Egy fontos momentummal nem foglalkozunk eleget a stressz elleni küzdelem során: mi is egyáltalán ez a stressznek nevezett valami? Honnan ered? Jó kérdések, és mennyi, de mennyi megfoghatatlan, homályos választ kaptam már rájuk, amivel azonban az eredetileg műszaki, logikus gondolkodású énem nem elégszik meg. Ugyanis megszoktam, hogy mindennek pontos oka van, amelyet ha megtalálunk, akkor megoldottuk a problémát. Ha még nem oldottuk meg a problémát, az csak egyet jelent, nem ismerjük a kiváltó okát – mondja szakértőnk, Kelkó Tamás.
A stressz tehet leginkább a rövidebb életről, a stressz miatt alakulnak ki bennünk a rettegett betegségek – ezt gondolja a magyar lakosság jelentős része egy felmérés szerint.
Mielőtt belemennénk ennek az elemzésébe, fontos tudatosítanunk, hogy mindennek van pontosan behatárolható kiváltó oka, még ha gyakran nem is találjuk meg. Én most kifejezetten egyfajta okra koncentrálok a nem kevés közül, csak mert ez gyakran zseniálisan rejtett! Nem fizikailag az, sokszor együtt lakunk vele. A rejtettség inkább mentális. Ha ebből még nem sejthető, hogy nem a kutyánkról, a macskánkról vagy a szomszéd néni tengerimalacáról beszélek, hanem egy olyan embertársunkról, akiről ma azt gondoljuk, hogy a legjobb barátunk, pedig valójában a legnagyobb ellenség! Nem véletlenül hívom őket „báránybőrbe bújt farkasnak”, mert olyan nagy lehet a különbség a látszat és a valóság között...
A „báránybőrbe bújt farkas” legfőbb eszköze a rosszindulatú pletyka, aminek az a tünete, hogy hirtelen, különösebb ok nélkül elhidegülnek tőlünk az emberek, sőt akár ellenségessé is válhatnak, és megharagudhatnak ránk. Mi meg csak nézünk, mert akárhogy is kutatunk az emlékeinkben, nem találunk olyan momentumot, amivel magyarázható lenne a reakció. Talán úgy változott meg valaki viselkedése velünk szemben, hogy már jó ideje nem is találkoztunk vele.
Ilyenkor joggal élhetünk a gyanúval, hogy valaki „segített” nekik megváltozni, amit egyébként nem is olyan nehéz elérni. Egy példával élve, képzeljük el, hogy húszévesen találkozunk egy gyönyörű lánnyal/jóképű fiúval, akinek a lelke is angyali, így beleszeretünk. Aztán egy régi barát felvilágosít, hogy az illető nem is olyan ártatlan, bennünk meg összetörik egy kép. Majd két héttel később a barátunk közli, valójában nem is újdonsült ismerősünkre gondolt, csak összekeverte valakivel, aki hasonlít rá. Vajon tudunk ismét ugyanúgy nézni a vonzó idegenre?
Pletyka, az univerzális méreg
Hát így működik a rosszindulatú pletyka is. Besároz valakit, pl.: „Józsi azt terjeszti rólad, hogy rendesen lebőgtél a céges rendezvényen…”, akkor a legtöbb ember megharagszik Józsira, és nem megy oda hozzá tisztázni a dolgot, hanem ezt elkönyveli kész tényként.
A legtöbb ember a rossz munkahelyi kapcsolatai miatt hagyja ott a céget, ahol dolgozik.
Sajnos, Magyarországon működik egy régi rossz reflex a múltból, amely bármilyen pletyka tisztázását megnehezíti, vagyis az emberek egy része a legnagyobb gonosztevőket sem mondja el a többieknek, mert azt árulkodásnak gondolja. Pedig ez nem az, hanem felelősségvállalás a másikért azzal, hogy nem engedjük egy harmadik fél által befolyásolni a kapcsolatot.
Ha a kommunikáció tisztán működik, ha a csoport tagjai megosztják egymással, hogy ki mit hallott a másikról, és azt sem titkolják el, hogy kitől származik az információ, hamar ki fog derülni, hogy ki a „báránybőrbe bújt farkas”. Ha viszont ezt nem tesszük meg, esélyünk sincs megfékezni őt a csoportot romboló tevékenységében, és felesleges stressznek tesszük ki magunkat. (Itt olvashat arról, hogy hogyan lehet „életmódot váltani" a céges belső kommunikációban!)
Kelkó Tamás www.kelko.hu
