Kép:PP/FényesGábor

Elindul a kudarc-ember az életében. Lép hármat, aztán: Durr! Kap egy nagy pofont az élettől. Padlóra kerül. És mit csinál? Törölgeti a vérző orrát a törött kezével és panaszkodik: „Nézd mit tettek velem.” Ez aztán a felelősségvállalás netovábbja. A másik, amit ilyenkor hallhatunk tőle, hogy „én már mindent megpróbáltam.” Mit gondol, hány ujjam kellene ahhoz, hogy ezt a „mindent” megszámoljam? Megmondjam? Néha egy sem. Meg se próbálta.

Éppen újraolvasom kamaszkorom egyik kedvenc könyvét. Száva István: A Menlo-parki varázsló. Ez Thomas Alva Edison életregénye. Imádom. Edisonnak több mint tízezer próbálkozásból sikerült megalkotnia az első használható szénszálas izzólámpát.

Arra már rájött, hogy üvegbúra alatt, vákuumban kell elektromos árammal izzítani egy szénszálat, és az fényt ad, de nem talált alkalmas anyagot, ami elszenesítve elég sokáig működött volna. Ezért aztán egy időben mindent szenesítettek, ami csak a kezük ügyébe került. Amikor Edison egy régi gyerekkori ismerőse érkezett a Menlo-parkba (ez volt Edison laboratóriumának a neve), akinek rőt szakálla volt, ebben is egy újabb lehetőséget látott: "rőt szakállat még nem próbáltunk.” És már vágták is le a szakállát, és vitték szenesíteni.

Körülbelül a kétezredik kísérlet után riportot készített Edisonnal egy francia újságíró, aki ezt kérdezte: „Mister Edison! Nem kellene ezt abbahagyni? Önnek van kétezer sikertelen kísérlete. Látszik, hogy ez nem fog menni.”

Mit felelt erre Edison? „Uram, ön téved. Nekem nincs egyetlen sikertelen kísérletem sem. Nekem van kétezer sikeres kizárásom.”

Nem tudom, hogy a történet tényleg megtörtént-e, vagy csak városi legenda, de jól illik ide. Ez a történet, jut az eszembe a kudarc-ember „én már mindent megpróbáltam” dumájáról. Mit gondol, mennyi volt az a „minden” Edisonnal összehasonlítva?

Nézzük, mit csinál egy siker-ember. Elindul az életében. Lép hármat, aztán: Durr! Kap egy nagy pofont az élettől. Padlóra kerül. És mit csinál? Megtörli a vérző orrát a törött kezével, elmorzsol egy káromkodást a bajsza alatt, feláll, és újból nekiindul.

Lép megint kettőt, és lehet, hogy kap egy újabb pofont, amitől megint a padlóra kerül. De megint feláll és továbbmegy. És bizony lehet, hogy egy nap alatt több kudarca van, mint a kudarc-embernek egy hónap alatt. De nem gondolja, hogy másokon múlik sikere. Nem adja fel. Soha nem adja fel.

Gondolkodjon úgy, mint Edison! Soha ne adja fel!

Az Erő legyen Önnel:

Piroska Gyula A cégvezetők barátja Hogy ne érezze magát egyedül a cégvezető www.piroskagyulatrening.hu