A Körvonal Alapítvány 2009-ben elindított egy 12 éves kutatást, hogy felmérje, milyen stresszhatások érik a magyar középvezetőket. Rájuk ugyanis különösen nagy nyomás nehezedik, hiszen a beosztottak és a felsővezetés igényeinek is meg kell felelniük. A kutatásra jelentkező cégek gyors visszajelzést kaphatnak vezetőik pszichoszociális (például mennyiségi terhelés, munkatempó, elköteleződés) állapotáról, a 2020-ban záródó projekt összegzése pedig már egy több mint 10 éves távlatot vizsgálva tud majd tendenciákat bemutatni a "stresszhelyzetről". Az eddigi következtetések szerint a mennyiségi munkaterhelés növekedése miatti feszített munkatempó, és az érzelmi terhelés a stressz meghatározó forrása. Pozitívum, hogy a középvezetők többsége viszonylag nagy fejlődési lehetőséget lát a munkájában, ugyanakkor egészségi állapotuk aggodalomra ad okot - számolt be Maksai Anna, a Körvonal Alapítvány pszichológusa az eddigi eredményekről.

A középvezetők stressz-szintjét mérő kutatás mellett, illetve ahhoz kapcsolódóan az alapítvány tavaly egy közhasznú, nyílt kutatást is indított, amely egy mindenki számára elérhető honlapon jelent meg. Ennek során az aktív munkavállalók mellett az alkalmazásban nem lévők (munkanélküliek, diákok, nyugdíjasok) számára is lehetőséget biztosítottak egy kérdőív kitöltésére. A munkavállalókat vizsgáló felmérés célja az volt, hogy kiderüljön, milyen tényezők rontják Magyarországon a dolgozók munkahelyi közérzetét, és feltárják az érintettek munkájában nehézséget okozó tényezőket. A nem munkavállalói csoportnál azt vizsgálták, hogy ezek az emberek hogyan küzdenek meg az őket érő mindennapi hatásokkal a magyar átlaghoz képest. A kutatás az alábbiakban kifejtett eredményekkel zárult. (Csökkentheti az alkalmazott stressz-szintjét, növelheti a munkahelyi morált, ha a dolgozó beviszi a kutyáját a munkahelyre - derült ki egy amerikai tanulmányból.)

Összetartóak a munkahelyi közösségek

A kutatók pozitívnak értékelték, hogy a munkahelyi közösségek a munkavállalók válaszai alapján igen összetartóak, és a bizalom mind a felettesekkel, mind pedig a többi kollégával megalapozottnak tűnik. Ugyanakkor, a nagy munkatempó, a nagy érzelmi igénybevétel, valamint a munka és a magánélet összeegyeztetésének nehézsége nagy terhet ró a munkavállalókra - olvasható az eredmények összefoglalójában. (A kutatás rámutat, a jelen gazdasági körülmények megkívánják a nagy iramot a munkában, gyakran a korábban több ember által végzett munkát kevesebb dolgozónak kell elvégeznie költséghatékonysági megfontolások nyomán). Ezek a jellemzők nemcsak a munkahelyi jóllétet, hanem a pszichés és a testi épséget is veszélyeztethetik, amennyiben hosszú ideig, és nagy volumennel jelentkeznek egyéneknél vagy teljes szervezeteknél. (A munkával kapcsolatos stressz jelenti az egyik legnagyobb egészségügyi és biztonsági kihívást Európában.)

Megfélemlítés és nem kívánt szexuális figyelem

Meglepő és rendkívül negatív tény, hogy a válaszadók majd egyötödét (18,9 százalék) érte az elmúlt egy évben megfélemlítés a munkahelyén, illetve, hogy 8,86 százalékuk volt kitéve nem kívánt szexuális figyelemnek - mutatnak rá a kutatás eredményei. Maksai Anna szerint a "megfélemlítés" itt nem konkrét megfenyegetést takar, jelenthet ez ugyanis non-verbális nyomásgyakorlást is. "Ezeket a helyzeteket élményjellegüknél kell megragadni, tehát azokat a szituációkat soroljuk ide, mikor az adott személy megfélemlítve, fenyegetve érezte magát, akár csak azért, hogy határidőre készítse el a munkát. A nem kívánt szexuális figyelem esetében sem azon van a hangsúly, hogy gesztusokról vagy explicit ajánlattételről van-e szó, hanem azon, hogy a munkavállalónak volt-e ilyen jellegű élményben része, vagy nem" - magyarázza a pszichológus.

Jobb helyzetben vannak a férfiak

A nemek közti összehasonlítások alapján általában a férfiak eredményei a jobbak. Így például kisebb érzelmi igénybevételről nyilatkoztak, nagyobb elkötelezettséget, jutalmazottságot, támogatottságot, valamint befolyást és fejlődési lehetőséget mutattak. A nőket emellett a stressz és a kiégés tünetei is inkább érintik. A korcsoportok közül a 30 év alattiak és a 30-39 év közöttiek mutatták a legkevésbé kívánatos eredményt. Ők munkahelyi céljaikat kevésbé látják tisztán, és annak kisebb jelentőséget is tulajdonítanak. Kevésbé éreznek fejlődési lehetőséget munkájukban, és gyakrabban tapasztalnak kiégési tüneteket. A stressz jelei pedig leginkább a 40-49 évesek esetén bukkannak fel.

Maksai Anna szerint ezt úgy kell értelmezni, hogy a pszichoszociális tényezők (például mennyiségi terhelés, munkatempó, elköteleződés) terén mutatnak rosszabb eredményeket a 39 év alattiak, a 40-49 éveseknél pedig konkrétabban jelent meg a stressz, mint feszültség, és általános nyugtalanság. Úgy tűnik, a fiatalok kevésbé látják a céljaikat, és a fejlődési lehetőséget - mondja a kutató. Éppen ezért a kutatás készítői felhívják a munkaadók figyelmét a 30-39 év közötti korosztályra. Figyelni nyilván mindenkire kell, de javasoljuk, hogy a 30-39 év közöttiek fejlesztésére fordítsunk nagyobb gondot annak érdekében, hogy a munkavállalók kiégését, így a fluktuációt csökkentsük - magyarázza a pszichológus.

A párkapcsolatban élőknek a munka is fontosabb?

A párkapcsolatban élők nagyobb jelentőséget tulajdonítanak munkájuknak, mint az egyedülállók, abban nagyobb fejlődési lehetőséget is látnak. Munkájukat kiszámíthatóbbnak vélik, és több támogatást tapasztalnak vezetőiktől, mint egyedülálló társaik. Ugyanakkor a párkapcsolatban élő dolgozók úgy érzik, nagy tempót kell tartaniuk munkájuk sikerességéhez. Ezek az összefüggések hasonlóan alakulnak a gyermekkel rendelkezők és a gyermekkel nem rendelkezők összefüggésében is (pozitívabb eredményeket láthatunk a gyermekesek esetén) - mutat rá a munkahely és a magánélet érdekes összefüggéseire a kutatás. (A folyamatos teljesítménykényszer, a stressz rengeteg energiát fogyaszt, a túlhajszoltság első jele pedig a kimerültség, amit a szokásos tavaszi fáradtság csak tetéz.)

Maksai Anna szerint erre az lehet a magyarázat, hogy aki párkapcsolatban él, és családja van, az többekért vállal felelősséget, és mivel másokért is dolgozik, a munka számára nagyobb hangsúlyt kap. Ahol több a felelősség, ott nagyobb a jelentősége, hogy kinek milyen munkája van. A pszichológus azonban azt is hozzáteszi, a kérdőív minden kitöltője önmagában is nagy jelentőséget tulajdonított a munkának. Az eredmények alapján az is elmondható, hogy a munkavállalók körében azok, akiknek két-három vagy több barátja van, előnyösebb munkahelyi pszichoszociális helyzetben vannak a legfeljebb egy szoros kapcsolattal rendelkezőknél.

A beosztott kevésbé megbecsült, a vezető érzelmileg terhelt

A beosztás szerinti összehasonlítás alapján legtöbbször a beosztottak mutatnak kevésbé kívánatos értékeket. Ők általánosságban kisebb fejlődési lehetőségről, befolyásról, elkötelezettségről, megbecsülésről, vezetői bizalomról és jutalmazásról adtak számot a felső vezetőknél és az egyéni vállalkozóknál (esetenként a középvezetőknél is). A felső vezetők és az egyéni vállalkozók pedig a munkatempó és az érzelmi megterhelés szempontjából sérülékenyebbek a beosztottaknál - közli a kutatás.

Kik a leginkább veszélyeztetettek?

Az eredmények alapján a pszichoszociális kockázati tényezők szempontjából leginkább veszélyeztetettebb dolgozói csoportok: a nők, a legfeljebb 39 évesek, egyedülállók, gyermektelenek, a barátokkal nem rendelkezők, a beosztottak, illetve érzelmi igénybevétel tekintetében a vezetők, valamint az 1-5 éve adott munkahelyen dolgozók. A kutatás készítői szerint a "veszélyeztetett" csoportokra mindenképpen nagyobb figyelmet érdemes fordítania a munkáltatóknak. Preventív eljárások alkalmazásával (relaxációs technikák, konfliktuskezelő tréningek, érzelmi intelligencia tréningek, vagy akár szupervíziós csoportok vagy coaching) nagymértékben megelőzhetőek az egyéni testi vagy lelki sérülések, illetve nem kívánt szervezeti változások.

Ugyanakkor a káros hatások következményeit is nagy hatékonysággal lehet kezelni. Az elsődleges, megelőző jellegű beavatkozások nagy jelentőségűek a stressz kezelésében vállalati szinten. Szükségszerű, hogy a szervezeteknél hangsúlyt kapjanak e módszerek, valamint hogy egészségalapú szemléletmód alakuljon ki. A szakemberek javasolják a hosszú távú tervek alapján megvalósított, komplex fejlesztési folyamatokat.

Megküzdés a munkán kívül

A nem munkavállaló csoportban a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a nem kívánt állapotokkal és helyzetekkel szembekerülve a megkérdezettek hogyan védekeznek, azokat hogyan kezelik, illetve hogyan képesek azokat (esetlegesen) erőforrásként felhasználni. A válaszadó nem munkavállalók mind a négy mért pszichológiai immunkompetencia skálán (szinkronképesség, impulzivitáskontroll, érzelmi kontroll és ingerlékenység gátlás) szignifikánsan alacsonyabb értéket értek el, mint a magyar átlag. Ugyanakkor ezen csoport értékei mindegyik skálán még a normál övezetbe tartoztak - hangsúlyozza a kutatás.

Az eredmények alapján a nem munkavállaló csoport a környezeti változásokkal kevésbé tud együtt mozdulni, a figyelmi fókuszt úgy változtatni, hogy az minél inkább simuljon a külvilág eltérő jellemzőihez. Belső késztetéseiket a magyar átlagnál kisebb mértékben tudják kontrollálni, viselkedésük kevésbé megtervezett és kontrollált. Emellett (szintén a normál tartományon belül) érzelmeik felett is kevésbé tudnak kontrollt gyakorolni, mint az országos átlag. A negatív érzelmeket és viselkedési mintákat (düh, harag, agresszió) szintén kissé alacsonyabb mértékben tudják felügyeletük és befolyásuk alatt tartani. (Juhászkutyának állhatnak üzletemberek a munkahelyi feszültség enyhítése és a csapatmunka javítása végett Nagy-Britanniában.)

Az egyedülállók kevésbé mutatják ki érzéseiket

A párkapcsolatban élők, illetve egyedülállók összehasonlításakor az Érzelmi kontroll skálán jelentkezett eltérés. Ez azt reprezentálja, hogy az egyedülállóak nagyobb mértékben kontrollálják feltörő érzelmeiket, illetve tudatosabban kezelik azokat, mint a kapcsolatban élők. Ez esetleg annak is tulajdonítható, hogy azok számára, akik párkapcsolatban élnek nagyobb tér és több lehetőség van az érzelmek kifejezésére, mint egyedülálló társaik számára. A korcsoportok közötti összehasonlítás eredményeiből az derült ki, hogy a 30 év alattiak kisebb mértékben tudják kontrollálni az ingerültségüket (düh, harag és ezzel járó viselkedésformák), mint a 60 év felettiek.

A barátok számának tekintetében a kutatás rávilágított, hogy azok, akiknek egyáltalán nincsenek barátaik, kevésbé tudnak együtt változni környezetükkel, arra bizonyos mértékben kevésbé tudnak ráhangolódni, mint 2-3 baráttal rendelkező társaik. Azok, akiknek nincsenek szoros bizalmi kapcsolataik, kevésbé tudják fékezni indulataikat, mint a 2-3, illetve 5-nél több barátot számon tartó megkérdezettek. A kutatók az alkalmazotti lét hiányának oka alapján is összevetették a válaszadók kérdőívben mutatott értékeit. A tanulók, munkakeresők és egyéb okból kifolyólag nem dolgozók között nincs jelentős eltérés egyik vizsgált skálán sem.

A fontos tanulság

Az eredmények egyrészt azt mutatják, hogy a nem munkavállalók - (tehát a munkavállalás előtt állók, az éppen nem dolgozók, valamint a nyugdíjasok) is hasonló mértékben követik nyomon környezetüket és annak változásait, hasonlóan kezelik belső késztetéseiket, érzelmeiket és ingerlékenységüket, mint általában a magyar lakosság. Ugyanakkor mindenképpen figyelemreméltó, hogy - bár a normál tartományon belül - mégis van eltérés a magyar átlag és a nem munkavállalók között. Ez a csoport feltehetőleg érzékenyebben éli meg a környezeti változásokat, nehezebben kezeli belső, ösztönös késztetéseit, érzelmeit és indulatait.

Mivel a munka - akármennyire is bizonytalannak tűnik a jelen gazdasági helyzetben - egy állandó, biztos teret és keretet ad a hétköznapoknak, általában társas interakciók színtere, illetve bizalmi kapcsolatok kialakulásának színtere lehet, és mint olyan, pszichés és szociális védőfaktort jelent. Akik számára a munka nem biztosított, azok számára is szükséges olyan foglalkoztatást, illetve időtöltést biztosítani, amely során egy közösség részének érezhetik magukat, amely védelmezi és támogatja őket. Érdemes volna e csoportokat (tanulók, munkakeresők, nyugdíjazottak) aktívan támogatni mind pszichológiai, mind pedig társas értelemben - vonják le a fontos következtetést a kutatás készítői.

A jövő munkavállalója még stresszesebb lesz?

Maksai Anna a kutatással kapcsolatban kihangsúlyozta, a stressz mindig összefügg a fizikai egészségi állapottal és a jólléttel is. A negatív stressz, azaz a distressz hátulütője pedig, hogy nem lehet tudni, mikor és milyen formában tűnnek fel annak látható jelei. A pszichológus szerint egyrészt vannak egyéni különbségei, ki hogyan tud megküzdeni adott helyzetekkel, tehát a személyiség is nagyban meghatározza, hogy mikor és hogyan megy át fizikai tünetekbe a stressz. Van, aki három, más húsz éve alatt ég ki, ugyanakkor ezt nagyban meghatározza az adott munkakör is - mondja a pszichológus.

Tíz európai munkavállaló közül nyolc úgy véli, hogy a munkahelyi stresszben szenvedők száma az elkövetkező öt évben növekedni fog (80 százalék), többségük (52 százalék) szerint nagy mértékű növekedés várható - közli a napokban megjelent, a foglalkoztatás biztonságára és az egészségre vonatkozó, második pán-európai közvélemény-kutatás. Maksai Anna egyetért vele, hogy a stressz-szint feltételezhetően növekedni fog. Ami azonban egészen biztos, hogy mindennapi életünkben jelen van, és minél hosszabb távon emészti a szervezetet, annál súlyosabb következményekkel fog járni. A Körvonal Alapítvány folyamatosan várja a cégek jelentkezését, akik alávetnék magukat a kutatásnak.