A NAV gyakran alkalmazott eszköze egy-egy tényállás tisztázására az, hogy nyilatkozattételre kéri a vizsgálatban érintett adóalanyt: így transzferár-ellenőrzések során is rutinszerűen szólítja fel az adóhatóság a hazai kapcsolt vállalkozásokat nyilatkozattételre. A kért nyilatkozatok célja és mélysége azonban jelentősen eltérhet egymástól: a könnyen megválaszolható, adminisztratív jellegű kérdésektől, például, hogy megvan-e a cégnél az összes transzferár-nyilvántartás és átadták-e azokat, egészen a részletekbe menő kérdésfeltevésig. Ez utóbbira példa, ha a NAV meg akar ismerni olyan szerződéseket, amelyek nem érintik közvetlenül a vizsgált adóalanyt vagy egy-egy témához kapcsolódóan komplikált számításokat kér be – foglalja össze a MAZARS legfrissebb jelentése.
(Egyébként van egy jolly joker a vállalkozások kezében!)
“Nem minden esetben célszerű nyilatkozni az adóhatóság által feltett kérdésekben, ám azt mindig szem előtt kell tartani, hogy az adóalanyt együttműködési kötelezettség terheli az adóellenőrzési eljárásban” - mondta el Nagy Gabriella, a MAZARS Nemzetközi Transzferár Központjának vezetője. A nyilatkozat lehet véleménynyilvánító vagy tényfeltáró, szabályait a Közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény, a Ket. szabályozza. A törvény lehetőséget ad arra is, hogy az adózó megtagadja a nyilatkozattételt, ezért nem lehet eljárási bírságot kiszabni vele szemben. Bírságra számíthat viszont, ha valótlan kijelentést tett a nyilatkozatában. Ezen kívül az Adózás rendjéről szóló törvény(Art.) is tartalmaz előírásokat a nyilatkozattételről. Az Art. alapján az adóellenőr az ellenőrzés során az adózótól felvilágosítást, más személyektől nyilatkozatot kérhet, az adózó pedig köteles az adóhatósággal az ellenőrzés során együttműködni.
A transzferár-ellenőrzések során érdemes alaposan átgondolni a nyilatkozat tartalmát. A nyilatkozat legyen egyértelmű, világos, tartalmazza az ügyre vonatkozó összes lényeges körülményt. Ugyanakkor ne tartalmazzon felesleges vagy redundáns információt, mert az alkalmas lehet a valóságtól eltérő következtetések levonására. Ne feledjük el, hogy az eljárás során tett nyilatkozatokért felelősség terheli az adózót, a félrevezető nyilatkozatot az adóhatóság az együttműködési kötelezettség megsértéseként értékelheti, és akár 500 ezer forintig terjedő bírságot is kiszabhat.
(Itt olvashat arról, milyen hibákon tudjuk elbukni a transzferár-nyilvántartást!)
A tényfeltáró nyilatkozat elmaradása esetén az ellenőrzés alá vont adózót azért nem lehet eljárási bírsággal sújtani, mert törvény teszi lehetővé a nyilatkozat megtagadását. Véleményt tartalmazó nyilatkozatot sem kötelező tenni, ilyenkor az eset egyetlen következménye az, hogy a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján hozza meg döntését.
A kapcsolt vállalkozások adóellenőrzése során tipikus példa a nyilatkozattétel kényszerű megtagadására, amikor a revizorok a felsőbb tulajdonosi struktúra, az alkalmazott transzferárpolitika, illetve a kapcsolt vállalkozások által kötött szerződések (amelynek nem érintettje a magyar adózó) részleteivel kapcsolatban kérnek nyilatkozatot, vagy magát a szerződést. Egy kisebb leányvállalat azonban sokszor nincs tisztában a magasabb szintű döntések részleteivel, így az adózó ezekről nyilatkozni sem tud.
Az adóalanynak arra kell törekednie, hogy együttműködjön az adóhatósággal, ezzel a magatartással sok kellemetlenségtől megkímélheti magát és az eljárást is befolyásolni tudja, legalább annyiban, hogy hamarabb sor kerül az ellenőrzés lezárására. Vannak azonban esetek, amikor mérlegelni kell: a nyilatkozattétel megtagadása néha kényszerűség, más esetekben pedig célszerűbb lehet – de azt is végig kell gondolni, mindez milyen következményekkel jár majd a cégre és az adóalanyra nézve.
