Több lehetőség is van a tőkeszerzésre

A tőkebefektetések éves hozamelvárása a tőkealaptól, illetve a befektetés kockázatától függően széles skálán mozog, az SZTA a piacon alacsonynak számító 12-15 százalékától egyes JEREMIE befektetők vagy magánalapok akár 35-40 százalékos arányáig. Ha csupán a százalékokat nézzük, feltűnik, hogy a kereskedelmi bankoknál kínált vállalati hitelek éves kamatlába messze nem éri el ezt a szintet. Jelenleg átlagosan 5-7 százalék, speciális esetekben akár alacsonyabb is lehet a hitelkamatok szintje (például ha a Növekedési Hitelprogramban veszünk részt). A nyers összehasonlítás a hitelt dobná ki győztesként, azonban vannak más szempontok is, amelyeket érdemes szem előtt tartani – hívja fel a figyelmet a Széchenyi Tőkealap blogjának legfrissebb bejegyzése.

A tőke mindig drágább, mint a hitel, befektetőtől és hitelezőtől függetlenül, viszont ez nem véletlen. Egyrészt a hitelnyújtáskor a pénzintézet komoly értékű fedezetet vár el, amellyel csökkentheti a megállapodás, illetve a vissza nem fizetés kockázatát. Szerződésbe foglalja, hogy fizetésképtelenség esetén a vállalat a bankra ruházza át a fedezetként szolgáló eszközt vagy ingatlant, sok esetben pedig a tulajdonosok magánvagyonából is behajthatóvá teszi a felhalmozott tartozást.

Ha figyelembe vesszük a fedezet értékét, és lebontva hozzáadnánk az éves kamathoz, az már korántsem tűnne annyira alacsonynak. Arról nem is beszélve, hogy a fedezetről való lemondás mekkora veszteséget jelenthet a vállalkozónak. A bank így biztosítja saját forrásainak megtérülését, hogy annak kihelyezése ne legyen veszteséges. Érdemes megfigyelni, hogy a személyi biztosítékok esetén (tehát pl. kezesség, készfizető kezesség) magasabb kamattal kell számolni, ugyanis nehezebben behajthatók az ingatlanfedezetnél. Egy induló, árbevétellel még nem is rendelkező cég esetében pedig nem is opció a hitelfelvétel lehetősége a hiányzó track-record és fedezet okán.

Másrészt a törlesztést tekintve is vannak jelentős különbségek. A bankok jellemzően már a folyósítás utáni hónapban is várnak bizonyos mértékű összeget, de legkésőbb egy éven belül már el kell kezdeni a törlesztést. Ezzel szemben a kockázati tőke elvárt hozamának teljesítésével a befektető jóval későbbi időpontra – általában 3-7 évre – számol, így a vállalkozásnak több éve van arra, hogy vagy kellő mértékű nyereséget kovácsoljon a befektetett összegből, vagy elérje, hogy egy újabb befektető vonzónak találja, és kivásárolja a korábbi tulajdonostárs befektetőt vagy akár az alapítókat. Tehát annak is, hogy nincs azonnali fizetési kötelezettség, ára van, és ez épp az elvárt hozam mértékében látszik meg.

Harmadrészt pedig a hozzáadott érték mellett sem lehet elmenni. Míg egy bankkal kötött szerződés kizárólag anyagi jellegű elemeket tartalmaz (hitelösszeg, kamat, fedezet stb.), addig a befektetővel partnerségi viszony alakul ki. Mivel a befektető tulajdonrészt szerez a vállalatban, a tulajdonossal közös cél mozgatja. Nem rövidtávon gondolkodik, tehát nem akar minél hamarabb minél több részletet látni a befektetésből, hanem a cég előremozdításán dolgozik ő is, hogy a befektetés később a lehető legértékesebb legyen. Ennek megfelelően döntési-, illetve vétójogot kap a tulajdonosi kör tagjaként, de akár pénzügyi, stratégiai tanácsokkal is elláthatja a cég vezetőségét, ha pedig bajba kerül, akár jelentős segítséget is tud nyújtani. Ennek a kvázi tanácsadói díjnak az értékét is tetten érhetjük a hitelnél magasabb költségekben.

A számok mögé nézve valószínűleg már nem is tűnik annyira drágának a tőke a hitelhez képest, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a hitel esetében kiegészítő díjakkal is számolni kell (hitelbírálati díj, folyósítási jutalék, kezelési költség, keretbeállítási-jutalék stb.). Úgy kell ezt elképzelni, mint egy szolgáltatás alap-, illetve bővített csomagját. A bővített csomag természetesen drágább, viszont tartalmaz olyan plusz elemeket is, amelyek „kényelmesebbé” teszik a szolgáltatást.