A legfrissebb hivatalos adatok szerint Magyarországon közel 4.400.000 munkavállaló dolgozik. Nem csupán a munkavállalók létszáma van azonban csúcsponton, hanem a munkaerőhiány is, mely egyre több szektor legsúlyosabb problémája. Ebben a kellemetlen helyzetben a munkáltatók gyakran igyekeznek a szabályokat a munkaerőhiányuk enyhítése céljából "rugalmasan" értelmezni, és így a megengedettnél több munkaidőt osztanak be a munkavállalóik számára. Ez azonban komoly veszélyeket rejthet.

Nézzük meg, hogy mely szempontokra kell különösen ügyelni.

Kép:PP archív

12 órát meghaladó napi munkaidő kizárólag készenléti jellegű munkakörben lehetséges

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I.tv. (Mt.) 96.§-a alapján a munkaidő beosztása a munkáltató egyoldalú joga, valamint kötelezettsége is. A munkaidőt ráadásul legalább egy héttel előre, egy hétre be kell osztani. A munkaidő beosztása során azonban a törvényi keretekre különösen kell ügyelni, hiszen azt nem csupán a munkavállalók, hanem az NGM keretei közé integrált munkaügyi felügyelet is ellenőrizni fogja.

Az Mt. 92.§-a alapján a teljes napi munkaidő 8 óra. A napi munkaidőt (és a pihenőidőt) a munkáltató munkaidő-keretben, egyenlőtlenül is beoszthatja. A beosztás szerinti napi munkaidő azonban egyenlőtlenül beosztva sem haladhatja meg a napi 12 órát, illetve a heti 48 órát.

Készenléti jellegű munkakör esetén a munkáltató mozgástere azonban lényegesen nagyobb, s ezt sokan ki is használják. Készenléti jellegűnek azonban kizárólag abban az esetben minősülhet a munkakör, amennyiben a munkavállaló a feladatainak jellege miatt - hosszabb időszak alapulvételével - a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, illetve amennyiben munkavégzés - különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel - a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.  Ennek értelmezésénél a munkavállalót a munkakör ellátása során érő fizikai és a szellemi megterhelést kell figyelembe venni.

Fontos, hogy amennyiben a munkáltató a készenléti jellegű munkakört olyan munkakör vonatkozásában alkalmazza, mely ezen feltételeknek nem felel meg, abban az esetben a munkavállalót a Kúria szerint megilleti az azonnali hatályú felmondás joga. Az is említést érdemel, hogy az Mfv.II.10.296/2015./4. sz. Kúriai döntés értelmében a készenléti jellegű munkakör feltételeinek fennállását esetről esetre, külön kell vizsgálni, az tehát nem egy adott munkakör típushoz kapcsolódik (pl: személy- és vagyonőr). Készenléti jellegű munkakörben ugyanakkor a napi munkaidő a felek megállapodása esetén akár napi 12 óra, a beosztás szerinti munkaidő pedig napi 24 óra, illetve heti 72 óra is lehet. Amennyiben ugyanakkor a felek ebben kifejezetten nem állapodnak meg, a hosszabb napi munkaidő, valamint a hosszabb beosztás szerinti munkaidő alkalmazása jogsértő, aminek komoly következményei vannak.

Január 1-től változott a szabály!

A munkáltatónak a munkaidő beosztása során számos egyéb szempontra is ügyelnie kell. Biztosítania kell ugyanis a munkavállaló számára a 20 perc (9 óra felett: 20+25 perc) munkaközi szünetet, a 11 órás (kivételesen 8 órás) napi és a 48 órás vagy heti két napos heti pihenőidőt.

Míg azonban bizonyos munkakörökben lehetőség volt eddig 11 órás helyett csupán 8 órás napi pihenőidő biztosítására (osztott munkaidő, megszakítás nélküli munkarend, több műszakos munkarend, idényjellegű tevékenység), ez most január 1. napjával változott. A törvény ugyanis kimondja, hogy a két egymást követően beosztott napi pihenőidők együttes tartama legalább huszonkét óra kell, hogy legyen.

Amennyiben tehát az egyik napi munkavégzést követően a napi pihenőidő 11 óránál rövidebb volt, azt a következő napi pihenőidővel együtt pótolni kell (pl: 8ó, 11ó+3ó). A jogszabályi változtatást az Európai Unió jogával való ütközés tette szükségessé (2003/88/EK irányelv).

Kéri Ádám ügyvéd KRS Ügyvédi Iroda