Az első transzatlanti kábelt Európa és Amerika között 1858-ban avatták fel. Viktória brit királynő üzenete 16 óra alatt jutott el Buchanan amerikai elnökhöz. Ehhez napjainkban másodpercekre van csak szükség – de a kábelfektetés nehéz és költséges munkája változatlanul elengedhetetlen.
Míg korábban a hírközlési vállalatok fektették és üzemeltették a kábeleket, az internet korában ezt a feladatot mind inkább a nagy szolgáltatók veszik át.
A Microsoft, a Google, a Facebook és az Amazon tulajdonában van már az összesen több mint 1 200 000 km hosszú kábelhálózatnak több mint a fele.
Tekintettel a kábeles összeköttetések kényes voltára, azok időként politikai vitákhoz is vezetnek. Az ausztrál kormány például tavaly megakadályozta, hogy a kínai Huawei kábellel kösse össze a Salamon-szigeteket Ausztráliával – attól tartva, hogy a kínaiak így bejuthatnak az ausztrál hírközlési rendszerekbe.
A tengerek alatti kábelfektetés nehéz és költséges feladat. A különleges hajókra 6500 km hosszúságú, 3500 tonna súlyú kábel kerül, amelyet a személyzet 24 órán át, 12-12 órás műszakokban enged a mélybe.
Az üvegszálakból álló, megfelelő burkolással ellátott kábeleknek 25 éven át kell ellenállniuk a legerősebb vízáramlásoknak, földmozgásoknak, halászhajóknak. A minőségnek ára van: a Google Észak-Amerikát Chilével összekötő kábelének költségeit például 350 millió dollárra becsülik.
(Forrás: The New York Times)
