"Nem akarják a szüleik hibáit elkövetni!"

P&P: Tudatos stratégia része, hogy úgy döntöttetek, hogy a fiatalok számára nyújtsatok pénzügyi tanácsadást, vagy idő közben alakult csak ez ki?

Szarvas Norbert: Inkább idő közben váltak ők a célközönséggé. Alapvetően mindenkinek indítottuk a weboldalunkat, aki hajlandó új megoldásokat kipróbálni. Tavaly év vége felé már tudatosabban, stílusát tekintve is inkább a fiatalabbakra szabtuk az oldalainkat. De a szolgáltatáson, szemléletmódon nem változtattunk.

P&P: Mennyire van igény a 30 alatti korosztályban befektetésre, pénzügyi tanácsadásra?

SZN: Egyre nagyobb, úgy látjuk, pénzügyileg egyre tudatosabbak a fiatalok. Persze nem az oktatás miatt, hanem inkább az internetnek köszönhetően, egy-egy érdekes cikk sokaknak felkelti az érdeklődését. Sokan vannak, akik nem szeretnék elkövetni azokat a hibákat, amiket a szüleik elkövettek. Sokan keresnek meg minket nyugdíjjal kapcsolatos kérdésekkel, mondván, hallották, hogy nekik már nem lesz nyugdíjuk, csak az öngondoskodás jelenthet megoldás. Kellemes csalódás volt, hogy ennyien vannak, akik ilyen előrelátó módon gondolkodnak.

Szarvas Norbert, IFL Group

P&P: Statisztikák szerint viszont a magyarok több mint felének semmilyen megtakarítása nincs, a többség egy váratlan, nagy összegű kiadást nem engedhetne meg magának. Sokan keresnek meg titeket azzal, hogy már eladósodtak, vagy nem tudják, hogyan tudnának megtakarítani?

SZN: Fontos, hogy akik velünk felveszik a kapcsolatot, azok egy nagyon szűk keresztmetszet. Eladósodás miatt elég kevesen fordulnak hozzánk, a megkeresések alig 5 százaléka lehet ilyen. Ez az egész társadalmat nézve tényleg rosszabb a helyzet, tisztában vagyunk vele – mi főleg Budapesten és Nyugat-Magyarországon vagyunk jelen, ami nyilván sokban különbözik Kelet-Magyarországtól. Úgy gondolom, akik pénzügyileg a legkevésbé tudatosak, a leginkább veszélyezteti őket az eladósodás, azok nem is tudnak hozzánk fordulni.

A lakosság felének nincs semmilyen megtakarítása

A hazai lakosság felének nincs semmilyen megtakarítása, aki pedig félre tud tenni valamennyit, az vagy lakásra és nyugdíj-kiegészítésre gyűjt, vagy a váratlan helyzetektől tart leginkább. A rendszeres megtakarítások jellemzően 10-20 ezer forint körülire tehetők.

P&P: Milyen hibák lehetnek azok, amiket az előző generáció követett el, és a fiatalabbak tanultak belőle?

SZN: Azt látjuk, hogy a személyi hitelekkel a legtöbb fiatal jóval óvatosabb, mint az előző generációk. Sok fiatal úgy fél attól, hogy adósságcsapdába kerül, mint a tűztől – a szüleikre még az volt a jellemző, hogy nyugodt szívvel felvették a hatodik-hetedik hitelt is. Ebből a szempontból igen pozitív változást tapasztalunk. Az is megfigyelhető, hogy a fiatalabbak már nem írnak alá olvasatlanul bármilyen szerződést, és jobban is értik az ilyen szövegeket.

A másik nagy hiba, amit a szülők generációja elkövetett, az a megtakarítás elmulasztása volt. A mai 25-30 évesek szülei, a rendszerváltás utáni időszak felnőttjei egy köztes korosztály volt. Már nem úgy takarékoskodtak, mint a nagyi, aki befőttes üvegben tartotta a pénzét, de még nem is fektettek be. Ez a generáció általában alig tudott megtakarítást felhalmozni. A 30 év alattiak ezt szeretnék elkerülni, törekednek arra, hogy mindig legyen egy likvid tartalék.

P&P: A rendszerváltás óta sok kétes üzlet volt, amik tönkretettek embereket: biogiliszta-csalás, piramisjátékok, devizahitelek, Quaestor… Mik lehetnek ma azok a pénzügyi csapdák, amik tipikusan az Y-generációra jelenthetnek veszélyt?

SZN: Ilyenek mindig vannak, módszereikben különösebben nem is változnak, csak beöltöztetik egy trendi köntösbe. Mostanában például a Bitcoin és a kriptovaluták népszerűek, ezért a csalók ezzel próbálják eladni a saját üzleteiket. Nemrég peren kívül egyeztünk meg egy ilyen céggel, akik nem tudták bizonyítani az állításaink ellenkezőjét. Azt írtuk róluk, hogy egy MLM-nek álcázott piramisjátékot folytatnak, amihez a Bitcoint használják csaliként. Rájöttek, hogy kell szép honlapot készíteni, és, hogy mivel lehet hitelesebbnek tűnni, de nagyjából ugyanazokat a módszereket használják, mint a ’90-es évek szélhámosai.

A mostani fiatalokra a fő kockázatot a fintech és a kockázati befektetések jelentik, mivel mindenhol azt halljuk, hogy ezekben mekkora lehetőségek vannak. Ami igaz is, de ez nem jelenti azt, hogy minden innovatívnak tűnő vállalkozásban automatikusan meg kell bízni. A technológia szintén több lehetőséget ad a csalóknak: a magyar piacon könnyebben meg tudnak jelenni a külföldi átverések is, amikre az itteni társadalom még kevésbé van felkészülve.

A fiatalokat hagyományos módon már nem lehet megszólítani

Nem a meglévő üzleti modelljeinket kell digitalizálni, hanem új, digitális modelleket kell létrehozni annak érdekében, hogy lépést tartsunk a digitálisan egyre gyorsabban változó világgal – állítja Kurtisz Krisztián, az Uniqa vezérigazgatója. E nélkül a hagyományos iparágakban tevékenykedő vállalkozások nagyon hamar versenyhátrányba kerülnek a világ fejlődését ma meghatározó cégekkel szemben. A megoldást az alapvető igény felismerése és az arra adható legolcsóbb és leghatékonyabb válasz megtalálása hozza mindenkinek ágazattól és cégmérettől függetlenül.

P&P: A magyar oktatási rendszert az IFL blogon is kritizáltátok. Mit kifogásoltok benne leginkább? Hogyan lehetne átalakítani úgy, hogy gazdaságilag tudatosabb emberek kerüljenek ki az iskolákból?

SZN: Az oktatási rendszer problémái komplex, rendszerszintű problémák. Nem oldaná meg a problémát, ha bevezetnének egy pénzügyi ismeretek órát. Eleve, ezt ki tanítaná? Az a tanár, aki maga is eladósodott? Utána hazamenne a gyerek olyan szülőkhöz, akik valószínűleg maguk is fölöslegesnek tartják a megtakarítást, és az a kevés információ is elveszne, amit az iskolában megtanult.

Ehelyett sokkal hasznosabb lenne, ha már fiatal kortól becsempésznének különböző órák anyagába olyan játékos feladatokat, amik a tervezési készségeket fejlesztik. Ehhez persze az oktatási rendszer gyökeres reformja kéne, a mostani, magolásra épülő szemléletbe ez nem férne bele, azzal viszont nem haladnánk előre, ha csak bemagoltatnák, mi az a bankrendszer. Pénzügyi készségek és a hosszú távú stratégiai gondolkodás az, amit fejleszteni kellene.

P&P: Mostanában Amerikában és Nyugat-Európa egyes országaiban sokat hallani arról, hogy az Y-generáció sok évtized után az első, ami kevesebbet keres, mint a szülei. Magyarországon mennyire van jelen ez a jelenség?

SZN: Nálunk ez még annyira nem jellemző. Igaz ugyan, hogy a mamahotel-generáció itt is jelen van: 25 éves korig kitolódik az iskoláskor, a fiatalok később állnak munkába, később vállalnak gyereket. A mamahotel-jelenség nem feltétlenül a pénzhiány miatt alakul ki, hanem a generációs tapasztalatok miatt. Mit láttak gyerekkorukban a mai Y-generáció tagjai? Azt, hogy apa és anya egész nap dolgozik, őket kisgyerekként is alig látták, viszont cserébe pénzük sem volt. Aztán, miután felnőnek, az lenne az elvárás, hogy ők is költözzenek el és álljanak gyorsan munkába – nem csoda, hogy ez nem túl vonzó kilátás, jobbnak tűnik még maradni a mamahotelben. Ezt ráadásul segíti az oktatási rendszer, 30 éves korig el lehet lenni büfészakokon.

Az is igaz viszont, hogy a szocializmus alatt sokkal könnyebben lehetett lakást szerezni, mint ma – a szülők az önállóság és a sikeresség mértékének a saját lakást tartják, pedig sok, még a szüleinél lakó fiatal már többet keres a szülőknél. A fiatalok lehetőségei inkább kibővülnek, elsősorban a technológiai fejlődés miatt, amit az idősebbek nehezebben tudnak követni. Már pénztárosként is jobbak a lehetőségei a fiataloknak, akik a számítógépet gyorsabban használják. És ott vannak még a különböző távmunka-lehetőségek, vagy idegennyelv-ismeretet igénylő állások, ahol szintén ők vannak előnyben.