Az álláskeresés metódusa sokat változott az elmúlt évtizedekben, ami jó indikátora a társadalomban lezajlott változásoknak is.
Álláskeresés a '70-es '80-as években
A '70-es '80-as évekre jellemző volt a "családi munkahelyek" megléte, azaz ahol a szülők dolgoztak, oda mentek a fiatalok is dolgozni. Sokszor maguk a szülők kérdeztek utána a személyzeti osztályon, hogy az adott végzettségű gyermeke hol tudna dolgozni az szervezeten belül. Az álláskeresés így személyes ajánlás alapján zajlott, az ajánlás után történt meg a személyes találkozó, ahol gyakran a találkozó alkalmával a munkaszerződéshez szükséges adatokat is bekérték a jelentkezőtől.
Ekkor főleg az esszé típusú önéletrajz létezett a pályázás eszközeként, amelyben nagy hangsúlyt kaptak a családi vonatkozású információk (szülők neve és foglalkozása, munkahelye). Az önéletrajzokat személyesen adták be a munkahelyekre. Az álláshirdetések megjelenésének tekintetében a nagy alakú napilapi újsághirdetések voltak a jellemzők.
"Én személy szerint kedveltem ezeket a bizonyos novella-típusú önéletrajzokat, mert mind a megfogalmazott tartalom - azaz mit tartott fontosnak leírni magáról -, mind a formai megjelenés (írásmód, stílus, fogalmazás, külalak) sokat elárult az illető személyiségéről, felkészültségéről."- mondja Marton Krisztina, a CV&More HR szakértője. (Szakértőnk korábbi írását a munkakör és a pályázótól elvárt kompetenciák pontos meghatározásának fontosságáról itt olvashatja.)
Álláskeresés a '90-es években
A 90-es évek pályázói már más helyzetben voltak. A piacgazdaság megjelenésével a személyes ajánlás mellett a szakszerű, szakmai ajánláson alapuló, fejvadász és toborzó cégek által végzett keresés- és kiválasztás vált jellemzővé. Az álláskeresés és pályázás módja a postai úton beadott önéletrajzra korlátozódott.
Az önéletrajzban megszűnt a családi információk feltüntetésének fontossága, helyette egy nagyon lecsupaszított, csak szakmai információkra fókuszáló táblázatos - úgynevezett amerikai típusú - önéletrajz került az előtérbe. Ezzel párhuzamosan terjedt el jobban az önéletrajzhoz csatolt motivációs levél. Az álláshirdetések szintén papíralapon terjedtek, de a napilapokból inkább a tematikus újságok oldalaira kerültek át.
"Az amerikai típusú önéletrajz gyorsan áttekinthető, csak a fontos adatokat tartalmazza, nagylétszámú kiválasztásnál rendkívül hatékony. Hátránya, hogy a képességek, motiváció és kreativitás bemutatására kevésbé alkalmas"- teszi hozzá Marton Krisztina.
Álláskeresés a 2000-es években
Megjelentek az internetes álláskeresési portálok, mint forradalmian új álláshirdetési platformok. Ezek minden eddiginél szélesebb körben voltak képesek az álláshirdetések terjesztésére földrajzi területtől függetlenül, nagyban hozzájárulva az álláskeresői mobilitás kialakulásához.
Az álláshirdetések megjelenítése az internet felé tolódott az újsághirdetés kárára. 2007-re az álláshirdetések többsége csak online jelent meg. (A nyomtatott hirdetési piac rendkívül nagy visszaesése miatt maguk a kiadóvállalatok hozták létre vagy vásárolták fel a ma létező magyar álláskeresési portálok nagy részét, hogy a nyomtatott hirdetésből kieső veszteségüket ezzel pótolják.) Az online biztosította lehetőségnek köszönhetően innentől e-mailben küldték a pályázók az önéletrajzaikat a munkáltatók felé. Az önéletrajz esetében egységes sablonok kezdtek kialakulni, hogy gyorsabban lehessen ezeket feldolgozni. Hibája az lett, hogy a pályázói személyiségből semmit nem tudott átadni a toborzók számára.
"Az egy gombnyomásra elküldhető, sablon alapján gyártott önéletrajz könnyeddé tette a pályázást, viszont a kiválasztást végzők gyakran szembesültek azzal, hogy a pályázók tájékozatlanul, előzetes informálódás nélkül, és sajnos sokszor érdeklődés nélkül is jelentkeztek, még akkor is, ha nyilvánvaló volt, hogy nem felelnek meg a meghatározott követelményeknek" - mondja Marton Krisztina.
A mai álláskeresési helyzet és a prognosztizálható jövő
Mára az álláskeresési tevékenység 80 százaléka online történik. Az információ itt érhető el a leginkább teljeskörűen, a leggyorsabban, a legkisebb álláskeresői erőfeszítéssel. 15 százalékban van jelen a vállalatokon belüli belső munkavállalói ajánlási rendszer, és csupán a maradék 5 százalék korlátozódik a nyomtatott sajtó piacára.
A kialakult álláspiaci túlkereslet hatására a munkáltatók százával kapják az önéletrajzokat, amiknek fajlagos feldolgozására sokszor kevesebb, mint egy perc marad. Vajon ez elég egy felelősségteljes felvételi döntés meghozatalára? Emellett ez a helyzet folyamatos negatív megítélést vált ki az álláskeresők adott munkáltatóra vonatkozó megítélésében. Mivel az önéletrajz a mára kialakult sablonossága miatt már nem képes ellátni a szerepét, így kimondhatjuk, hogy halott. De mire vágynak a toborzási szakértők?
Az ideális állapot az, ha a szakértők a pályázó személyiségét is megismerhetik az alapinformációk mellett, de maximum 5-10 perc ráfordítással. "Ennek érdekében a jelenlegi kimutatások szerint a kiválasztást végzők 70-80 százaléka megnézi a pályázókat a közösségi médiában, sőt, a keresési folyamatot át is tereli a közösségi médiára és a karrierportálokra" - mondja Marton Krisztina.
A kiválasztáshoz a következő alapeszközökre lehet szükség: jól szűrhető szakmai alapinformációk, képek és videók, ami az első személyes találkozó élményét helyettesíti. Ehhez az online ma minden lehetőséget biztosít, csak rendszerbe kell foglalni.
Az álláskeresés hatékony eszközeként az önéletrajzot a videós bemutatkozással bővített szakmai profil válthatja fel, ahol a pályázó egy videós bemutatkozásban jelzi érdeklődését az adott állás iránt, képekben jelöli meg korábbi végzettségeit, vagy különleges teljesítményét, videóban megválaszolja a számára feltett munkáltatói kérdéseket, a jelentkezését egyenesen egy jól szűrhető, kereshető adatbázisba küldi, ami a hatékony jelentkezés feldolgozásban segíti a munkáltatót. Ez a felhő alapú technológiára épülő profilrendszerű pályázási forma külföldön már megjelent, és jó eredménnyel teljesít. Ennek begyűrűzése várható Magyarországra is, ami 21. századivá teszi az álláskeresés folyamatát.
