2009. május 13-i határozatában a Bizottság az amerikai mikroprocesszor-gyártóval, az Intellel szemben 1,06 milliárd euró bírságot szabott ki, amiért az az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség (EGT) versenyszabályait megsértve visszaélt az x862 processzorok3 piacán fennálló erőfölényével. A Bizottság egyébiránt arra kötelezte az Intelt, hogy azonnal vessen véget e jogsértésnek, amennyiben ezt még nem tette meg. A Bizottság szerint az Intel 2002 októbere és 2007 decembere között visszaélt az x86 processzorok világméretű piacán fennálló erőfölényével, olyan stratégiát alkalmazva, melynek célja az egyetlen komoly versenytársa, az Advanced Micro Devices Inc. (AMD) piacról történő kizárása volt.
A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Intel erőfölényes helyzetben volt, mivel közel 70 százalékos vagy nagyobb piaci részesedéssel bírt, és rendkívül nehéz volt versenytársai számára a piacra való belépés és ottani fejlődés, a kutatásba és fejlesztésbe, a szellemi tulajdonba és a gyártólétesítményekbe befektetendő összegek meg nem térülő jellege miatt. A Bizottság szerint a visszaélést5 az Intel által a saját ügyfeleire (számítógépgyártók) és a Media-Saturn-Holdingra, a mikroelektronikai eszközök európai forgalmazójára vonatkozóan elfogadott több intézkedés képezte.
Ezek értelmében az Intel árengedményeket nyújtott a négy fő számítógép-gyártónak (Dell, Lenovo, HP és NEC), azzal a feltétellel, hogy tőle veszik az összes vagy majdnem az összes x86 processzorukat. Az Intel hasonlóképpen kifizetéseket teljesített a Media-Saturn részére, amelyek feltétele volt, hogy utóbbi kizárólag az Intel x86 processzoraival rendelkező számítógépeket értékesítsen. A Bizottság szerint ezen árengedmények és kifizetések biztosították a fent említett négy gyártó és a Media-Saturn hűségét, és ekképpen jelentősen csökkentették az Intel versenytársainak képességét arra, hogy a saját x86 processzoraik érdemein alapuló versenyt folytassanak. Az Intel versenyellenes magatartása így hozzájárult a fogyasztóknak kínált választási lehetőségek, és ezzel az újításra ösztönzés csökkentéséhez.
E kifogást illetően a Bíróság emlékeztet arra, hogy a Törvényszék helybenhagyta a Bizottság azon érvelését, amely szerint az erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás által biztosított hűségengedmények a jellegüknél fogva alkalmasak a verseny korlátozására, vagyis nem volt szükség az ügy összes körülményének elemzésére, különösen pedig az angolul „as efficient competitor test” név alatt ismert AEC-teszt lefolytatására sem.
A Bíróság megjegyzi, hogy a Bizottság hangsúlyozta ugyan, hogy a szóban forgó engedmények a jellegüknél fogva alkalmasak voltak a verseny korlátozására, ezzel együtt a határozatában alapos vizsgálatot folytatott le az ügy körülményeire vonatkozóan, aminek alapján megállapította, hogy a hasonlóan hatékony versenytársnak olyan árakat kellett volna alkalmaznia, amelyek nem lettek volna életképesek, következésképpen pedig a szóban forgó engedményekben megnyilvánuló magatartás alkalmas volt arra, hogy kiszorítsa az ilyen versenytársat. Az AEC-tesztnek tehát tényleges jelentősége volt a Bizottság által arra vonatkozóan lefolytatott értékelés szempontjából, hogy a szóban forgó magatartás alkalmas volt-e arra, hogy a versenytársak kiszorítására irányuló hatást váltson ki.
A Bíróság visszautalja az ügyet a Törvényszékhez annak érdekében, hogy a Törvényszék az Intel által előadott érvek alapján megvizsgálhassa, hogy a vitatott engedmények alkalmasak-e a verseny torzítására. Az Intel azon érveit, amelyek szerint a Bizottság nem rendelkezett joghatósággal a visszaélés szankcionálására, valamint olyan eljárási szabálytalanságok történtek, amelyek kihatottak az Intel védelemhez való jogára, a Bíróság elutasította.