Tudósításunk első részében megismert szereplőink a vállalkozások generációs problémáival foglalkoztak, két, uniós pályázat(ok)ért (is) küzdő cég vezetőinek példáján keresztül mutatva be a problémakört. A harmadik részben kiderült, hogyan szállít nekünk sztorit a méfia a kisvárosi macsók hadakozásáról, marakodásáról. Sorozatunk negyedik részében pedig megkezdődtek a kivitelezési munkálatok.
Nyugat-európai nagyváros közismert kávézója. A nemzetközi építőipari cég tulajdonosának kedves helye, ahol gyakorta találkozik üzletfeleivel. Jó hely, mert mindig finom illatok terjengenek és elég sok vendég is van a nap minden szakában, hogy ne legyen feltűnő, ha bizalmas találkozót kell lefolytatnia. Sőt, a megbeszélés után akár magányosan is elfogyaszthat egy-két pohár abszintot. Kedveli ezt az antik italt, mert a siker ízét hozza szájába, arra emlékezteti. Meg azért is, mert kedves francia szimbolista költői is ez itták, bár ők nem éppen ebből a célból. Most is ezért az ízért foglaltatott ide asztalt. Szokolait várta, a magyar helyi politikust. Tudta előre, hogy ez az ember nem lesz túl drága, egyszerű a feladata.
Ezek a keleti kiskirályok, hamar szeretnek a pénzre térni, nem kell velük a képmutatást sokáig gyakorolni, fölösleges köröket járni. Mindez még tetszett is neki. Tejes kávét süteménnyel rendelnek mindketten. Kicsit még beszélgetnek az időjárásról, meghallgatja vendége panaszát az éjszakai rulett játék veszteségeiről, de csakhamar a lényegre térhettek. Még el sem olvadt a tejhab kávéján, mikor már tudja, mekkora összegről van szó, s milyen valutában, melyik bankba kell elhelyezni. A fele sincs annak, amit ilyen esetben áldozni szokott, s ez azt jelenti, a saját számlája is hízhat még valamicskét, amiről az igazgató tanács sem fog tudni. Mindezt már ügyvédje intézi a politikus kabinetvezetőjével. Szerencsére azzal az emberrel már nem neki kell találkoznia. Elköszönnek, s ma talán egynél több abszint is jöhet. Szimbolikus estéje lesz. Arthur Rimbaud, egészségedre barátom! Még egy évad a pokolban!
Nádastó csapata valamennyi meccsét megnyeri az évadban, a veteránok tudásával és tapasztalatával, valamint a fiatalok lendületével kimagaslanak a megye első osztályból. András a pályán, ha csak teheti, mérkőzésenként többször is helyzetbe hozza Kisbálintot, aki ezeket jó százalékkal kihasználva, a gólkirályi cím első számú várományosa. Váralja szintén veretlen, hiszen visszatértek a külföldre kölcsönadott játékosai, s Miklós leszerződtetett egy német edzőt is. Már csak néhány hét választ el a mindent eldöntő rangadótól.
A multinacionális cég magyarországi igazgatója magához rendeli Lajost, a cég alkalmazottját, a szintén reaktivált, veterán, nádastói középhátvédet, a célkeresztbe helyezett magyar vállalat vezetőjének, Andrásnak barátját.
- Mire gondol? Mindig a legjobb tudásomat adom. Általában azt sem nézem lejárt-e már a munkaidőm? Gondolom ez a feladatom, nem több.
- Ezzel nincs is gond, de tehetne egy aprócska kis szívességet. Vegye rá barátját, adja el cégét nekünk, mert mindenki ezzel járna a legjobban. Szép kis összeghez jutna Ponori! Mi pedig egy olyan piachoz, amelyet mi, ki is tudnánk használni, mert ahhoz, mint ön is tudja, ebben a szakmában, tőke kell. Neki pedig az nincs, legfeljebb szakértő gárdája, de őket pedig mi rugalmasan átvennénk. Gyorsan termőre tudnánk azt a gallyacskát fordítani. Ő pedig meg focizhatna gondmentesen tovább, kedvére.
- Uram, tudja, hány ilyen ajánlatot utasítottak már vissza? Az egy tradicionális családi vállalkozás, amelyik a fél megyének munkát ad, sok száz család megélhetését biztosítja. Maguk azonnal kirúgnák az alkalmazottak kétharmadát és hoznák az alkalmi munkásaikat. Ne, ezt ne is kérje tőlem! Ha csak megpendíteném András előtt, hogy jelenlegi munkáltatóm a helyébe lépne, azonnal elveszteném barátságát. Lehetetlent kér, higgye el!
- Belátom, talán ezt nem Önnek kell elintézni, de volna itt egy sokkal egyszerűbb dolog, amit könnyedén megtehetne és fel sem tűnne barátjának, amivel egyszersmint megoldhatná a problémát is.
- Éspedig?
- Veszítse el a meccset Váralja ellen, engedjen el egy-két támadást, azok így simán megnyernék a meccset. Ezután nekünk már csak azzal a pénzéhes Miklóssal kellene megegyeznünk, mi több, ez már gyakorlatilag meg is történt. Sőt az egyezség magasabb szinten is létrejött a kórházberuházás elnyerése érdekében. Mondhatnám akár úgy is, kezünkben mindenki, aki számít. Higgye el, az a meccs már teljességgel érdektelen, valójában tét nélküli.
Lajos megfordul és néhány lépés után főnökére csapja az ajtót. Csak ezután kapcsolja ki a zsebében lévő mini felvevő mikrofonját.
Kisbálint érkezik a rangadó előtt elsőnek az öltözőbe, hogy mint csapatkapitány ellenőrizze, a felszerelés ki van-e készítve és magára maradva összeszedje gondolatait, mit mond pályára vonulás előtt csapattársainak. Most is, mint mindig, gondosan összehajtogatva mindenkinek székére van helyezve a meccsszerelés, alatta a gondosan kibokszolt cipőkkel, hála Jani bácsinak. Éppen leül, amikor megszólal telefonja:
András azonnal megérti fia észvesztő távozásának okát. Még arra gondol, talán neki is mennie kell, de hamar rájön, ez nem az ő dolga, ez felnőtt fia dolga, csakis az ő felnőtt fia dolga. Neki most más kötelessége van. Kijelölni a kezdő csapatot, taktikát adni, kiosztani a feladatokat és leginkább lelkesíteni, hisz kint már több ezer ember várja a rangadót.
Kisbálint távollétében vállalnia kell a szereplést mindjárt a kezdő csapatban. A kezdőrúgás előtt körbenéz csapatán, felnéz a lelátóra. Nem lát arcokat csak színeket, nem hall csak zúgó morajlást. Majd a bírói sípszót. Legurítja a labdát társának, azonnal elindul egyetlen elszánt lendülettel előre. Ismét húsz évesnek érzi magát.
Váralja a huszadik percben Lajos elkésett szerelési kísérlete után vezetést szerez. A barát azonnal cserét kér. A félidő második felében szinte kapujukhoz szegezik az ellenfelet, de azok néha szerencsével, máskor durva közbelépésekkel megússzák a gólt. András a második félidő tízedik percében az ifista srác előreívelést mellel maga elé teszi, jobbal szökteti magát és megállíthatatlanul az ellenfél kapuja felé tör. Már a tizenhatoson belül jár, amikor hátulról egy váraljai védő megakasztja lövésre lendülő lábát. Olyan erővel esik hasra, hogy a horzsolódástól szerte-szét szakad rajta a mez, de még csúszik tovább, mialatt meghallja a bírói sípszót. Tizenegyes. Pillanatok alatt mellette terem a csapat és érkezik a masszőr is. Fáj, rettenetesen fáj a megrúgott lába. Érzi, nem tud talpra állni.
Kisbálint érkezik mellé, apja homlokára teszi kezét és kérdő tekintetére szinte válaszul mondja:
- Egészségesek, mindketten egészségesek és gyönyörűek.
- Akkor ezt most rúg te - mondja fiának, már a hordágyon.
A partvonal mellett teszik le, onnan nézi, ahogy fia egy testcsellel elküldi balra a kapust majd a kapu jobb alsó sarkába, elegánsan begurítja a labdát. Végül Limpi a tűzőr góljával meg is nyerik a meccset. A mérkőzés után, az öltözőben Lajos egy kis hangrögzítőt ad át Andrásnak azzal, hogy ami rajta van, az segít nekik megnyerni ezt az elátkozott tendert. András még aznap találkozik Szokolaival, aki másnap egy sajtótájékoztatón jelenti be, hogy a pályázatok értékelése nem járt eredménnyel, mert nem érkezett egyetlen érvényes ajánlat sem. Rövidesen új tender kerül kiírásra.
A Ponori és Fia nem indul az új pályázaton, amelyet később a multinacionális cég nyer meg, s ahol már Miklós az új igazgató. Nádastó abban az évben megnyeri a megyei első osztályú bajnokságot, ezért jövőre az NB III-ban indulhatnak. A csapat edzője Ponori András, csapatkapitánya Ponori Bálint. Öregbálint pedig boldogan füstöl el minden meccsen egy-egy finom havannát. Jani bá’ istállójába időközben új, korszerű, füstelvezető kémény épült.
vége (vége?)
dr. Pázmándi Péter
fejlesztési referens
