Sokat beszélnek arról, hogy valaki, úgymond, „született vezető". A többiek ne is próbálkozzanak?

Dehogynem. Van, akiben ösztönösen munkálkodnak a vezetői készségek, bizonyára látott már olyan nehéz helyzetet, amelyben az ilyen emberek hirtelen előre lépnek, és vezetni kezdenek. A cégeknél azonban különböző szelekciós folyamatokon keresztül kerülnek menedzsment pozícióba a vezetők, akiknek az lesz a feladata, hogy megteremtsék a munkahelyi kohéziót, inspiráljanak, irányt mutassanak. A vezető nem kevésbé fontos feladata, hogy esetleges készségeit továbbfejlessze, csiszolja, és hogy egyre jobb vezető legyen.

Egy írásában amellett érvel, hogy a vezető legyen határozott egyéniség. Nem túl zavaró, ha a vezető másokra telepszik a személyiségével?

Az, hogy megéljük a személyiségünket, nem egyenlő azzal, hogy rátelepszünk másokra. Az ön által idézett összeállításban egyébként nem is annyira az egyéniségre, mint a szilárd jellemre utaltam. Mi több, az a 15 pontos lista, amit a jó vezető tulajdonságairól összeállítottam, tartalmazza azt a pontot is, hogy a jó vezetőnek háttérbe kell szorítania az egóját. Nem attól lesz valaki vezető, hogy szeret a reflektorfényben tündökölni, és parancsokat vakkantani, miközben elvárja, hogy mások elhalmozzák dicséretekkel. Sőt, a vezetés fontos része, hogy a vezető is felelősségre vonható legyen, ne legyen korlátlan a hatalma. Manapság erről sokan szeretnek megfeledkezni, holott a jó vezető nem ül magas lovon, leszáll onnan, és valóban kollegiális kapcsolatot ápol a munkatársaival.

Ez azt is jelenti, hogy a vezetőnek ki kell kérnie a kollégái véleményét?

Mindenféleképpen. De továbbmegyek: a vezetőnek el kell sajátítania a kérdezés technikáját, gyakran ugyanis azért nem kap hasznos válaszokat, mert nem a jó kérdéseket teszi fel, esetleg rosszul kérdez. Persze vannak, akik átesnek a ló túlsó oldalára, és annyit kérdezősködnek, hogy a csapatuknak nem jut ereje tőlük érdeklődni. Márpedig ez is fontos.

Ehhez nyilván olyan kapcsolatban kell állni a főnökkel, hogy a munkatársaknak legyen elég bátorságuk kérdezni, ne féljenek attól, hogy leteremtik őket egy kevésbé okos vagy idegesítően lényeglátó kérdésért...

Pontosan. A vezető feladata, hogy olyan pozitív légkört alakítson ki a munkahelyén, ahol az emberek magabiztosan tudják végezni a munkájukat, de nem félnek kérdéseket feltenni. Mivel a leader feladata, hogy a cég sikeres legyen, bátorítania kell az innovációt, amelynek segítségével versenyelőnyre tehet szert a vállalat. Na most, nem elég azt mondani a csapatnak, hogy mindenki kapja össze magát, és legyen kreatív, olyan szervezeti kultúrát kell „kultiválni", gondozni, hogy a kollégák merjenek akár rossz ötletekkel is előállni. Sőt, még három rossz ötlet után is legyen bátorságuk kimondani egy negyediket, ami esetlegesen megmentheti a céget a recesszió káros hatásaitól. Szóval, a vezetőnek bátorítania kell az eltérő véleményeket, miközben segíteni kell, hogy a munkatársak egymással is legyenek mindig udvariasak és tisztelettudóak.

Hát, könnyebb mondani, mint megvalósítani. Ön egyébként hogy látja, mi a legfőbb különbség a jó menedzser és a jó vezető között?

A menedzsment a részletek tudománya, ám a leadership túlmutat ezen. Abból a menedzserből lesz jó leader, aki képes a részleteken felülemelkedve az egész rendszert átlátni, és a teljes szisztémát megjavítani, megreformálni.