Az elmúlt 30 évben a legfejlettebb piacgazdaságokban megtört a napi nyolc órás, heti ötnapos, rögzített helyen és időben végzett munka egyeduralma. A fizetett foglalkoztatásnak számos alternatív formája alakult ki, a szakzsargon e körbe sorolja a részmunkaidőt, a rugalmas munkaidő-beosztást, az otthoni és a távmunkát, a vállalkozási szerződéssel végzett munkát, sőt esetenként még az önfoglalkoztatást is.
A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom számára készített felmérés azt próbálta feltárni, miért akad el a részmunkaidő kezdeményezés itthon és még néhány államban, holott igény lenne rá. Miközben ugyanis Magyarország, Bulgáriával együtt, sereghajtó az európai államok sorában a maga 5-6 százalékos részmunkaidős foglalkoztatásával, addig a másik véglet, Hollandia, 38-40 százalékban alkalmazza azt; az európai átlag 20 százalék. (Pedig a rugalmas foglalkoztatásnak komoly előnyei vannak!)
A részfoglalkoztatásnak van árnyoldala is, amikor valaki nem a valós foglalkoztatásnak megfelelően van bejelentve. Vagyis nyolc vagy még több órában van foglalkoztatva, de kevesebbre jelentették be. Ez kedvezőbbnek tűnhet a munkavállalónak, mert adómentesen több pénzhez juthat, ám a nyugdíjhoz szükséges éveket tekintve csak fél időnek számít és kevesebb nyugdíj jár majd érte később - közölte a Hirado.hu.
„A munkaadók és a munkavállalók véleménye alapján az elutasítás legfőbb oka az információhiány és a visszaélésektől való félelem, pedig lehetőség lenne. Ez a forma egyébként a legjobban a 2-3 gyermeket nevelő, családban élő, magasabb iskolai végzettségű nők körében a legkeresettebb” – számolt be az eredményekről Lerf Andrea, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom kutatásvezetője a Kossuth Rádió Napközben című műsorában. (A műsor felvétele itt meghallgatható!)
Joó Kinga, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökhelyettese szerint Európa-szerte egyre fontosabb a részmunkaidő lehetőségeinek megvizsgálása. A magyar gazdaság már rászorul a részmunkaidős dolgozókra és a visszajelzések alapján például a nagycsaládosok körében is lenne rá igény. Úgy vélte, az igény és a gazdasági szükségszerűség azért nem találkozik, mert történelmileg nincs akkora hagyománya a részfoglalkoztatásnak, mint például Hollandiában, ahol már a ’70es, ’80-as évek óta elérhető ez a fajta munkafelfogás.
„Itthon még ki kell alakulnia, amihez olyan ösztönzők, pozitív példák és biztonsági keretek megteremtése szükséges, elsősorban a kormányzat, másodsorban a munkáltatók részéről, hogy a munkavállalónak legyen kedve elmennie részmunkaidőben dolgozni” – magyarázta. Fontos lenne az is – folytatta Joó Kinga, hogy a részmunkaidő ne egy kényszerválasztásnak számítson, a keresetek pedig olyan mértékűek legyenek, amelyekkel a munkavállaló nem azt érzi, hogy szegénységi faktort jelent számára.
Lerf Andrea szerint az effajta munkavállalás során a kulcsszó a bizalom. Vagyis hogyan lehet olyan munkaköri kultúrát vagy légkört kialakítani, amelyben egyrészt a munkaadó megbízik a munkavállalóban, másrészt legalább olyan hatékonyan elvégzi a munkáját, mint ha egy irodában ülne. Nem mindenki alkalmas erre, megfelelő mentalitás és speciális hozzáállás kell hozzá. "Hozzáértő vezetőre is szükség van, illetve normális munkahelyi kultúrára. Ez lesz a jövő, így a cégeknek muszáj ebbe az irányba elmozdulniuk" – húzta alá.
