A három kérdés végül, leegyszerűsítve egy dologra vezet: mit veszünk ki a nap végén magunknak a vállalkozásból? Legyünk önzők a végletekig a most következő 5 percre. Ha nem megy, a vállalkozás bukik.
A kérdés, amit fel kell tenni: mi van ebben a vállalkozásban a magunk számára? Mitől lesz fenntartható, élhető és mitől fogunk belőle megélni? Ezt bontjuk most le 3+1 egyszerű kérdésre. A küldetés fontos, de ha közben éhen halunk, sosem érjük el a célt.
1. Van nyereség? Biztos?
A legbutább képlet szerint a nyereség:
- A bevételekből kivonjuk az összes kiadást,
- eldugjuk a céges párnacihába a tartalékot és
- megvesszük a napi zsíros kenyeret,
- ha ezek után pozitív szám marad, akkor nyereséges a biznisz.
A kérdés arra vonatkozik, hogy hogy néz ki a cash-flow, azaz hogyan és mikor áramlik ki-be a pénz a bankszámlán. Vagyis amikor egy-egy költség jelentkezik, éppen van-e elegendő pénz, hogy kifizessük.
Fizetünk magunknak, azt alkalmazottaknak, gyártás esetén a beszállítónak, és fizetünk az alapanyagért és még sok minden másért. Eladni viszont csak akkor fogunk, ha már kész a termék. A pénz pedig még később érkezik be - nagyvállalatokkal való üzletkötés esetén akár hónapokat várunk rá.
Azaz előbb kifelé folyik a pénz, és a nagy kérdés az, hogy a következő kicsordogálás előtt kerül-e a tartályba elegendő. Ha nincs, akkor tartozás keletkezik, ez pedig a következő befolyó pénzt terheli. Ezért lehet kockázatos mikrovállalkozásoknak pályázaton indulni is. Eleinte ez főként költséget jelent, az előfinanszírozás, amire a cég részéről szükség van, pedig komoly cash-flow hiányt okozhat. Itt a nagy lábonlövés az, hogy a támogatási szerződésben a pályázó eredményeket és határidőket vállal, azaz akár van pénz, akár nincs, a pályázónak muszáj dolgozni és költeni.
Startup esetén a probléma, hogy az indulás idején ha nem tudunk már zsíros kenyeret se venni, a vállalkozást terhelő tartozást akkor sem lehet befektetésből finanszírozni. Ez a korai fázisban összekalapált megfelelő mennyiségű 4F-tőkét és realista tervezést jelent. Startup esetén 3-5 hónapnyi céges tartalék és 6-24 hónapnyi zsíroskenyérpénz kell ahhoz, hogy ne a cash-flow hibájába bukjunk bele. Ha ez sem elég, akkor a startup egy drága, de élvezetes kaland volt, és ideje újat kezdeni.
3. Lesz mit enned 70 évesen?
Ha már a cash-flow rendben van, egyszerű számolás következik. Tegyük fel, hogy nem akarunk a vállalkozás asztala mellől kihalni, hanem tisztes és békés öregkort szeretnénk. Ehhez megtakarítás kell. Ha a nyereség rendben van, akkor elő a kockás papírt – mennyit és hogyan teszünk félre, hogy a zsíros kenyér akkor is meglegyen majd, amikor már nem tudunk vagy akarunk napi 8-16 órát hajtani. Ha ezt nem termeli ki a vállalkozás, van min gondolkodni továbbra is.
+1. Élvezzük amit csinálunk?
Az előző bekezdésben írtunk egy durva számot. Napi 8-16 óra, átlagosan. Bármit is gondolunk, az első 1-2 évben akkor is napi 8 felett lesz az a szám. A kérdés egyszerű: lesz-e bennünk annyi kakaó, hogy ilyen terhelés mellett eljussunk a pozitív cash-flow-ig, a nyereséges működésig, a tisztes öregkorig?
Ha minden kérdésre igen a válasz, mehet a világmegváltás.
A cikk szerzője a Megoldás.Most szakértője.