Sok helyen esik szó a munkaerő kompetencia alapú kiválasztásról, amit fontosnak és időszerűnek tartunk. Fontos azonban kiemelni, hogy a kompetencia nem csak a végzettséget, vagy az olyan tulajdonságokat jelenti, mint a szorgalom, vagy a tapasztalat. Van egy nehezen megfogható tényező is, amely legalább ilyen fontos: mégpedig a munkatárs személyisége. Egy növekedni vágyó cég ugyanis legalább annyira függ a megfelelő alkalmazottaktól, mint a jó vezetőtől. Márpedig akármilyen képzett is lehet az alkalmazottunk, ha személyiségével többet árt a cégünknek, mint használ.
Mutatunk öt olyan személyiségjegyet, amelyek hordozóit jobb elkerülni, ha sikereket akarunk elérni és meg is mondjuk, miért kell ajtót mutatni nekik.
A mindentudó
Biztosan mindannyian találkoztunk már olyan kollégával, aki egyszerűen mindig, mindent jobban tudott, akinek bármilyen munkafolyamattal, vagy munkakörrel kapcsolatban megvan az a véleménye, hogy ő jobban el tudná végezni. Ráadásul jellemzően ez a kritikai szemlélet ritkán találkozik valódi tenni akarással: ha rájuk kerül a sor hamar kiderül, hogy a nagy szavak kevés szorgalmat és sokszor még kevesebb hozzáértést rejtenek. Tegyük ki a szűrét minél hamarább, mert nem csak idegesítő, de a többi munkatársunk kedvét és motivációját is lerombolja, amikor munkájuk, teljesítményük értékét megpróbálja kisebbíteni. (Az sem szerencsés, ha a főnök tud mindenkinél mindent jobban!)
Az alulmotivált
Minden cégnél előfordul egy-két olyan kolléga, akinek egyszerűen nincs kedve elvégezni a munkáját, csak a minimum elvárásokat teljesíti, jellemzően utolsóként érkezik és elsőként távozik a munkahelyről, kivonja magát minden közösségi aktivitásból, nem érzi magát a csapat tagjának. Ebben az esetben először is tegyünk meg mindent azért, hogy megpróbáljuk jobb teljesítményre sarkallni (ez nem feltétlenül csak plusz fizetéssel lehetséges). Lehetséges, hogy csak a jelenlegi munkakörét unja, olykor pedig lehet, hogy a probléma gyökerei mélyebbek és a kiégés, divatos szóval a „burn out” jelenségével állunk szemben. Azonban előbb utóbb elérkezik a pillanat, amikor a cégvezető is eléri a lehetőségei határát: ebben az esetben jobb minél hamarabb megválnia a nem motiválható kollégától.
Komoly tévhit, hogy a sikeres emberek keveset alszanak: a „nem vesztegetem az időmet alvásra” hozzáállás alapvetően téves. Aki nem pihen eleget, nem képes megfelelően teljesíteni a munkahelyén sem. Ha kimerült, fáradt munkatársakkal vagyunk körülvéve, akkor nem várhatunk el tőlük száz százalékos teljesítményt. Tegyünk róla, hogy munkatársaink elegendő pihenéshez jussanak!
A panaszkodós
Sajnos ebből a típusból van a legtöbb: olyanok, akik állandóan panaszkodnak, hogy milyen borzasztó főnökük van, és mennyire szívesen dolgoznának máshol. Amennyiben az alkalmazottak többsége így gondolkodik, akkor bizony velünk van a baj és jobb, ha a siker érdekében jobb vezetővé válunk. Ám ha csak néhány ilyen notórius panaszkodó van, akkor ne habozzunk teljesíteni a vágyaikat és lehetővé tenni számukra, hogy máshol folytassák a szakmai pályájukat, ez a típus ugyanis hajlandó egy elégedetlenkedőkből álló klikket szervezni és lerombolni a szervezeti kultúránkat, arról nem is beszélve, hogy a közösségi oldalakon és ismerősein keresztül az állandó panaszkodásával munkáltatói márkánknak is árthat.
Egyszer-egyszer mindenkivel előfordulhat, hogy elkésik egy megbeszélésről mert a gyereket kellett oviba vinni, vagy dugóba került, ám ha valakivel ez rendszeresen előfordul, akkor elkezdhetünk gyanakodni. Amikor valaki újabb és újabb szabadnapot kér a nagymamája kertjének felásására, vagy kozmetikushoz kell vinni a kutyát, akkor ott egy hazudóssal állunk szemben. Ezeket az apró hazugságait könnyen kezelheti egy vezető, ha egyszer keresztüllátott a füllentéseken, van azonban egy komolyabb probléma. A jelenlegi felfokozott versengésben az ügyfelekért nem engedhetjük meg, hogy a cégünk egyik munkatársa hamisan ígérgessen, vagy hazudjon az ügyfeleknek, márpedig ebben az esetben ez a veszély mindig fennáll, a hazudósok ugyanis hajlamosak a pillanatnyi eredmények érdekében elárulni a hosszú távú érdekeket, felülbecsülik a termékünk vagy szolgáltatásunk értékét és előnyeit az eladások felpörgetése érdekében. Csakhogy ez csalódott ügyfelekhez vezet, hiszen nem azt kapják a pénzükért, amit ígértek nekik – és ma már ezt senki sem engedheti meg magának, a legjobb fegyver az ügyfelekért folytatott harcban az őszinteség. Jobb ha ettől a munkatárstól még időben megszabadulunk.