A válságot megelőző években heves verseny folyt a bankok között az uniós fejlesztési forrásokra esélyes önkormányzatok - a főváros és kerületei, nagyobb városok, megyék és megyei jogú városok - megszerzéséért. Bár számosságát tekintve az összes önkormányzat alig tíz százalékáról beszélünk, a 2013-ig prognosztizált forrásigény - az összesen 1,675 milliárd forintot kínáló Új Magyarország Fejlesztési Terv programjaihoz szükséges saját erő - jelentős piaccá tette a szektort. Az önkormányzati hitelállomány GDP-hez viszonyított aránya 2006-ban 1,8 százalék volt, 2008-ban pedig már 2,2 százalék, 2009-ben csekély mértékben nőtt, és azóta gyakorlatilag stagnál. Ma közel 1000 milliárd forint az önkormányzatok adósságállománya, amelynek 90 százalékán mindössze 370 önkormányzat - a szektor 11 százaléka - osztozik.
- A 2008-ig kibocsátott kötvényállomány túlnyomórészt svájci frankban, kisebb részben euróban és még kisebb része forintban denominált. Az árfolyamváltozás hatására ma ezek akár 20-40 százalékkal is többet érhetnek forintban. Jóllehet a válság kitörésekor a nyugat-európai pénzpiacokon csökkentek a kamatok, ez a kamatelőny - az önkormányzatok változó kamatozású konstrukciókban adósodtak el - nem kompenzálja az árfolyamveszteséget. Ráadásul a gazdaságok újraéledésével a jegybankok inkább kamatemelést terveznek az inflációs veszély csökkentése érdekében - magyarázza Redling Károly, az Erste Bank önkormányzati üzletágának igazgatója.
A válság érezhetően szűkítette a helyi bevételeket, és a párhuzamosan zajló központi költségvetési konszolidációt is ez a szektor érezte meg leginkább.
- A forráselvonás elsősorban a működési kiadásokat érinti, miután a fejlesztések forrásbázisa áttevődött az uniós pályázatokra. A kisebb, szegényebb önkormányzatok döntően a működés finanszírozási forrásaiért küzdenek, vagyonuk, szabad forrásaik alig vannak. Ebben a körben reális lehet a csődveszély. A feladatellátás átstrukturálása, a többcélú kistérségi társulások megjelenése részben oldotta a problémát, és az olyan egyszeri állami segítség, mint az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatása (önhiki) is segít a gondok elodázásában. A nagyobb városok önkormányzatainak a működés finanszírozása nem okoz problémát - sokszor fajlagosan is olcsóbb a szolgáltatások fenntartása -, az ötéves türelmi idő mellett 15-20 évre kibocsátott kötvények hatása viszont még nem jelentkezik a költségvetésükben. A terhek és az eladósodottság hatása valójában a sokadik ciklusban lesz látható - mondja dr. Kovács Róbert önkormányzati szakértő, a Helyi Obszervatórium ügyvezető igazgatója.
A veszélyt az is növeli, hogy csak elenyésző számú esetben valósult meg olyan fejlesztés, amely hosszabb távon kiadáscsökkentést vagy esetleg bevételnövekedést jelenthet, mert a pénzekből legtöbbször a főterek szépültek, vagy drágán fürdők épültek. Ezek a társadalmi elvárásokat kielégítő beruházások nem termelik ki a hitelek árát, amelyeket így más forrásból kell majd fedezni. Kérdés, lesz-e esély a helyi bevételek bővülésére az elkövetkező években.
Bár a fejlesztések mérséklődtek 2010-ben, az önkormányzatok gazdálkodási nehézségeinek gyarapodása miatt megnőtt a működési célt szolgáló, éven belüli lejáratú likviditási hitelek iránti kereslet. Ugyanakkor 2010 közepéig nőtt az önkormányzati betétállomány is, legalábbis nem csökkent. Ennek magyarázata, hogy 2010 végéig a kibocsátott kötvények mintegy felét használták fel az önkormányzatok. Vagyis a felvett hitelek egy része ma bankszámlákon, különböző megtakarítási formákban pihen. Vannak ugyan, akik sikertörténeteket zengnek az e források termelte bevételekről, ám a helyhatóságok - a sajátos önkormányzati cash-flow alapú elszámolás miatt - nem kényszerülnek arra, hogy feketén-fehéren bemutassák a nyereségek és veszteségek mérlegét. S bár az önkormányzati hitelezésnek vannak törvényi gátjai - az adósságszolgálati ráta a korrigált saját bevétel legfeljebb 70 százaléka lehet -, sok helyhatóság ennél jelentősen nagyobb mértékben adósodott el: miután az önkormányzati költségvetésben számos kötelezettségvállalás nem jelenik meg, előfordulhat, hogy az adósságszolgálati ráta nem tükrözi a város tényleges anyagi helyzetét.
