Hány százaléka származik a bevételeinek új, először vásárló ügyfelektől, és mennyi érkezik a visszatérő vevőktől? Mennyivel vannak a bevételei a túlélési küszöb fölött, azaz ha kifizeti a cége a béreket, járulékokat, rezsit és az alapvető működési költségeket, mennyi marad hónapról hónapra? Amikor ezeket kérdezték az ügyvezetőktől, azok közül sokan zavarba jöttek. Tippelni sem tudtak, holott egy vállalkozás sikerének egyik kulcsa épp az, hogy a vezető tisztában van a cége helyzetével. Előfordult, hogy az ügyvezető úgy vélte, a bevételei nagyságrendileg – 20 százalékkal – meghaladják a túlélési küszöböt, majd a későbbi analízis során kiderült, hogy hónapok óta stabilan veszteséges a cég. A beszélgetés időpontjára már jelentős terheket görgettek maguk előtt. Ezek az ügyvezetők olyanok, mint az anya, aki nem hajlandó tudomásul venni gyermeke hiányosságait, s csemetéjét folyamatosan rózsaszín szemüvegen át látja - magyarázza szakértőnk, Pilát Gábor.
A vezetőnek nem elegendő tudnia azt – akár részletekbe menően –, hogy az adott területnek hogyan kellene működnie, hanem képesnek kell lennie megvizsgálni azt is, hogy mi a ténylegesen fennálló állapot. Sokan most bizonyára úgy érzik, hogy ebben nincs semmi különös, hiszen nem nagy attrakció felismerni a körülöttünk lévő valóságot. Az életben mégis számtalan olyan helyzettel találkozhatunk, amelyben a vezető nincs tisztában a cégét körülvevő realitással.
A vezető azért van, hogy megálmodja a célt, és elérje, hogy az emberek elvégezzék a munkát.
- az, aki nem rendelkezik jól definiálható, ideális képpel a szervezet működéséről;
- az, akinek a területéről hiányoznak a „mérőeszközök”, amelyek megmutatják a jelent (ahogy egy autó esetében a kilométeróra vagy a benzintank töltöttségét jelző műszer), és ezért vakrepülésben navigálja a céget;
- az, akinek karcos a szemüvege, és így bármire ránéz, azt karcosnak látja. Még a legjelentéktelenebb dolgokban sem tud helyes döntést hozni az, aki nem képes vagy nem hajlandó úgy ránézni a jelen állapotra, ahogyan az valójában van;
- az, aki nem osztja meg a feladatot. A vezető nem azért van, hogy mindenki helyett elvégezze a munkát. A West Side Story sosem szólalt volna meg, ha Bernstein – ahelyett, hogy dirigálna – hébe-hóba beült volna hegedülni.
1. Szerezzük meg az embereket!
A megszerzés nem egyszerű munkatárs-felvételt jelent, hanem magában hordozza azt is, hogy a vezető megszerzi az embereket egy célnak, akik meg is hozzák döntésüket a cél elérésével kapcsolatban. Eléri, hogy az emberek egyetértsenek vele, akarjanak vele dolgozni, kompetensnek tekintsék őt, és hajlandóak legyenek elvégezni a munkát. Ha erre nem képes, akkor arra kárhoztatja magát, hogy sosem lesz igazán vezető, hanem a munka rabszolgája. A dolgok nem fognak működni nélküle, mindig ott kell lennie mindenhol, és a feladatok csak akkor lesznek elvégezve, ha ő ott van, vagy megcsinálja.
2. Képezzük ki az embereket!
A vezető gondoskodik arról, hogy az emberei értsék a feladatot és az elvégzendő munkát. Nem hisz a mély vízbe dobásban és nem gondolja azt, hogy már kiképzett és gyakorlott embereket kap, hanem tudja, hogy neki kell tökéletesen megértetnie az embereivel, hogy valamely munkát miért és hogyan kell elvégezniük.
3. Érjük el, hogy az emberek ügyesen végezzék a munkát!
A vezető nem hiszi azt, hogy ha valakinek elméletben elmagyarázott egy munkafolyamatot, egy munkakört, akkor az a személy azonnal profi módon fogja működtetni a területet. Az igazi vezető tudja, hogy be is kell gyakoroltatni ezt. Gondoljunk csak bele abba a helyzetbe, amikor egy nőgyógyász szakorvost az egyetemen profin kiképeznek elméletileg, aztán a való életben le kellene vezetnie egy komplikált szülést. Te rábíznád a feleségedet? Nyilvánvaló, hogy a gyakorlat elsajátítása nélkül mindenki képtelen elvégezni a munkát.
4. Nevezzük ki az embereket a munkára!
Egy vezető, ha megszerzett és kiképzett egy embert, akkor nem mulasztja el kinevezni a munkatársát, tehát egyértelműen rábízni a feladat elvégzését, és ezzel ráruházni a teljes felelősséget az adott területtel kapcsolatban.