Míg a válság előtt 3-4 százalék volt a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya a 15–64 éves lakosság körében, 2013-ra ez az arány 6,3 százalékra növekedett. Létszámuk 2008 és 2013 között 83 ezerrel, 247 ezerre növekedett. (A dolgozómegosztás egyre népszerűbb nyugaton, nálunk ez a foglalkoztatási forma még nem terjedt el, pedig a munkavállalók ezt kedvelik a legjobban – és a cég is jól jár.)
A gazdasági válságra adott munkaerő-piaci válaszok között felértékelődtek a rugalmas foglalkoztatási formák (mint a határozott idejű munkaszerződéssel, részmunkaidőben, távmunka keretében, munkaerő-kölcsönző cégen keresztül történő foglalkoztatás, önfoglalkoztatás) szerepe. A munkáltatók egyre nagyobb arányban élnek a határozott idejű alkalmazás lehetőségével is, az ilyen formában alkalmazottak aránya a 2008. évi 7,8 százalékról 2013-ra 10,8 százalékra emelkedett – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2013-as évkönyvének online kiadásából, amely a munkaerő-piaci viszonyokat is vizsgálja. (Az atipikus foglalkoztatás, úgy tűnik, a válság igazi nyertese. A munkáltatónak és a munkavállalónak is megéri.)
A 2013-ról szóló jelentés kitér arra, hogy tavaly javultak a munkaerő-piaci státuszváltás esélyei. A gyedet, gyest, gyetet igénybe vevők több eséllyel váltak foglalkoztatottá, mint munkanélkülivé–- bár a 2012-ben munkanélküli státuszúak közel kétharmada megmaradt munkanélkülinek 2013-ban is. Minden harmadik magyarországi foglalkoztatott naponta ingázott a legutóbbi, 2009–2010-es időmérleg-felvétel adatai szerint. A naponta ingázó foglalkoztatottak száma ekkor megközelítette az 1,2 milliót.
A jelentés megemlíti, hogy az OECD-tagországok gyakorlatához képest Magyarországon a munkaerőpiacon jelen lévők sokat dolgoznak. 2012-ben egy dolgozó átlagosan 1888 órát – 8 órás munkanappal számítva 236 napot – töltött munkával, ezzel a rangsorban a nyolcadikak a magyar munkavállalók. A magyaroknál csak a chileiek, az észtek, a görögök, az izraeliek, a dél-koreaiak, a lengyelek és a mexikóiak dolgoznak többet a felmérés szerint.
Az új Munka törvénykönyve több új atipikus foglalkoztatási formát is nevesített, amelyek között van, ami éppen ennek a rugalmas, többfoglalkoztatós rendszernek is megteremtheti a jogi alapját.
Az ún. „munkavégzés behívás alapján” a részmunkaidős foglalkoztatás egyik formája, amely napi legfeljebb 6 óra tartamú munkavégzést tesz lehetővé. Lényege, hogy a munkavállaló a munkakörébe tartozó feladatok esedékességéhez igazodva teljesíti feladatait. A munkavégzést legalább 3 nappal korábban közölni kell a munkavállalóval.
A „munkakör megosztása” szintén a részmunkaidős foglalkoztatás egy formája, amelyben egy munkakörre több munkavállalót alkalmaz a munkáltató. A munkavállalók kötetlen munkarendben dolgozva azt vállalják, hogy saját beosztásuk szerint valamely munkavállaló teljesít a munkáltatónak, illetve egyikük akadályoztatása esetén egy másik munkavállaló végzi el a munkaköri feladatokat. A munkavállalóknak a munkabérből való részesedést is egymás között kell meghatározniuk, ennek hiányában egyenlő arányban illeti meg őket a munkabér
Szintén újdonság a „több munkáltató által létesített munkaviszony”, amely szerint egy munkakörben több munkáltató foglalkoztatja ugyanazt a személyt.
