A Blochamps szakembere szerint nem véletlen, hogy nemzetközi példák sora bizonyítja, a könnyen kijátszható általános vagyonadó, s így messze nem a legalkalmasabb – éppen ezért nemzetközileg is ritkán bevetett – eszköz az érintettek megadóztatására.
„Álláspontunk szerint a fő ellenérv az általános vagyonadó koncepcióval szemben nem feltétlenül az, hogy kellő céges és adóstruktúrákkal számos módon elkerülhető, hanem, hogy önmagában gazdaságilag destruktív, demagóg, adófilozófiailag káros, értelmetlen. Ráadásul nemzetközi példák sora bizonyítja, hogy ahol bevezették a remélt céljait tartósan soha, sehol nem érte el. A tőkeadóztatás, az örökösödési adó, a tőkejövedelmek adói, és a progresszív jövedelemadó kombinációja sokkal értelmesebb és igazságosabb kombináció, ám ennek mértékét is jól kell belőni, hogy a valóban dúsgazdagokat és ne a feltörekvő középosztályt tántorítsa el a magyarországi befektetésektől” – összegezte Karagich.
A rendszerváltással egyidőben világszerte tucatnyi fejlett ország vezetett be vagyonadót: Latin-Amerikában különösen nagy reneszánsza volt az adónemnek, Argentínában, Bolíviában, Chilében és Kolumbiában is bevezették valamilyen formáját. Ám a vagyonosok reakcióinak gazdasági hatásai, a vagyonfeltárásban és az adóbeszedésben érintett állami apparátus költségigénye és vártnál szerényebb bevételek okán rövid regnálást követően kiábrándultan vezette ki számos ország. Ez történt Ausztriában 1994-ben, Németországban 1997-ben, Svédországban pedig 2007-ben. Franciaországban a rövid időre bevezetett, csak a legvagyonosabbakat célzó különadó is lavinaszerű reakciókat váltott ki, 2018-ban ki is vezették, mára Norvégia, Spanyolország és Svájc vet ki még mindig részleges adót a nettó vagyonra, Spanyolországban például a 3 millió euró feletti vagyonokra 1,7 százalékos; a 10 millió euró felettiekre pedig 3,5 százalékos adókulcs vonatkozik.
