A munkába járási költségtérítés szabályai május elsejétől változnak, ekkortól ugyanis már 86 százalékos térítést kell a munkáltatóknak fizetniük dolgozóik számára. Eddig csak a vonatra járt a 86 százalékos térítés, autóbuszra, elővárosi közlekedési eszköznél 80 százalék volt a hányad. Az új rendelet - a felsoroltakon túl - kiterjeszti a közlekedési eszközök körét a menetrendszerinti hajóval és komppal. A dolgozó bármilyen közlekedési eszközt használ a más településről történő munkába járáshoz, a munkaadójának minimum a jegy vagy bérlet 86 százalékát kell megfizetnie. A HÉV és a busz 80 százalékos támogatási megkülönböztetése tehát megszűnik.
A támogatás felső határa 30 ezer forint
Az Országos Érdekegyeztető Tanács plenáris ülésén a felek között abban volt vita, hogy amíg a szakszervezetek maximum havi 40 ezer forintos költségtérítést tartanak szükségesnek a dolgozók hétvégi hazautazásához, a munkaadók 25 ezer forintban határozták volna meg a limitet, amely végül 30 ezer forint minden közlekedési eszközre 2010-ben. (Ez minden évben a KSH átlagos fogyasztó árindexével emelkedik.)
Az új rendelet mindezeken túl felveszi a támogatandó utazási eszközök közé a légi közlekedési járművet is, de csak a hazautazásnál. A hazautazás legfeljebb heti egy utazást jelent a lakó- és a munkahely között. Erre is vonatkozik a 86 százalékos támogatás, valamint a havi 30 ezer forintos támogatási limit.
A 9 forintos kilométerenkénti, adómentes autó-költségtérítés akkor jár, ha az alkalmazott lakó- és munkahelye között nincs közösségi közlekedés, vagy olyan a munkarendje, hogy csak hosszú várakozással lehetne igénybe venni a közösségi közlekedést. Hosszúnak számít az a várakozás, amely meghaladja az utazási időt.
A munkáltatókat képviselő Dr. Rolek Ferencet, Tóth Balázs HR vezetőt, és Dr. Sipos Márta munkajogászt arról kérdeztük, mit gondolnak az új szabályozásról, vajon segít vagy éppen ront a foglalkoztatáson, valamint a munkavállalók helyzetén.
Hogyan hat a foglalkoztatásra az új kormányrendelet?
Nem fizetik ki a cégek
Dr. Sipos Márta jogász azt tapasztalja, hogy nem tartják be a jogszabályokat a munkáltatók. Őket csak az érdekli, hogy jön-e munkába a dolgozó, hogy azt miként oldja meg, mekkora anyagi ráfordítást igényel, netán napi három órát kell-e utaznia, az már nem érdekli. A cégeknek nincs erre pénzük és fölös, már-már luxus-kiadásként tekintenek a dolgozók munkába járásának költségeire.
Sipos Márta szerint az új kormányrendelet pont az ellenkező hatást fogja kiváltani, mint amire az eredetileg létrejött, hiszen eddig sem nagyon fizették az utazási költségeket a munkáltatók, s azután még inkább nem fogják, főleg a kisebb cégek. - Ennek egész egyszerű oka van: forgó tőkehiány van, így vagy nem vesznek fel vidéki dolgozót, vagy egész egyszerűen nem fizetik ki az utazási költségtérítést - fogalmazott a jogász.
Nem éri meg bírósághoz fordulni
A másik ok pedig a munkajogban keresendő. - Valószínűleg azért nem fizetik a munkáltatók, mert tisztában vannak azzal, hogy a költség felmerülését a dolgozónak kell azt a bíróság előtt követelnie, igazolnia. S erre nincs erőforrása a munkavállalónak. Különben is, a munkáltató biztosan tőle szabadulna meg a legközelebbi létszámleépítés során - nyomatékosítja a jogász. Úgyhogy csak óvatosan kell jogainkat gyakorolni. - Ráadásul a költségek felmerülését csak részletes adatok lekérdezésével, aprólékos munkával lehet bizonyítani - mondja a jogász. Azért jó belegondolni, a munkavállalónak kell költenie a saját ügyében - aki épp a ki nem fizetett pénze után "fut" - azért, hogy bebizonyítsa az igazát.
Sipos Márta hozzátette: elenyésző a bírósághoz fordulók száma, több évtizedes pályafutása során mindössze egyre emlékszik, amikor egy közalkalmazott követelte a neki járó utazási költségtérítést, nem kapta meg. A közszolga a jogviszonya megszűnése után indított pert érte.
Miért a munkáltatónak kell a szülői látogatást fizetnie?
Dr. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke elismerte, a kkv szektorban bizonyára sokan nem tudják kitermelni ezeket a költségeket. Nem mindegy ugyanis, hogy egy 100 ezer forintos fizetés mellé még 30 ezer forintos költség társul. Ez a fizetéshez képest aránytalanul nagy költség, így előfordulhat, hogy leépítésekhez vezet - mondja Rolek. A munkaadói oldal képviselője úgy véli, az új szabály a mobilitást azonban nem fogja visszavetni, mivel mindössze 6 százalékos növekedésről van szó, amely mértékében nem olyan szigorú - teszi hozzá az MGYOSZ alelnöke.
Rolek Ferenc úgy véli, hogy pont azok a dolgozók kerülnek még nehezebb helyzetbe, akiknek igen is számít az a plusz 20-30 ezer forint, amitől eleshetnek, azért mert a cég úgy dönt, a 86 százalék már nem vállalható a cég számára. De előfordulhat az is, hogy a felek megegyeznek egymás között.
Rolek Ferenc szerint a rendelet módosítása fundamentalista változásokat nem fog hozni. Ugyanakkor azt mondja, van egy-két olyan részlete, amelynél nem vették figyelembe javaslataikat, ilyen például a légi közlekedésre kiterjesztett utazási költségtérítés. Úgy véli, ez indokolatlanul került bele a törvénybe. Bár ez kevesebb munkavállalót érint, mint a többi közlekedési eszköz.
A munkaadók képviselője szerint a munkáltatók kénytelenek betartani a kormányrendeletet, de nem örülnek, hiszen ez egy újabb munkáltatói terhet jelent. A másik problémaként azt említette meg, hogy az új kormányrendelet a hétvégi hazautazást és a napi bejárást költségeinek elszámolását egyidejűleg lehetővé teszi. Ugyanis sokan élnek nagyvárosban, azonban az állandó lakcímük a születési helyükre szól, így életvitelszerűen hazautaznak szeretteikhez, legalábbis papíron.
A munkáltatónak pedig azt is állnia kell. Példaként egy szombathelyi születésű munkavállalót hoz fel a szakember, aki felköltözött Dabasra és onnan jár be Budapestre dolgozni. Ha az illető kéri, akkor a munkáltatónak nemcsak a napi ingázást, hanem a hétvégi hazautazást is ki kell fizetnie. Rolek Ferenc ezt a részt kivenné a kormányrendeletből ugyanis szerinte az visszaélésekre adhat okot és a hétvégi szülői látogatásnak nem sok köze van a munkahelyhez, így nem is nekik kellene azt fizetniük.
Sipos Márta szerint viszont egy cégnek ennyire teherbírónak kell lennie. Ezen a véleményen van Tóth Balázs, a CG Electric Systems Hungary HR vezetője is, azzal kiegészítve, hogy a támogatás formájában hozandó végső döntést a munkaadó és a munkavállaló párbeszédre kellene bízni, hogy maguk találhassák meg az optimális megoldást. A jogász szerint egyébként itt a különélés szabályai jönnek elő. Ez ugyanis munkavégzéssel összefüggő költség. A munkáltatók azonban, amit csak lehet, a dolgozóra hárítanak, mondja Sipos.
Hogyan látja egy cég HR vezetője?
Tóth Balázs HR vezető elmondta, ők eddig is kifizették az utazási költségtérítést és nem okoz gondot számukra a hat százalékos többlet sem, mivel nem érint akkora dolgozói létszámot. Azt viszont mérlegelni kell, hogy nem minden iparágban és földrajzi területen vannak ilyen szerencsésnek mondható helyzetben vannak a munkaadók.
A vidéki telephelyeiken pedig buszjárattal segítik a dolgozók bejárását, így jár be a dolgozók harmada, arra sem lesz túl nagy hatással a változás. Ami viszont problémát okoz nekik, hogy a dolgozónak nyilatkoznia kell arról, melyik formát választja, és nekik azt el kell fogadniuk. A 9 forintos kilométerenkénti, adómentes autó-költségtérítésnél pedig csak akkor adható, ha a dolgozó nehezen, vagy egyáltalán nem tud bejutni a munkahelyére közösségi közlekedéssel. Tóth szerint veszélyben van az a dolgozói réteg, akik messziről autóval járnak be. Mivel a tömegközlekedés több időt és energiát igényel. - Nem mindegy ugyanis, hogy napi 1 órát vagy 2, 5 órát utazik az ember - érvel a HR vezető.
Tóth Balázs ugyanakkor egyetért Rolek Ferenccel abban, hogy a munkaadókra rakodó terhek aránytalanul nagyok. A hétvégi hazajárás költségeinek megtérítése például nem - kifejezetten - a munkáltatót kellene, hogy terhelje, továbbá, munkáltatói szempontból különösen furcsa költséghelyzet alakulhat ki egy alacsonyabb bérrel, és távoli állandó lakcímmel rendelkező munkatárs esetében. Ráadásul az utazási költségtérítés ezen formája a kisebb cégeket nehéz helyzetbe sodorhatja, mivel sok kisvállalkozás nem tudja azt kitermelni igaz, bizonyos bérszint alatt nem is jellemző Magyarországon a nagy mobilitás.
A HR vezető ezen kívül a 30 ezres felső határt tartja problémásnak. Sok olyan dolgozóról tud, akik ennél jóval többet (40-60 ezer forint) számoltak el, hiszen messziről járnak be, pl. 80-90 kilométerről. Nekik ennek az összegnek egy része ki fog esni. Ez a CG dolgozóinak öt százalékát érinti.
Tóth Balázs szerint a légi közlekedési járműveken történő utazás támogatása lehetetlen kérés. Még szerencse, hogy ez nem érint sok embert, így nem lesz túl nagy hatása a foglalkoztatásra.
Van megoldás?
Tóth Balázs jónak tartja a 86 százalékos költségtérítést, ugyanakkor a munkáltatóra bízná annak eldöntését, hogy a 9 forintos kilométerenkénti, adómentes autó-költségtérítést adja a dolgozónak, vagy tömegközlekedést fizeti neki. A HR vezető szerint jó lenne, ha a dolgozó és a munkáltató együtt választhatná ki, dönthetné el a legoptimálisabb megoldást. Hozzátette: ha nagyon messziről jelentkezik valaki, akkor már az interjún felhívják a figyelmét, hogy az ingázás napi szinten hány órát tesz ki, illetve tájékoztatják a terület albérleti lehetőségeiről a jelöltet.
A munkáltatók szerint is korrekt megállapodásra kellene törekedni, hiszen a foglalkoztatóknak sem egyszerű a helyzetük. - Mindkét fél igényeihez jobban igazodó rugalmas szabályozásra volna szükség - véli Rolek Ferenc. A MGYOSZ alelnöke hozzáfűzte, van olyan térség, ahol a munkáltató ennél is nagyobb összeget is képes kifizetni, csakhogy megfelelő embert találjon. Ezt hozta fel Sipos Márta is.
Utazási kupon a dolgozónak
A jogász szerint az is problémás, hogy eddig a munkáltató kapta meg az államtól ezen összeget. Sipos egész egyszerűen kupon formájában a dolgozónak adná ezt az összeget, amit bérletre, jegyekre válthatna be a jegyirodákban. Természetesen úgy is lennének visszaélések, de már azzal is beljebb lennénk - mondja a jogász.
Sipos Márta azt mondja, hogy a dolgozók nem nagyon tudnak mit tenni, ha a munkáltató önkényesen úgy dönt, nem fizeti ki az utazás költségeinek rá eső részét. Azt mondja, egy esetben fizet "önként és dalolva" a cég, még pedig akkor, amikor nincs munkaerő. - Az már ugyanis kényszerítő erő, egyébként nem különösebben érdekli őket a dolgozóik sorsa - írja le a munkáltatók hozzáállását. Igen jellemző munkáltatói reakció az is, amikor a munkáltató azt mondja: "Senki nem kényszerített arra, hogy kiköltözzél Budapestről Szigetszentmiklósra. Viseld döntésed következményeit."
