A zsarolóvírus, azaz az adatok vagy az eszközök pénzköveteléssel kísért titkosítása vagy zárolása olyan tartós kiberfenyegetés, amely a magánszemélyeket és a különféle méretű szervezeteket egyaránt érinti világszerte. A biztonsági megoldások zöme észleli a jól ismert verziókat és a már ismert támadási vektorokat. A kifinomult módszerek azonban képesek lehetnek arra, hogy egy ideig ne keltsenek gyanút.

A rosszindulatú program terjesztése egy partnerprogramon keresztül történik. Fejlesztői például egy olyan kiskaput hagytak a program működésében, amelynek segítségével a partnerek tudta nélkül dekódolhatják a fájlokat: egy „mesterkulcsot”, amely nem igényel terjesztői kulcsot a dekódoláshoz (normál esetben a fejlesztői kulcsokkal oldják fel a titkosítást a váltságdíjat kifizető áldozatok fájljairól). E funkció kihasználásával a fejlesztők megszerezhetik az irányítást az áldozat adatainak dekódolása vagy a zsarolóvírus terjesztése felett, például úgy, hogy a rosszindulatú program használhatatlanná tételével kizárnak bizonyos terjesztőket a partnerprogramból.

Emellett a zsarolóvírusok általában valamilyen felhasználói interakciót igényelnek – például egy e-mailben kapott csatolmány megnyitását vagy egy rosszindulatú hivatkozásra való kattintást. A Sodint használó támadóknak nem volt szükségük ilyenfajta segítségre: általában kerestek egy sérülékeny szervert, és parancsot küldtek a „radm.exe” elnevezésű rosszindulatú fájl letöltésére. Ez aztán lokálisan lementette, majd futtatta a zsarolóvírust.

A Sodin zsarolóvírus legtöbb célpontja az ázsiai térségben volt: a támadások

Ami még nehezebbé teszi a Sodin felfedezését, az az úgynevezett „mennyország kapuja” technika alkalmazása. 

A szakemberek véleménye szerint a Sodinnál az alábbi két fő ok miatt alkalmazzák a mennyország kapuja technikát:

• Hogy megnehezítsék a rosszindulatú kód elemzését: nem minden hibakereső (kódvizsgáló) program támogatja ezt a technikát, így nem is ismeri fel.
• Hogy elkerüljék a kód telepített biztonsági megoldások általi észlelését. Ezzel a technikával megkerülhető az emuláció-alapú észlelés, vagyis a korábban ismeretlen fenyegetések feltárására használt módszer, amelynek lényege egy gyanúsan viselkedő kód elindítása egy valódi számítógépet utánzó (emuláló) virtuális környezetben.