A mágneseken lebegő, nagy sebességű vonat tervét még 1934-ben dolgozta ki német mérnök, Hermann Kemper, de csak a 80-as évek végén kezdtek megvalósításához Nyugat-Németországban. Nagyszabású tervek készültek, arra, hogy óránként 500 km-es sebességgel közlekedő vonatokkal kötik össze a német, vagy akár az európai nagyvárosokat.
Többszáz milliós költséggel elkészült a jó 30 km-es kísérleti pálya, de hamarosan kiderült, milyen nehéz a tervek megvalósítása.
A költségek rendkívül magasak és az állami vasút sem volt érdekelve, hiszen a “Transrapid” magas betonlábakon álló különleges vonalát más vasúti szerelvények nem tudják használni. A kísérleti pályának mégis évekig csodájára jártak az emberek, amíg egy 2006-os, súlyos baleset véget nem vetett a projektnek.
A kísérleti szerelvény 31 utassal indult útnak, majd egy perc után, 150 km-es kezdeti sebességgel, beleütközött egy, a pályán hagyott műhelykocsiba. A halottak száma 23, a súlyos sebesülteké 10 volt.
A Siemens, a Thyssen és a többi nagy beruházó visszavonult, az addigi fejlesztés 1.4 mrd. eurót emésztett fel.
A bajor Bögl cég most 800 m-es pályán teszteli újonnan kifejlesztett mágnes-vasútját. Elgondolásaik szerint annak a helyközi összeköttetéseknél lehet szerepe.
Ellentétben elődjével, a Transrapiddal, a “csak” 150 km-rel haladó mágnesvonat 5-30 km közötti távolságra viszonylag olcsón, kilométerenként 5 mió. euróból megépíthető.
Kitűnő lehet városközpontok és repülőterek összeköttetésére. Működik már ilyen vonat Sanghaj egyik repülőterére és a Bögl is kínai partnerrel dolgozik együtt: Csengdu tartományban terveznek 3.5 km-es kísérleti pályát.
(Forrás: Handelsblatt)
