A kritikus ásványkincsek nélkül lehetetlen a technológiai fejlődés és a nagyhatalmak ambíciói is érthetőek ebben a kérdésben: az Egyesült Államok a mesterséges intelligencia és a félvezetők terén igyekszik vezető szerepet játszani, Kína pedig saját technológiai függetlenséget akar szerezni. Az akkumulátorok (lítium, kobalt mangán), félvezetők (szilícium, gallium), repülőgépek (titán, alumínium) vagy háztartási készülékek, mágnesek, fényforrások stb. mind ezekből az ásványkincsekből készülnek. Ugyanakkor a ritkaföldfémek logisztikája koránt sem stabil. Nagy részük elmaradottabb afrikai országokban, mint például a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol a világ kobalt lelőhelyeinek a 70 százaléka található. Azonban olyan instabil országok is rendelkeznek nagy mennyiségű ritkaföldfémekkel, mint Afganisztán, Mozambik, Gabon, Madagaszkár vagy Mianmar. A folyamatos konfliktusok miatt a stabil export ezekből az országokból nem biztosított. Ezért Ukrajna a háború lezárása után sokkal nagyobb szerepet is játszhat a ritkaföldfémek globális piacán.
A Világgazdasági Fórum (WEF) szerint a kritikus ásványi anyagok lesznek a 21. század új olaja. A 2015-ös párizsi megállapodás értelmében az aláíró országok 2050-ig nettó nulla kibocsátás célját tűzték ki, és ennek fényében a gazdaság modernizálásához nagy mennyiségben szükség van a kritikus ásványkincsekre. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a kritikus ásványi anyagok elsődleges ellátási szükséglete a következő 15 évben többszörösére nő:
