Az ökológiai fenntarthatóság forradalma megnyert csata. Tudom, ez provokatív megállapítás, mert termelésünk és fogyasztásunk üvegházgáz-vonzatának csökkentése még hosszú folyamat. Mégis: nem lesz már hajtűkanyar ebben a játszmában. A világ közvéleménye felismerte, hogy az üvegházhatást mi okozzuk, és a mi dolgunk orvosolni azt.
Emberi jog megsértése: az új externália
A fenntarthatóság lényege, hogy ne tégy rosszat az ökológiai környezetnek, a társadalomnak és az embernek. Ma elsősorban ökológiai lábnyomot mérünk. Meg vízlábnyomot, termőföldlábnyomot. Vagyis azt, hogy mennyire károsítjuk a bioszférát. Ezek ökológiai externáliák.
A brit Carbon Disclosure Project évek óta beszél arról, hogy a vásárlók és a befektetők – főleg a nyugdíjalapok – karbontranszparenciát követelnek meg a vállalatoktól. De amikor egy multinacionális nagyvállalat kiebrudalja lakhelyéről a bennszülötteket, rákot okoz nekik a talajvíz elszennyezésével, éhbérért dolgoztat munkásokat, akár kiskorúakat is, nem fair trade szisztémában, nyomott áron vesz alapanyagot, amikor korrupt módon támogat elnyomó rezsimeket, akkor emberi jogokat is sért. „Nem tudok egyetlen kormányról sem, amely betartaná a nemzetközi emberi jogi konvenciókat” – mondta Vanessa Redgrave színésznő és aktivista. Még a legesendőbbek védelmével is elmaradt a nemzetközi közösség. Ezért lett a Millenniumi Fejlesztési Célokból 2015-ben MDG2, mely szerint megvalósítják a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatást.
A fenntarthatóság forradalmának következő szakasza a karmatudat lesz. A teljes impakttudatosság. A nem fizikai externáliák, az intangibilis, azaz nem megfogható költségek, immateriális károkozások mérése. Vannak már erre utaló jelek.
– Céginformációs szoftverek: a cégek fizetési fegyelmét éppúgy osztályozzák (a felhasználók tippjei alapján), mint azt, hogy milyen gyakran szerepel egy cégvezető neve bebukott vállalkozásokban, vagy üzlettársi viszonyaiban milyen közel van simlis alakokhoz, vagyis mennyire biztonságos üzletelni velük.
– theyworkforyou.com: Angliában ez a honlap tételesen részletezi, hogy a parlamenti képviselők Londonban milyen kérdésben hogyan voksoltak, és hogy pártjuk többsége ezzel egyezően vagy ellentétesen szavazott-e.
- Alapelv: ne tegyél rosszat környezettel, társadalommal, emberrel
- Magatartásmód: fair, tisztességes, etikus
- Képviselője: hiteles, tudatos
- Társadalmi szerződés: személyes felelősség, elszámoltathatóság
- Rendszerelv: minden összefügg, holisztikus, stakeholder-szemlélet
Reputációkultúra: transzparencia
Óriási lépéseket tett a társadalom a transzparencia terén az online szférában. A teljes impakttudatosságnak ez nemcsak a közege lesz, de valójában a kiváltó oka is. Egyre kevesebb simli lesz eltussolható. A kritika társadalmában élünk tehát, az osztályozás népi sport lett. Ma már mindenki mindent értékel a neten.
– Facebook, Twitter: mindenki beszól cégeknek, ha baja van velük. Közszereplőknek is ellentmondanak, akár tényszerű cáfolatokkal.
– ratemyteachers.com, ratemyprofessors.com: a tanárokat is osztályozzák, sőt konkrét anekdotákkal is szemléltetik az értékítéletet a diákok.
– tripadvisor.com: utazók értékelnek szállodákat és éttermeket.
– Uber: az utasok a teljes élményt értékelik, beleértve a sofőr előzékenységét.
– Airbnb: a vendégek nemcsak az ingatlant pontozzák, értékelik a vendéglátó viselkedését is.
– Google Maps: ha beírunk bármilyen boltot Google keresőbe vagy a térképbe, osztályzatok és vélemények jönnek elő. Aki sok mindenbe beleszól, azt a Google előrehelyezi a véleménylistában, és kinevezi „helyi idegenvezetővé”.
A karma annak a koncepciója, hogy amit cselekedtél, annak gyümölcsét később learathatod. Mert az univerzum úgy van megalkotva, hogy azokat a kellemetlen és kellemes érzéseket, amiket másoknak okoztál, „visszakapod a sorstól”. Bumerángeffektus. Ki mint vet, úgy arat. Rendszerint a következő életben.
De a felgyorsult információközlés miatt minden hamar láthatóvá válik. És megbélyegezhetővé. Még ebben az életben megkapjuk a büntetést, kiközösítést. Nem lehet megúszni következmény nélkül az ártalmas, sérelmet okozó cselekedeteket.
Ahhoz, hogy a nyilvánosság előtti megszégyenülés hatékony elrettentő eszköz lehessen, egy kollektíven magunkévá tett közéleti etika és üzleti erkölcsrendszer kell arról, hogy mi visszatetsző, s mi nem az. (Bill Cosby és Harvey Weinstein botrányai is erről szólnak: a társadalmi értékek evolúciójáról. Ma már más az etalon, mint régen, például a nőket nem lehet szakmai befolyással és fizikai erőfölénnyel visszaélve szexuális játékszerként kezelni.)
Politika & gamification
Hatástudatos korban élünk. Látni akarjuk az impaktokat, kimutatni a hatékonyságot. Okok és okozatok áramvonalas ábrázolásában vagyunk érdekeltek olvasóként és tudásközlőként egyaránt. Az appek grafikus felületei, okostelefonok képernyőjére szabott szlájdjai is erre nevelik a mai elmét. Az új generációk már ehhez szoktak hozzá. (A Transparency International is a Korrupt mesék című applikációval illusztrál korrupt üzelmeket.)
Minden közpénzosztás pénzelvonás is egyben. Átcsoportosítás. Egy támogatott csoporttól elveszik, egy másiknak odaadják. Itt ezeknek az embereknek kedveznek vele, ott azoknak az életét teszik nehezebbé. Ezért kellene minden politikai döntés gazdasági impaktját publikálni a közvélemény számára.
De erre is vannak már példák:
– politifact.com: az amerikai politikai életben elhangzó állítások valóságtartalmát ellenőrzi, több forrásból szintetizálva, szól a hitelességük mellett és ellene.
– seekingalpha.com, gurufocus.com, nasdaq.com: a tőzsdeguru részvényportfólióinak összetétele és változásai is követhetők segítségükkel.
A pénz mint fizikai fizetőeszköz el fog tűnni. A fintech cégek azon vannak, hogy appekben és digitális tárcákban vonják össze a különféle pénzügyi eszközöket.
Az árakat ma a kereslet és a kínálat aránya, viszonya határozza meg. Ha egy társadalom értékrendje az emberi – és nem csak ökológiai – fenntarthatóság, a fairség irányába mozdul el, akkor szükségszerű, hogy a javadalmazási rendszerben megjelenjen valamiféle erkölcsi dimenzió. Oliver Stone mondta egyszer, hogy az élet nem népszerűségi verseny, mégis jó lenne, ha a piac – a fogyasztók, a részvényesek, a befektetők – a jótéteményt, a tisztességes magatartást díjaznák egyre hangsúlyosabban.
Ennek is vannak már jelei.
– Univerzális alapjövedelem (lásd Piac & Profit). Minden polgár egyenlő esélyekkel indulhat az életben, fizikai létének biztonsága alanyi jogon szavatolva van: akkora havi jövedelemmel, amiből megveheti az élemét, a ruháját, és bérelhet egy lakást.
– A cégek társadalmi felelősségvállalásáról szóló közvélemény-kutatásokban egyre többen állítják azt, hogy hajlandóak lennének felárat fizetni egy szolgáltatásért vagy termékért, ha azt fenntarthatóan és társadalomtudatosan működő cég kínálja.
Az új mérőegység a termék (GDP) helyett az egyéni impakt (Gross Individual Impact) lehetne és más immateriális indikátorok (lásd Gross National Happiness, Piac & Profit, 2009. november).
