Egy ismert tudományos felmérés azt mutatja, hogy az amerikai alkalmazottak több, mint 90 százaléka nincs pontosan tisztában vállalatának stratégiájával és nem tudja, mit várnak tőle a közös cél elérése érdekében. Ráadásul a vezetőknek egyre több, egymással ellentétes igénynek kell megfelelniük. Így pedig szembesülünk a kérdéssel: hogyan tudjuk úgy megszervezni a munkánkat, hogy megfelelő prioritásokat állítsunk, és egyúttal úgy tudjunk dolgozni, hogy az kielégítsen bennünket?

Az első feladat a kérdés megoldása érdekében: nem várjuk másoktól a prioritások meghatározását, ne lássuk magunkat úgy, hogy egyetlen feladatunk a kapott utasítások végrehajtása. Akkor hamarosan azt fogjuk tapasztalni, hogy a főnökeinket okoljuk a stresszért, amely alá kerültünk. Ennek elkerülése érdekében magunknak kell kialakítanunk a rendszert, hogyan birkózunk meg feladatainkkal – mielőtt azok terhe alatt megbénulunk, vagy rossz döntéseket hozunk.

Mérlegeljük, mivel járulunk a legnagyobb mértékben hozzá a vállalat sikeréhez, hogyan tudjuk képességeinket, tapasztalatainkat a legjobban kamatoztatni. Ugyanakkor legyünk tisztában azzal is: mivel szeretünk a munkában a leginkább foglalkozni, mi ad ösztönzést, energiát.

Nyilván a fentiek mellett el kell végeznünk olyan feladatokat is, amelyek ugyancsak energiát igényelnek, de nem vonzóak számunkra.

Tanuljuk meg azt is, hogy bizonyos, számunkra nem-kívánatos munkákat, ha lehetőség van, átadunk beosztottjainknak. Nem kell minden értekezleten ott lennünk, minden e-mailre válaszolnunk. Ha nincs ezeket kire bízni, fontoljuk meg újabb munkaerő beállítását, hogy mi a valóban fontos dolgokkal foglalkozhassunk.

Figyeljük, mérjük, mit, mennyi ideig, hogyan csinálunk. Ha rájövünk, hogy főként olyasmit, ami nem célszerű és nem is felel meg személyes igényeinknek, tobbnyire nyitva áll az út ahhoz, hogy új utat, új munkahelyet, pályát válasszunk a frusztrálódás helyet.

(Forrás: Harvard Business Revue)