Magyarországon az Ipari Park cím 1997 óta létezik. Az azóta eltelt közel húsz év alatt folyamatosan jöttek létre ipari parkok: 2011-es adatok szerint 179 működött, ma a kormányzati közlemények szerint 220 van. Ám ezek fejlettsége nagyon eltérő: a nem hasznosított mezőgazdasági területektől a magas hozzáadott értéket jelentő tudományos és technológiai parkokig széles a skála. Nem véletlen, hogy kihasználtságban is nagy az eltérés közöttük.
Sok vagy kevés?
A kormányzat még a korábbi uniós pályázati ciklus végén jelezte, hogy a 2014–2020-as időszakban megnő az ipari parkokat célzó kiírások száma. Az akkori tervek szerint az új kiírásokban egyszerűsödnek az adminisztratív korlátok, amelyek fejlesztésnél olykor megnehezítették a pályázást, és a források elérhetők lesznek az üzleti környezet fejlesztésére is annak érdekében, hogy az ipari parkok üzemeltetői a jelenleginél több és magasabb színvonalú szolgáltatást kínálhassanak, és arról is voltak elképzelések, hogy lesz olyan gazdaságfejlesztési pályázat, amelyen kizárólag az a vállalkozás indulhat, amely valamelyik park lakója.
Jelenleg négy pályázati felhívás érinti az ipari parkokat. Az önkormányzati vagy többségében önkormányzati tulajdonú ipari parkok 2016-ban összesen 50 milliárd forintot használhatnak fel fejlesztésre a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) keretében. Februárban pedig megnyílt 19,4 milliárd forintos keretösszeggel egy pályázat – ugyancsak a TOP keretében –, amelyen önállóan és konzorciumvezetőként kizárólag a megyei jogú városok önkormányzatai indulhatnak. A pályázati felhívás a vállalkozói környezet és az üzleti infrastruktúra javítását segítő, önkormányzati tulajdonú iparterületek, ipari parkok, tudományos és technológiai parkok fejlesztését, iparterületek kialakítását támogatja. Lehetőség van az alap-infrastruktúra kiépítésére, bővítésére, az iparterületek elérhetőségét segítő út- és közműberuházások fejlesztésére.
– A felhívás teljes kerete és az egyes projektekre elnyerhető támogatási összeg a szektorhoz mérten kifejezetten alacsony: ahhoz kevés, hogy egy hatékonyan működő parkban érezhetően emelje a színvonalat, és ahhoz sem elég, hogy átütő változást hozzon ott, ahol eddig sem volt sikeres a fejlesztés – mondja, s szerinte ezek a hibák épen abból eredhetnek, hogy az szektor sajátosságait nem mérték fel megfelelően, így az értékelés sem tökéletes.
A potenciális pályázó ipari parkok infrastrukturális állapotának, adottságainak, a megtervezett projektek piaci racionalitásának, forrásigényének, továbbfejlesztési lehetőségeinek és közvetlen gazdasági és társadalmi hasznának pontos és strukturált felmérése elengedhetetlen ahhoz, hogy a rendelkezésre álló forrásokat hatékonyan használják fel.
A gazdaság fokmérője
– Elkezdődött a profiltisztítás. Kiemelt cél, hogy egységes ágazatként jelenjen meg a szektor. Az ország mérete, ipari struktúrája és gazdasági fejlettsége alapján 120-130 ipari park a rendszer optimális mérete, amelyek a korszerű infrastruktúra mellett magas színvonalú, a vállalatok versenyképességét javító szolgáltatásokat is nyújtanak – mondja Mórucz Norbert, az Ipari-, Tudományos-, Innovációs és Technológiai Parkok Egyesület elnöke.
Elsősorban a megyei jogú városokban jellemzőek a nagy kiterjedésű, akár 200-300 hektáros ipari parkok, a kisebb, megyei és térségi gazdasági gócpontnak számító településeken pedig általánosak a 30–60 hektárosak. Ezek a kkv-knak is ideálisak lehetnek.
Az iparipark-szektor a gazdaság teljesítményének is fokmérője. Jelentős tőkebevonást, termelésnövekedést és új munkahelyeket generálhatnak, amelyek a versenyképesség növelése szempontjából alappillérek. A fejlett infrastruktúra, a megfelelő vállalati környezet és a képzett munkaerő alapvető elvárások a nemzetközi versenyben. Nem véletlen, hogy idén például a német autóipari konszern, a Thyssenkrupp a jászfényszarui ipari parkban – amely másodszor is elnyerte az Év ipari parkja címet – teremtett 500 új munkahelyet több mint 30 milliárd forintos beruházással. Ez 2016-ban eddig a második legnagyobb beruházás a Mercedes 77,5 milliárd forintos fejlesztése után, amely gyár szintén ipari parkban működik. Sőt, a beruházási dobogó második fokán holtversenyben álló LEGO első gyáregysége is ipari parkban működik, a bővítési ütemekkel párhuzamosan pedig az önkormányzat az ipari parkot is bővítette.
Nagy a szórás
Az elmúlt két évtizedben változott a parkok menedzsmentjének szerepe: a kezdeti ingatlanfejlesztés és -hasznosítás, a betelepítés, majd a klasszikus integrátori feladatok után a termelőegységek és a szolgáltatások fejlesztésében kellett szerepet vállalniuk. Amikor pedig felépültek a csarnokok, gyáregységek, inkubátorházak, a létesítmények üzemeltetése és fenntartása is meghatározóvá vált. A parkokba települt vállalkozások ma már teljes mértékben kihasználják saját kapacitásukat, fejlődésükhöz további innovatív, a versenyképességüket javító szolgáltatásokra tartanak igényt.
– 2016-ban egy ipari parknak a kutatás-fejlesztésben, az innováció támogatásában van úttörő szerepe. Olyan szolgáltatásokat kell nyújtania, amelyek fokozzák a kis- és középvállalatok versenyképességét. Ilyen például a korszerű hálózati infrastruktúra, a magas tárolási és számítási kapacitással rendelkező adatközpontok létrehozása, a megújuló energetikai rendszerek kiépítése és a zéró emisszió elérése a zöld ipar szolgálatában, vagy a különböző forrásokból elérhető K + F támogatások hatékony felhasználása. Egyes parkokban azonban még zöldmezős beruházás folyik, máshol a kapacitásbővítés a legfontosabb kérdés, és van, ahol már a jövő szolgáltatásainak kiépítése zajlik jelen pillanatban – hangsúlyozza Mórucz Norbert, aki szerint az ágazati stratégiaalkotás és a pályázati tervezés során figyelembe kell venni a szektornak ezt az egyedi adottságát.
A parkok előtt összetett feladat áll: mint a termelő tevékenységben közvetetten részt vevő szereplőknek, meg kell teremteniük a működéshez szükséges feltételeket, támogatniuk kell a növekedést, és közvetlenül szerepet kell vállalniuk a versenyképesség javításában. A menedzsmentjüknek 15–20 éves távlatban kell tudni megtervezni a fejlődés irányát, és ennek megfelelően alakítani ki a fejlesztési stratégiát, az együttműködéseket a környező egyetemekkel, önkormányzatokkal és más ipari parkokkal.
Sürget az idő
Az egyes parkok üzleti modellje és szolgáltatási portfóliója eltérő: az egyszerű ingatlanértékesítéstől és bérbeadástól a létesítményüzemeltetésen és a testreszabott ingatlanfejlesztésen át az innovatív technológiai szolgáltatásig széles spektrumon mozog.
Ha ma egy vállalkozás úgy dönt, hogy ipari parkban szeretne működni, kellő szakértelem és változatos lehetőségek állnak rendelkezésére annak érdekében, hogy az adottságaihoz, tevékenységéhez és a jövőképéhez leginkább illő környezetet találjon.
Klasszikusan az ipari parkok legfőbb haszna az általuk kínált infrastruktúra: útrendszer, vízellátás, szennyvízelvezetés, áramellátás, valamint olyan speciális közművek, amelyek létfontosságúak egy termelő cég számára. Ezen túl – és ez a kis- és középvállalatoknak komoly előny – segítik a piacra jutást, az egyes partnerek egymásra találását és a technológiatranszfert. Parkon belül és az egyes parkok között is kialakítható vállalati szinergia. Több vállalkozás közösen fejleszthet új, piacképes terméket, kihasználva minden adottságot és a kapcsolódó lehetőségeket.
Az önkormányzatoknak fontos, hogy magas hozzáadott értékű tevékenység folyjon a parkban, amely így a helyi munkaerőpiacra és az önkormányzat adóbevételeire is közvetlen hatással van. A TTP-k keretében az ipari folyamatokba az egyetemek is be tudnak kapcsolódni, és így létrejön a tudomány, az oktatás és a gazdaság összekapcsolódása.
– A profiltisztítás előfeltétele annak, hogy mire az uniós támogatási források kifutnak, a szektor önjáróvá váljon, és hatékonyan segítse az iparban részt vevő kis- és középvállalatokat. 2020 után a magyar gazdaságnak olyan ugrópontokra lesz szüksége, amelyekben minden szereplő megtalálja a lehetőségeit és az értékeit – mutat rá az IPE elnöke.
A globális gazdasági környezetben egy jól működő ipari park egyszerre ipari termelő tevékenységet végző komplexum, amely a tudományos elméleti kutatástól a piacra jutásig a termékfejlesztés minden fázisát lefedi, a betelepült vállalatok pedig közösségként élvezik az ott felhalmozott tudás teremtette új lehetőségeket.
