A társaságoknak beszámolóik elkészítésekor a jelenlegi szabályozás szerint minden, a mérlegükben devizában szereplő tételt a fordulónapi árfolyamon át kell értékelniük forintra, és ugyanez a feladatuk egyes származékos, vagyis derivatív ügyleteiknél is. A forint árfolyamának ingadozása sok társaságnál problémákat okozhat, hiszen a cég tevékenységének eredményét tükröző beszámolókban jelentős torzításokat, nem várt hatásokat idézhet elő. Igaz, a devizakockázat üzleti szempontból többféleképpen is lecsapódhat, hiszen nem minden esetben negatív a hatása annak, ha a devizában megjelenő bevétel, vagy ráfordítás forintban realizálódik, a tervezhetőség szempontjából mégis káros ez a bizonytalanság.
Azon vállalatok esetében, ahol a bevételek és ráfordítások többsége nem forintban, hanem más devizában keletkezik, az egyik legnagyobb problémát az eredmény forintban való tervezése, és a tényadatok összehasonlítása jelenti. Alapvető gond, hogy a nem realizált árfolyamváltozás miatt a vállalkozás eredménye a könyvekben jelentősen eltérhet a tervezettől, holott az üzleti modellből eredően ez sokszor csak a számviteli szabályokból származó veszteség, tényleges gazdasági veszteség nem éri a céget.
A társaság könyvvezetési pénznemének megváltoztatása a funkcionális pénznemére célravezető lehet a kockázatok kivédésére, hiszen a társaság a könyvelésének pénznemét arra a - forinttól eltérő - devizára változtatja, amelyet tevékenységének túlnyomó részében alkalmaz. Illetve függetlenül a működés során döntően használt devizától, a cégek minden további feltétel nélkül áttérhetnek eurós könyvvezetésre.
Az áttérés előnye, hogy az eredménytervek során nem kell a jelentős árfolyam-ingadozással számolni sem a devizában (például euró) meghatározott áron értékesített termékek, sem az devizában meghatározott áron beszerzett készletek árában, így az eredménykimutatás jelentős része nem kitett az árfolyamok alakulásának. Nemzetközi vállalatok esetében előnyt jelenthet továbbá, hogy az anyavállalat részére készítendő jelentéscsomagnál sem kell újabb devizanemet alkalmazni. Végül, de nem utolsó sorban, egy euróban készített beszámoló a (potenciális) nemzetközi befektetők számára is könnyebben értelmezhető.
Az áttérés azonban nem csodafegyver: azoknak a cégeknek segít igazán, ahol a cég működése nagyban függ a devizás tételektől és a forintos költségek, bevételek csak korlátozottan vannak jelen. Ahol a devizás tételek kevésbé meghatározóak, egy esetleges eurós könyvvezetésre való áttérés ugyanolyan problémákat generálhat mint korábban a forintos könyvvezetés.
Az áttérés a mérlegfordulónapon lehetséges, ami a „hagyományos" mérlegfordulónappal rendelkező cégeknél legközelebb 2012. január 1-jét jelent, de a felkészülést erre már most célszerű elkezdeni. Az áttérés gondos tervezést és következetes lebonyolítást igényel, miközben a cégeknek az átmeneti időszak kezelésére is fel kell készülnie, és több fontos számviteli, adózási és jogi szempontot figyelembe kell vennie. Fontos feladat például a tárgyi eszközök analitikus szinten történő átszámítása, illetve az áttéréssel kapcsolatos adókövetkezmények áttekintése, az esetleges adózási kockázatok feltárása is.
A társaságok az export-import tevékenységből származó árfolyamkockázatukat manapság már sokféle származékos ügylettel kezelhetik, a bankok számos terméket kínálnak erre. Fontos azonban, hogy nem önmagában egy határidős vagy swap ügylet a megoldás az árfolyamkockázat problémájára. Egy átgondolt kockázatkezelési stratégia, módszertan és felkészült szervezet nélkül az ügyletkötés önmagában akár ronthat is a helyzeten, erre az elmúlt években több példát is lehetett látni. A cégeknek pontosan ismerniük kell az ügyletek előnyeit-hátrányait, kockázatait és költségeit ahhoz, hogy felelős döntésekkel legyenek képesek kezelni az árfolyamkockázataikat. A megfelelő kockázatkezelési döntésen túl célszerű alkalmazni a fedezeti könyvelést ahhoz, hogy a kockázatkezeléssel elérni kívánt cél a pénzügyi beszámolókban is a kívánt módon jelenjen meg.
A devizaárfolyam kezelésének harmadik módja az lehet, ha a cég a működéséből eredő devizás tételeket megpróbálja egyensúlyba hozni. Ha a cég részben devizában exportál, akkor törekedhet arra, hogy a költségei is hasonló arányban devizában merüljenek fel. Ha importtal foglalkozik, törekedhet arra, hogy az árfolyamkockázatot az üzleti partnerekkel megossza, ezt szerződésben rögzítse, de ehhez persze szükségesek a partnerek is.
Sok cég alkalmazza ez utóbbi módszert (naturális fedezés) kombinálva a fedezeti ügyletek kötésével, ami a gyakorlatban egy flexibilis megoldást jelent. Ez a megoldás viszont csak akkor működhet jól, ha a cég felállított különféle belső folyamatokat és rendszereket az árfolyamkockázat megfelelő számszerűsítésére, és ezeket rendszeresen követi és felülvizsgálja.