A kudarctűrés elengedhetetlen egy vállalkozó számára, de egy idő után még a legbuzgóbb optimista is megrendül. Miután jön egy megsemmisítő csapás (vagy kettő, vagy öt), képesek vagyunk továbblépni? Vissza tudjuk szerezni a hitet és bizakodást, ami miatt eredetileg belekezdtünk? Jon Gordon az Entrepreneur.com-on megjelent cikkében ad hozzá némi segítséget!
Egy vállalkozó élete tele van kudarcokkal. Van egy jó ötletünk, amiről aztán kiderül, hogy csak mi gondoltuk zseniálisnak. A legjobb munkatársunk a konkurenciához igazol. Elveszítünk egy ügyfelet, vagy elfogy a pénzünk – ez már csak így megy, ha vállalkozást működtetünk.
Emlékeztessük magunkat, hogy a kudarcok az építkezési folyamat részei
Bárki, aki nagy dolgokat próbál építeni, kihívásokkal találja szembe magát. Küzdelem nélkül nincs jutalom. Kudarcok nélkül nincs diadal. Ha kudarc és vereség nélküli az út, a teljesítmény sem tűnik akkorának, és nincs végső győzelmi mámor. Ha ebből a szemszögből nézzük a küzdelmeket, rájöhetünk, hogy valójában ajándékok.
Ahelyett, hogy a vereségre összpontosítanánk, fókuszáljunk arra, hogy tanuljunk belőle, erősödjünk tőle. Minden veszteség tanulási lehetőség, és ha erősek maradunk, akkor boldogulunk általa. A világ leggazdagabb embereinek listája tele van olyanokkal, akik a veszteségeiket tudták sikerre fordítani. Tanulási lehetőségnek tekintették őket, a hibáikat pedig sikerré formálták.
„Legyen őrült”, ha a jövőt tervezi
Minden vállalkozó egy kicsit „őrült” (legalábbis a családunk és a barátaink szerint, általában). Rendben van. Valójában több mint rendben! Ez az egyik kulcs a sikerhez. Ha nem vagyunk eléggé őrültek ahhoz, hogy elhatározzuk, mit szeretnénk elérni, akkor nem vagyunk elég őrültek ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Ne hagyjuk, hogy a kudarcok a „normális” szintre nyesegessék vissza az álmainkat. A kudarcok ellenére álmodjunk nagyot, akkorát, mint még soha, és ez mozgasson a jövőben.
Kép: Pexels
Ne hallgassunk magunkra, beszéljünk magunkkal
Biztos ismeri a végtelenített negatív mondókát, ami egy-egy kudarc után az ember fejében pörög: „nem tudom megcsinálni”, „ez nem fog működni”, vagy „félek”. Kapcsoljuk ki! Ha a gondjainkra, félelmeinkre és kétségeinkre összpontosítunk, megépítjük a saját börtönünket negativitásból. Ehelyett mondogassunk magunknak bátorító, pozitív dolgokat. Kellenek a bátorító szavak, legalább magunktól! Mondjuk ki időnként akár hangosan is. Lehet, hogy furcsán hangzik, de működik.
Bármit is csinál, csinálja szeretettel
Steve Jobs mondta: „Az egyetlen módja annak, hogy valami nagyot alkoss, hogy szeresd, amit csinálsz.” Jon Gordon szerint ez az, ami mesterré tesz valakit a szakemberek között.
Honnan tudjuk, mikor kell feladni?
A vállalkozásnak elkerülhetetlen része az is, hogy olykor kudarcot valljunk. Ha jól csináljuk, anélkül leszünk képesek átvészelni az esetleges kudarcokat, hogy abba a vállalkozás, vagy mi magunk végleg összetörnénk. Ehhez viszont tudatos felkészülésre van szükség - mondja szakértőnk.
Akár egy bukás után kellene új irányba fordítani a cégünket, akár most vágunk bele egy vállalkozásba, tegyük bele a szívünket is. Felejtsük el az „elég, ha megvan” hozzáállást, és csináljunk meg mindent rendesen. Ügyeljünk a részletekre, szánjunk időt az apró dolgokra is, az ügyfeleink és a munkatársaink is lássák, hogy szívvel végezzük a munkát.
Ha végig félelemmel és kínlódással végezzük a munkát, nem is érdemes belekezdeni valami újba. Ha a félelem miatt nem vállalunk kockázatot, az érdektelenség miatt pedig nem adunk pluszt, úgy sincs esély valódi sikerre. Az ötletből soha nem lesz az, ami lehetett volna, ráadásul jó eséllyel kiégünk, mielőtt bármire is jutnánk – mondja a szakember.
Ha viszont szívvel-lélekkel dolgozunk, az megalapozza azt, hogy képesek legyünk a fentebb leírtakra. Mert nem a siker, hanem a szívünk visz.
