A holdingtársaságok olyan – jellemzően vagyonkezelő – vállalkozások, amelyek tevékenységének elsődleges célja más cégek részesedéseinek megszerzése és megtartása. A kialakult joggyakorlat szerint e tevékenység önmagában áfaszempontból nem minősül gazdasági tevékenységnek, így a holdingok szintjén felmerülő költségek áfatartalmának levonása – adóköteles gazdasági tevékenység hiányában – főszabály szerint nem biztosított.
Az áfalevonási jog korlátozása különösen a részesedések megszerzésével, értékesítésével összefüggésben felmerülő költségek tekintetében jelent problémát a holdingtársaságok számára. A holdingok által bonyolított tranzakciókhoz, így az érdekeltségek szerzéséhez és értékesítéséhez számos jelentős összegű költség kapcsolódhat, úgymint tanácsadói díjak, ügyvédi díj, egyéb szakértői költségek stb.
„A holdingtársaságoknak jelentős áfás költségeik merülhetnek fel a működésükkel kapcsolatban is. Nem mindegy tehát, hogy a beszerzéseknél felmerülő áfa végső teherként jelenik-e meg egy holdingnál vagy sem” – emelte ki Tancsa Zoltán, a Deloitte adó- és jogi osztályának partnere.
A megoldás az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítéleteiben keresendő. Eszerint, ha egy holding részt vesz a leányvállalatai irányításában, és ezzel összefüggésben ellenértéket (pl. menedzsmentdíjat) is szed, már adóalanynak minősülhet, amire tekintettel megnyílhat az adólevonáshoz való joga.
Az adólevonási jog azonban ebben az esetben sem automatikus, vizsgálni kell többek között, hogy a felmerülő költségek milyen kapcsolatban állnak a holding tevékenységével. Emellett az általános működési költségek bizonyos típusai (irodabérlet, közmű, könyvelés költsége stb.) tekintetében sem egyértelmű, hogy azok minden esetben kapcsolódnak-e például a menedzsment szolgáltatáshoz, itt is lehetnek határterületek.
Ami viszont eddig a legnagyobb fejtörést okozta, az a részesedések szerzéséhez és értékesítéséhez kapcsolódó költségek áfája.
Az Európai Unió Bíróságának az elmúlt időszakban megjelent több jogértelmezése segítheti az eligazodást, mivel az eddigi megközelítéshez képes egyértelműen nagyobb teret enged az áfalevonási jog gyakorlásának.
Példaként hozható fel, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén a részesedésszerzés érdekében felmerülő költségeket a Bíróság az általános költségek részének tekinti, amely alapján az ezen költségek után megfizetett forgalmi adó teljes egészében levonható. Kérdésként veti fel a Bíróság, hogy szükséges-e az adólevonási jog érvényesítéséhez az összegszerű kapcsolat megléte a bejövő költségek és a holding által a leányvállalatok részére nyújtott szolgáltatások között.
„A Bíróság irányadó döntéseiben pozitív irányú elmozdulás figyelhető meg a holdingokat érintő adólevonási jog érvényesíthetőségét illetően, ugyanakkor továbbra is számos jogkérdés, értelmezési bizonytalanság kapcsolódik ehhez a területhez. Az említett változásokra tekintettel érdemes áttekinteni az eddig alkalmazott gyakorlatot” – tette hozzá dr. Tancsa Zoltán.
