Bor, családi asztallal

A kis cégméret rugalmasságát és a vállalkozásban dolgozó családtagok kvalitásait kihasználva a badacsonyi Istvándy Pincészetet birtokló família a válság és az ágazatot sújtó nehézségek ellenére is bizakodva néz a jövőbe.  

Az Istvándy család életében az 1800-as évek kezdetétől a szőlő- és bortermelés jelentette a legfontosabb megélhetési lehetőséget. A mostani borászatot vezető Istvándy Ferenc a termelőszövetkezetek megalakulása után, az ott végzett munka mellett is folyamatosan termelt szőlőt a személyes tulajdonban megtartható 800 négyszögöles területen. A család földtulajdona a nyolcvanas évek közepén újra beinduló szőlőtelepítés során további másfél hektárral bővült, így a rendszerváltáskor két hektár körüli volt az Istvándy-birtok.

Szőlő helyett bor

A szövetkezet megszűnése után a tsz-terület szétforgácsolódott, mivel minden korábbi tulajdonos ragaszkodott a neki járó földdarabhoz, még ha mondjuk esztergályosként dolgozott is.

- Rádöbbentem, ha nincs föld, nem lesz miből élnem. Így, bár véleményem szerint jobb lett volna egyben tartani a szövetkezet százötven hektáros területét, apám kárpótlási jegyeiből szőlőt vagy szőlővé telepíthető területeket szereztünk, és 1993 februárjában tizenöt hektárral és nyolc alkalmazottal elindult a cég, kizárólag családi tulajdonban - emlékszik vissza Istvándy Ferenc.

Az eredeti elképzelés szerint a megtermelt alapanyagot a szövetkezet megszűnése után is működő borászati üzemnek adták volna el. Ám hamar kiderült: a csökkenő felvásárlási árak miatt csak ebből nem lehet megélni. Ráadásul a mezőgazdaságban kiiktathatatlan kockázat is teljes mértékben a termelőre nehezedik. A termés biztosítására a többségnek nincs anyagi fedezete, az állam által nyújtott esetleges kárenyhítési támogatás pedig csak akkor igényelhető, ha a terület legalább harminc százaléka károsodott. Az ilyenkor megítélt minimális összeg viszont nem ellensúlyozza a kisebb gazdaság számára szinte elviselhetetlen mértékű veszteséget. Bővítették hát a tevékenységek körét, és lassan a birtokot is, amely mára 40 hektárt tesz ki.

- Így kezdtünk folyamatosan munkát adni a hozzánk kötődő családoknak, amelyeknek tagjai korábban a szövetkezetben voltak munkatársaim. Többek között alanytelepet csináltunk, és szőlőoltványokkal is elkezdtünk foglalkozni. Így stabilabbá vált a cég, és a szezonon kívüli időszakban sem kellett munkanélküli-segélyre küldeni a velünk dolgozókat.

Pénz, ami nincs
Az Istvándy Pincészet megalakulása óta folyamatosan nyert pályázatokon, így ment a szőlőtelepítés, így újították fel a műhelyt, építettek palacktározót, vásároltak gépeket. Az utolsó nagyobb beruházás 2003-ban történt. Most, a többségében utófinanszírozott pályázatok miatt pénzre van szükség a megvalósításhoz. Az utófinanszírozás átfutásának legalább féléves ciklusát egy termelésből élő vállalkozás ma nem tudja megfinanszírozni Istvándy Ferenc szerint. „Három, összesen harmincmillió forint értékű megnyert pályázatunk van most is, de nem tudunk nekikezdeni a fejlesztéseknek. Tedd bele a pénzedet, ami nincs, csináld meg a beruházást, és majd utána elszámolunk. A kicsik nem kapnak kedvező hiteleket, befektetőt találni pedig nehéz. Az egy éve megnyert pályázatok kihasználásához nincs pénzünk, hiába a 75 százalékos támogatás, hát ott is marad a megnyert pénz.” A megnyert pályázatok közül az egyik egy termékértékesítő hely kialakítására vonatkozik, folyamatban van az építési engedély megszerzése, de egyelőre nem látják, honnan finanszírozható a rövid megtérülési idővel kalkulálható beruházás, amely a megvalósulás pillanatától kezdve bevételt termelne.

Aztán Magyarország csatlakozásával az Európai Unióhoz, a szőlőre vonatkozó kvóták bevezetésével leállt a korábban nagy ütemű telepítés, így csökkent az oltványok iránti kereslet is. Csak azok tudtak ezen a területen megkapaszkodni, akik - speciális gépekkel, hűtőházakkal, telepítéssel együtt - teljes szolgáltatást kínáltak, csak e területre specializálódva. A családfő viszont nem akarta feladni a fontosnak tartott több lábon állást, így a figyelem az addig inkább magánfelhasználásra művelt borászat felé fordult. Eleinte barátoknak, néhány étteremnek szállítottak folyó bort. Az ezredfordulón amerikai export is indult, húsz-harmincezer palackot küldtek ki egy kereskedő révén. Sajnos, kinti partnerüket személyesen is érintette a szeptember tizenegyedikei terrortámadás, megszakadt a folyamat.

Az Istvándy Pincészet első lezárt palackja egy 1996-os tramini volt, de ekkor még nem lehetett folytonos repertoárról beszélni, csak minden év legjobban sikerült tételeit zárták üvegbe. Teljes, minden évben azonos színvonalú borszortimenttel 2003 óta van jelen a cég az üzletekben, de továbbra is kiemelt szerepe van a helyben, a borturizmus keretében eladott tételeknek.

Minőségi piacra lépni

Mivel a borvidéken Szeremley Hubán kívül nincs sok minőségi borral foglalkozó versenytárs, a család itt látta a piaci rést. Felhagytak a folyóbor-eladással, más minőségi kritériumokat fogadtak el, a legjobb dűlőkön - öthektárnyi területen - terméskorlátozásba kezdtek. Ennyit dolgoznak fel a saját pincében, mivel tudatosan kisebb volumenben gondolkodnak. Negyvenhektárnyi szőlőből készült bor piacát ugyanis csak a multiknál lehetne megtalálni, ahol hatalmas az árverseny, és milliárdos cégek a versenytársak, amelyekkel egy családi pincészet nem tud versenyezni.

A fő problémát az okozza, hogy a megtermelt bort nem lehet eladni. Ennek okát a családfő elsősorban a 80-90 forintos literenkénti áron Olaszországból érkező folyó borban látja. A tavalyi, közel 700 ezer hektoliteres mennyiség ráadásul „magyar" borként került a piacra, mert a törvény engedélyezi tizenöt százalék importbor belekeverését a hazai termésbe úgy, hogy az magyar tájborként eladható marad. Az olasz állam támogatja az olcsó borok kivitelét, mert az így nem az ő belpiacukat terheli. Az olcsó import viszont úgy lenyomja a bor árát, hogy normális körülmények között nem lehet vele versenyezni. Emellett a legtöbb felvásárló legalább három hónapos átfutással fizet, pedig a termelőnek az őszi betakarítás után januárban el kell indítania a következő évet akkor is, ha ezt máshonnan kell finanszíroznia. Istvándy Ferenc szerint a minőségi szőlőtermesztés jövedelmezősége jelenleg katasztrofális. Úgy véli, változatlan árviszonyok mellett megszűnik kicsiben az árutermelő szőlészet:

- Régen a nyolcszáz öl szőlőből két év alatt meg lehetett venni egy Zsigulit. Harminc év múltán én ezt negyven hektár szőlőből sem tudom megtenni, a megváltozott értékarányok miatt. Azt mondják, akkor biztonságos a termelés, ha egy év termése a hordóban van, egy a bankban, és egy a tőkén. Ettől most meglehetősen messze vagyunk.

Ma egy hektár szőlő termelési költsége az amortizációval együtt egymillió forint, tehát százmázsás átlagtermésnél száz forint egy kiló önköltsége. A korlátozott termelés ára ennek többszöröse - akár négy-ötszáz forint - kellene, hogy legyen, figyelembe véve a sokkal nagyobb kézimunka-igényt is. A szőlőtermesztés rendkívül munkaigényes ágazat, amely Istvándy szerint képes lenne felszívni a vidéki szakképzetlen munkaerő egy részét, ha ahhoz támogatást kapna. A közterhek enyhítésével legálissá lehetne tenni ezeknek a tömegeknek a munkavállalását, ami nem csak az adóbevételek szempontjából, de a munkanélküliek munka világába való visszavezetése miatt is fontos lenne.

Ma az emberek többsége mindenben az olcsót keresi, és a bor sem kivétel. A fogyasztás 70-80 százalékát a 200-300 forintos palackos bor teszi ki. A minőségi bort termelő pincészetek a kereslet 15-20 százalékán osztoznak. Ehhez képest ebben a szegmensben hatalmas a kínálat és a verseny: nemcsak a borból megélni szándékozó cégek, hanem a borászatot státusjellemzőként kezelő, jól menő, más területen dolgozó vállalkozók, művészek is megjelennek. Bár számukra ez alapvetően hobbi, termékeik piacra kerülnek azzal a behozhatatlan előnnyel, hogy számukra nem fontos a megtérülés.

Több lábon

Mivel, ahogy Ferenc mondja, a legjobb bort is évente csak egyszer lehet eladni, a vendéglátás és a mangalicatenyésztés is bekerült a családi vállalkozás repertoárjába, ez utóbbi a szintén szakirányú diplomát szerzett unokaöcs bevonásával. Jelenleg tizenkilenc állandó alkalmazottal, közülük öt családtaggal működik a cég, mellettük idénymunkásokat foglalkoztatnak. A családi vállalkozás előnye, hogy mindenki közös érdeke: a cég működjön, s ezért nagyobb áldozatokra is hajlandók.

- A mérnök fiamnak is rá kell ülnie a traktorra, mert nincs más. Bár mindenki diplomás, ha kell, a mosdót is kitakarítja. Ma mindenki mindenes, ott kell lenni a beszerzésnél, a termelésnél, de a piacon is. Mivel a napi dolgok emésztik fel az időt, kevés jut a szakmai fejlődésre és a problémák távlati átlátására, a stratégia kialakítására. Aki mindennap ott van a termelésben, annak nincs energiája lobbizással, összefogás szervezésével foglalkozni. Pedig a szőlész-borász szakmának vannak közös problémái, ezek kommunikálására azonban nincs megfelelő fórum. Az éves szőlész-borász találkozón nem a gazdálkodók, hanem a minisztérium emberei beszélnek.

Minden gyerek részt vesz a munkában, az állattenyésztésért felelős unokaöcs, Tibor mellett Ferenc lánya, Csilla a vendéglátással, fia, Gergely pedig az értékesítéssel és a marketinggel kezdett komolyabban foglalkozni, folyamatosan járta az országot, borfesztiválokon, borkóstolókon népszerűsítette a pincészetet. Szórólapokon, néhány újságban hirdették is magukat, más fiatal borászokkal összefogva - így engedhették meg maguknak a nagyobb rendezvényeken való részvételt. A szűk, fizetőképes közönség megtalálásához időre volt szükség. A vendéglátásba fektetett energia most kezd megtérülni, mára a törzsvendégek viszik hírét a helynek. Ez nemcsak a marketingköltségeket csökkentette, hanem azt is eredményezi, hogy igényes vendégek érkezzenek a birtokra.

Kis lépésekkel, bizakodva

Gergely szerint tíz éven belül látványos eredményekre számíthatnak. Abban is bízik, hogy a környék pincéi között valódi összefogás alakul majd ki, ami nemcsak egymás tiszteletét és esetleg közös marketinget jelent majd, hanem üzleti közösséget is, például a beruházások tekintetében. A családfő szerint is szükség lenne ma is a szövetkezeti elgondolásra. A közös anyagbeszerzés nagy segítséget jelentene a termelőknek, a közös értékesítés pedig a nagy élelmiszerláncok polcaira való bejutás záloga lehetne. De az egyébként máig meglévő szövetkezet jelenlegi formájában versenyképtelen, a sok tulajdonos miatt lassú és rugalmatlan a működése. A tőkeszegénység miatt pedig képtelen magára vállalni az átalakítás, a megújulás kezdeményezését.

A ma kulcsfontosságú rugalmasság a cég kis méretének köszönhetően őrizhető meg. A vállalkozás különböző területei között a hangsúlyok viszonylag könnyen áttolhatók annak megfelelően, hogy a vezetők miben látják a következő, megragadásra érdemes lehetőséget. Bár a szőlő évek óta veszteséget termel, a most előtérbe kerülő vendéglátás biztosítja a cég túlélését, amely mintaként is szolgált másoknak: sokan tapasztalatért jönnek hozzájuk. Ennek ellenére az elmúlt év - a cég húszéves történetében először - veszteséges volt. A kilencvenmilliós árbevétel tízmillióval elmaradt az egy évvel korábbitól. Mindemellett bíznak a minőségi bor iránti igény folyamatos növekedésében, így a tervek szerint a terület növekvő részét terelik terméskorlátozással a minőségi alapanyagok felé.

A válság ellenére a mangalicatermékek, a vendéglátás, a bor, ha lassan is, de fejlődő fázisban van. Hosszabb távon is a sokféleség megtartására törekszenek, a szőlő egyéb felhasználási területeivel is próbálkoznak. A bor mellett saját készítésű százszázalékos szőlőlevet, pálinkát is értékesítenek, balzsamecetet terveznek. A termékpaletta szélesítése növeli a biztonságot és a márkanév presztízsét is. Emellett Káptalantótiban borházat üzemeltet a cég. A balatoni panorámás birtokon szálláshely kialakítását is tervezték, végül arra jutottak, hogy ez is ellene hatna a vendégek számára vonzó, bensőséges hangulatnak, amelynek elengedhetetlen eleme, hogy a család tényleg a magáénak érzi a birtokot, megvan a családi asztal.

- Mi ezt életformának tekintjük, amihez szükség van arra, hogy magunkat se üldözzük el az otthonunkból.

Mostanra annyi a vendég, hogy már-már alig tudják kiszolgálni a nemrég saját erőből épített hangulatos, szabadtéri vendéglátóhelyen. Ezért inkább csökkentették az asztalok számát, hogy az így beférő negyven-ötven vendéget valóban kiemelkedően magas színvonalon és családias odafigyeléssel tudják kiszolgálni.

Véleményvezér

Drámai fordulat az ukrajnai háborúban

Drámai fordulat az ukrajnai háborúban 

Az ukrajnai háború versenyfutás az idővel.
Úgy vernek minket a lengyelek, mint szódás a lovát

Úgy vernek minket a lengyelek, mint szódás a lovát 

A lengyel valuta árfolyama fenn, a magyar lenn.
Karácsony Gergely szerint Bindzsisztán szervezi mini-Dubajt

Karácsony Gergely szerint Bindzsisztán szervezi mini-Dubajt 

Ez a harc lesz a végső?
A tervezett budapesti mini-Dubaj felhőkarcolója pont egy légifolyosóba esik

A tervezett budapesti mini-Dubaj felhőkarcolója pont egy légifolyosóba esik 

Nem tűnik túl átgondoltnak a mini-Dubaj projekt.
A Jobbik volt elnöke szerint Lázár János lebukott

A Jobbik volt elnöke szerint Lázár János lebukott 

Bindzsisztán működik, ahogy kell.
Magyar Péter ezúttal nagyon bele szállt Gulyás Gergelybe

Magyar Péter ezúttal nagyon bele szállt Gulyás Gergelybe 

Kölcsönösen árulással vádolják egymást.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo