Ma, amikor minden egyes fogyasztóért, vásárlóért meg kell küzdenie a cégeknek, az ügyfélkezelés és az ügyfélélmény létfontosságú helyet foglal el a vállalati stratégiákban. Fontos tudatára ébredni azonban, hogy a munkatársak csak abban az esetben tudnak megfelelően bánni az ügyfelekkel, ha a cégen belül megfelelő a hangulat. Ebben elsőrangú fontosságú, hogy a szorosan együttműködő, egy csapatban dolgozó kollégák között jó legyen a viszony.
Viszont még a legjobb csapatot is tönkreteheti egyetlen negatív személyiség, akármennyire is igyekszünk fenntartani a jó munkahelyi légkört. Mutatunk néhány példát ezekre a típusokra. Jobb mielőbb látni, kivel van dolgunk, hogy a vezető már azelőtt felismerhesse a problémát és megtehesse a szükséges lépéseket, hogy nagyobb baj történne.
Az egomán
Azok a kollégák, akik önbizalomhiánnyal küzdenek, gyakran fenyegetve érzik magukat, pozíciójukat más munkatársaiktól, ezt pedig azzal kompenzálják, hogy a saját egojukat tolják előtérbe azt mutatva, mindenhez értenek. Végül olyan feladatokat is vállalnak, amelyeknek kompetenciáik nem felelnek meg. Fontos, hogy felismerjük ezeket az embereket és segítsünk nekik abban, hogy ők és az egojuk a megfelelő helyre kerüljenek.
A konstruktív konfliktusok, a viták, a vélemények ütközése rendkívül fontos és előnyös is lehet egy csapatban, hiszen így több nézőpont érvényesülhet. Azonban bizonyára mindannyian találkoztunk már olyan személyiséggel, akinek csak elutasító véleménye volt, megoldási javaslata azonban nem. A rendszeresen kritizáló személyiségek önmagukban képesek lehetnek bármilyen fejlesztés, vagy változás útjába állni, ezért figyeljünk rájuk!
A kis hamis
Ez a típus minden adatot, tényt úgy próbál meg beállítani, hogy a személyes teljesítményét, saját értékeit kidomborítsa, és hajlamos elfedni azokat a releváns információkat amelyek negatívan hatnának a róla kialakult képre. Ez hosszú távon rombolóan hat a csapatra, mivel minden sikert sajátjaként kezel, a kudarcokat pedig mások hibájaként állítja be.
Ujjal mutogatós
Hasonlóan rombolóan hatnak azok a kollégák, akik mindig másra hárítják a felelősséget, még akkor is, ha minden tény rájuk mutat egy kudarc esetén. Mindig valaki más hibája, munkaköre, dolga, soha nem az övé. Akik nem tudják vállalni a felelősséget a hibáikért nem valók egyetlen csapatba sem.
Minden olyan egyszerű lenne, ha minden a tervek szerint működne – de általában ez nem szokott összejönni. Az, hogy valamilyen akadály merül fel, egyszerűen hozzá tartozik az üzlethez. Az viszont nem, hogy minden ilyen probléma esetén egyes kollégák a pánikgombra csapnak és hangos hisztivel tudatják a világgal, hogy mennyire elegük van abból, hogy semmi sem sikerül (elsőre). Ennek semmi haszna nincs, egyetlen lépéssel sem visz közelebb a megoldáshoz, viszont mindenkit idegesít.
Drámázós
Mindenkinek lehetnek és vannak is problémái. Lehet, hogy bal lábbal kelt fel, náthás, a kutyája beteg, vagy csúnyán nézett rá a zöldséges a piacon, de a drámázós minden ilyen helyzetnek, még a legapróbbnak is óriási feneket kerít, és ami még rosszabb, élvezi is a felé áradó sajnálatot a kollégái részéről. Csakhogy az ilyen munkatárs egy idő után fárasztóvá válik, ezért inkább jelezzük ennek a kollégának, hogy a magánéleti problémák munkahelyi megvitatását jobb korlátok között tartani.
A bunkó és a hivatásos áldozat
Ahogy az életben, úgy a munkahelyen is így van: a másokat terrorizáló bunkókat nem lehet elkerülni, a legjobb, amit velük tehetünk, hogy gyorsan megszabadulunk tőlük. Van azonban egy típus, amelyik sokkal veszélyesebb egy nagyhangú, udvariatlan kollégánál: a nyafogós áldozat. Ez a típus az elmúlt évtizedekben kezd elterjedni, ők azok, akik mindig felhúzzák az orrukat, a legapróbb kritizáló megjegyzést is személyes sértésnek veszik, és általában ők azok, akik arra panaszkodnak, hogy a többiek terrorizálják őket. Vigyázzunk velük, mert semmi sem olyan kellemetlen, ha egy csapaton belül „lábujjhegyen” kell közlekedni és nem lehet konstruktív kritikát kifejteni.
