Az ultrafeldolgozott élelmiszerek

Az ultrafeldolgozott élelmiszerek csoportjába tartoznak az olyan élelmiszerek és italok, amelyeket intenzív fizikai vagy kémiai eljárásokkal állítanak elő, adalékanyagokat tartalmaznak. Általában könnyen hozzáférhetőek, megfizethetőek, ízletesek, és gyakran erőteljesen reklámozzák őket. Jellemző rájuk, hogy összetett feldolgozási eljárásokon mennek keresztül és energiasűrűek, valamint nagy mennyiségű hozzáadott cukrot, telített zsírt és sót tartalmaznak, de rosttartalmuk alacsony.

Történelmi távlatokat tekintve évezredekre vezethető vissza az élelmiszerek feldolgozása, ugyanakkor a legtöbb ma ultrafeldolgozott kategóriába eső termékek technológiai háttere ennél jóval rövidebb időszakot ölel fel.  A tizenkilencedik század óta számos technológiát vezettek be az élelmiszer-feldolgozásban, beleértve a konzerválást és a pasztőrözést. Ezt különféle fizikai, termikus (hőkezeléses) és kémiai eljárások feltalálása és bevezetése követte. Az élelmiszer-feldolgozás fejlődése és az agráripari rendszereink változásai olyan élelmiszertermékek kifejlesztéséhez vezetettek, amelyet összefoglalóan az úgynevezett „nyugatiasított étrend” kialakulásaként tartanak számon, ahogyan a Stanford Egyetem Orvostudományi Karának Prevenciós Kutatóközpontja által publikált tanulmánya is fogalmaz.

Azzal együtt, hogy az élelmiszer-feldolgozás kérdésköre rendkívül összetett, és a különböző típusú eljárások előnyökkel és kockázatokkal is járnak, mégis kapcsolat mutatható ki a túlfinomított élelmiszerek fogyasztása és egyes betegségtípusok kialakulása között. Az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztása összefügg a súlygyarapodással és a különböző betegségek, különösen a kardiometabolikus (elhízás, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, magas vérzsírszint) állapotok fokozott kockázatával. Az ipari feldolgozás az étrend minőségére és a krónikus betegségek kockázatára gyakorolt egészségügyi hatásaival kapcsolatos aggodalmak olyan élelmiszer-osztályozási rendszerek kidolgozásához vezettek, amelyek megkülönböztetik az élelmiszerek feldolgozottságnak fokozatait. Az „ultrafeldolgozott élelmiszerek” kifejezés az eljárások legintenzívebb és legösszetettebb szintjének leírására szolgál.

Az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztása a világban

A British Medical Journal című szakmai folyóiratban közölt 2023-as tanulmány alapján 1990-es évek óta az ultrafeldolgozott élelmiszerek értékesítése a legtöbb országban nőtt – főleg az alacsony és közepes jövedelmű országokban, – miközben a legmagasabb jövedelmű országokban tartósan a legelterjedtebb a fogyasztásuk. Mindazonáltal a felmérések azt mutatják, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek aránya az étrendekben régiónként és országonként is jelentősen eltér. A különbségek az egyének étrendjében is megfigyelhetőek.

 A legmagasabb bevitel az Egyesült Államokban tapasztalható, 58 százalék. Európában az Egyesült Királyságra jellemző 50 százalékot meghaladó ráta, egyes brit felmérések alapján 57 százallkot is elérheti az arány. Továbbá Kanada, az észak-európai országok, valamint Belgium és Hollandia is a lista élén szerepel. Eközben a legalacsonyabb ráta egyes latin-amerikai országokban és Dél-Európában jellemző, ahol 15 százlék alatti értékek is előfordulnak. Érdemes látni, hogy az összehasonlító nemzetközi kutatások általában nem térnek ki az afrikai és ázsiai országok többségére. Hazánk a nemzetközi és Európára vonatkozó felmérések alapján a kevesebb feldolgozott élelmiszert fogyasztó országok közé tartozik, 21 százalékos aránnyal.

Lengyelországban, Ausztriában és Csehországban magasabb az ultrafeldolgozott élelmiszerek mindennapos használata, mint Magyarországon, miközben Szlovákiában a hazaihoz hasonló az arány. A British Medical Journalban megjelent 2023-as tanulmány alapján még az előbb idézett, 2018-as brit felmérésnél is alacsonyabb az arány, a vizsgált országok közül Romániával és Kolumbiával együtt a legkisebb a ráta.

Az országok közötti eltéréseket több tényező is befolyásolja, köztük a gazdasági, társadalmi-kulturális, politikai, jogi és kereskedelmi jellemzők. E tényezők alakítják az ultrafeldolgozott élelmiszerek elérhetőségét, megfizethetőségét, kívánatosságát és ilyen módon azok fogyasztását. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban egyértelmű összefüggés mutatható ki az ultrafeldolgozott élelmiszerek magas fogyasztási aránya és az elhízás között. Eközben egyes európai országokban más faktorok is befolyásolhatják a túlsúllyal rendelkező lakosság arányát. Így például Portugáliában a kiugróan alacsony túlfinomított élelmiszerek fogyasztása mellett is a túlsúllyal rendelkező népesség az európai átlag közelében alakult.

Lehetséges kormányzati megoldások

Az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztását célzó kormányzati intézkedések közé tartoznak a cukrozott italokra vagy snackekre kivetett adók, a csomagolás elején elhelyezett figyelmeztető címkék, az élelmiszerek nátrium- és transzzsírtartalmának korlátozásának előirányzása, valamint az ultrafeldolgozott élelmiszerek forgalmazásának csökkentésére vagy betiltására vonatkozó szabályozások. Továbbá ellenintézkedés lehet az ultrafeldolgozott élelmiszerek iskolai elérhetőségének és népszerűsítésének korlátozása.

2024-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) iránymutatást adott ki az egészségtelen élelmiszerek megadóztatására. A kormányok számára az ilyen típusú adóknak kettős előnye lehet: a prevenció (egészségmegőrzés) erősítése, valamint az állami bevételek növelése. E lehetőségek három főbb kategóriába sorolhatóak a WHO ajánlása alapján: a cukorral édesített italokra kivetett adók, az egészségtelen élelmiszerek adóztatása és az egészséges élelmiszerek támogatására irányuló politikák mérlegelése.

A világon és Európában egyre több országban vezetnek be az egészségtelen élelmiszerekre vagy a cukrozott italokra vonatkozó adókat, közöttük Magyarország az elsők között volt. Az ún. népegészségügyi termékadó, vagyis közismertebb nevén a chipsadó 2011 szeptembere óta hatályos. 2023 augusztusa óta a népegészségügyi termékadó 10 százalékát az aktív életmódra fordítja a költségvetés.

(Forrás)