Kép:Pixabay
A hazai vállalkozások túlnyomó többségének árbevétele nem éri el az EU „kisvállalkozás” definíciója szerinti cégméret alsó határát sem. A hatszázezer cég közül alig több mint hétezer árbevétele haladja meg az évi egymilliárd forintot, és éppen csak átlépi az ezret az EU által „nagyvállalatnak” nevezett cégek száma.
– Néhány nagy, viszonylag kevés közepesen erős és rengeteg nagyon pici vállalkozás működik a hazai piacon a mai napig. Rendkívül egészségtelen cégstruktúra alakult ki az elmúlt időszakban, ami részben természetes, de mára már a középvállalatoknak kellene túlsúlyban lenniük. Olyan cégeknek, amelyek oda tudnak figyelni a működésükre, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy betartsák a szabályokat, adót fizessenek, kiváló szakembereket – tanácsadókat, ügyvédeket, marketingeseket, pénzügyeseket, értékesítőket – alkalmazzanak. A középvállalatok már képesek biztosítani a sikerhez elengedhetetlen feltételeket, szemben az egy-két fős mikrocégekkel, amelyeknek nincs pénzük fejlődni, növekedni. A mikrocégeknek gyakran hiányosak az információik, és sokszor az anyagi lehetőségeik sincsenek meg ahhoz, hogy átvészeljék a problémákat. Az ilyen vállalkozások krízishelyzetben könnyen elbuknak.
Azt gondoltuk, hogy majd felnőnek és megerősödnek a rendszerváltáskor indult garázscégek. Miért nem lett így?– Egyrészt a szocialista vállalatok vezetése más volt, mint a piaci alapon működő cégeké. Hiányzott a tapasztalat, a vállalkozási kultúra, amely segített volna átvészelni a nehézségeket. Sokan felfutottak, aztán csődbe mentek. Másrészt gyorsan megjelentek a multinacionális vállalatok. A profi értékesítőkkel, marketingesekkel szemben a magyar cégek erős versenyhátrányban voltak. A korábban az állami cégeket vezetőknek volt némi vállalatvezetési tapasztalata, de ezt kevesen tudták kamatoztatni az új struktúrában. A tőke is hiányzott, a szabályozás pedig az elmúlt huszonöt évben folyamatosan változott. Nem lehetett – nem lehet ma sem – berendezkedni hosszú távra sem adózási, sem a működésnek keretet szabó szabályozói szempontból.
Az alacsony nyereségű, tőkehiányos vállalkozások nagyon megérzik, ha az adók, a cafeteria vagy egyéb feltételek egyik évről a másikra hirtelen erősen megváltoznak, és még a felkészülésre sincs idő. Jelenleg is intenzív jogszabály-változási periódusban vagyunk, ami nem segíti a kisebb cégek fejlődését. A konzerválódott helyzet másik okának a támogatáspolitikát tartom. Nem a kezdő, gyenge cégeket kell támogatni, hanem azokat, amelyek már bizonyítottak. Megmutatták, hogy átjutnak a kezdeti időszakon, van koncepciójuk, van fizetőképes kereslet a termékükre vagy a szolgáltatásukra, és képesek megteremteni a működésükhöz szükséges feltételeket. Egy hadsereget nem lehet óvodásokból felállítani akkor sem, ha kiképezzük és egyenruhába bújtatjuk a gyerekeket. Ők akkor is csak óvodások maradnak, akiknek nincs elég erejük ahhoz, hogy megnyerjék a csatát a másik oldalon álló felnőttekkel szemben.
A lakosságszámhoz viszonyítva mégis rengeteg a vállalkozás Magyarországon, és még mindig több mint harmincezer új céget jegyeznek be évente.
Fotó:PP/HatlaczkiBalázs
– Eléggé kétséges módon korábban a cégalapítás megkönnyítése vált az egyik legfontosabb céllá. Az egyórás cégbejegyzés vagy az alacsony alaptőke-követelmény azt eredményezte, hogy bárki, akinek eszébe jutott, céget alapított, holott egy vállalkozás elindításakor nem ez a legfontosabb. Mára valamelyest szigorodtak a cégalapítással kapcsolatos jogszabályok, de azt kellene megérteni, hogy fontosabb a pénzügyi háttér, az átgondolt koncepció, netán egy piackutatás.
Milyen lenne az ideális cégstruktúra?– Készítettünk egy kutatást, amely azt mutatja, hogy a nemzetgazdaságnak is többet hoznak a középvállalatok: magasabb béreket és több adót fizetnek, biztosabb a működésük, külföldön is esélyesebbek, és a multiknak való beszállításnál is jobban labdába rúghatnak. Ezeknek a vállalatoknak sokkal nagyobb arányban kellene jelen lenniük. De összességében is túl sok a vállalkozás. Az EU-ban átlagosan a lakosságszám arányában körülbelül fele ennyi cég működik, és a cégfluktuáció is körülbelül az egynegyede. Nálunk az elmúlt huszonöt évben nem történt meg a piactisztulás: rengeteg a kényszervállalkozás, és hihetetlenül nagy a vállalatalapítási kedv, bár csökken. Az lenne az ideális, ha azok, akik egy-két fős mikrocégekben tevékenykednek, alkalmazottként helyezkednének el a kkv-knál és a nagyvállalatoknál. A széles körű migrációs folyamat az üzleti kultúra jelenlegi szintje mellett nehezen elképzelhető.
Ha az elmúlt huszonöt évben nem alakult ki a megfelelő cégstruktúra, mit tehetünk most?– Változtatni kell a támogatáspolitikán. Nem értek egyet azzal, hogy segítsünk hozzá minden céget ahhoz, hogy sikeres legyen. A sikert kell támogatni, és nem a sikerre vágyó vállalkozásokat: a már sikereseknek kell plusz erőt adni, hogy még nagyobbra nőjenek. A közepes méretű cégeket kell támogatni, azokat, amelyek bizonyították, hogy képesek a növekedésre, és nem lenne szabad a forrásokat eltékozolni a kicsi, sikerre vágyó ötletcégekre. Az elmúlt huszonöt évben csupán néhány külföldön is sikeres magyar cég vagy termék született. Nincs sok híres márkánk, legyen ez egy energiaital vagy bármi más. Bár nem a Rubik-kocka volt az utolsó, de tény, komolyan el kell gondolkoznunk, hogy egy-egy sikertörténet eszünkbe jusson. A hazai piacokon is problémákkal küzdünk, a külföldieken pedig alig vagyunk jelen. Ez baj. Ha engedik működni a cégeket, az életképesek megtalálják az útjukat. Hagyni kellene a piaci szereplőket dolgozni, versenyezni, győzni vagy veszíteni. Az állam a támogatásokkal, szabályozásokkal sokszor olyan területen avatkozik be, ahol nem kéne, mert ezzel meggátolja, hogy kiforrjanak azok a cégek, amelyek amúgy versenyképesek lennének, és természetes módon fejlődnének. Magyarországon ma is nagy az állam mint megrendelő szerepe. A legkülönbözőbb iparágakban szembesülnek a cégek azzal, hogy az állami tendereken muszáj nyerni, mert amúgy kicsi a piac. A munkát terhelő járulékok és adók mértéke is hozzájárul ahhoz, hogy ennyire sok a kis cég, a kényszervállalkozás. Segítené a tisztulást, ha az alkalmazottként dolgozók papíron is azzá válnának.
– Ha valakinek több az alkalmazottja, kénytelen felelősségteljesebben működni. Szükséges, hogy jobban figyeljen az adózásra, a törvényes adócsökkentési lehetőségekre. Eleve minőségi módon kell, hogy kezelje a saját ügyeit: kénytelen jobb könyvelőt, jobb adótanácsadót, jobb ügyvédet használni. Odafigyel a lehetőségekre, a bevételi forrásokra, alkalmassá válik, hogy megírjon egy pályázatot, elnyerje, és jól használja a támogatást, és továbbfejlődjön.
Húsz éve figyelik a hazai cégeket. Melyik ágazat érezte meg leginkább a hibás támogatáspolitikát?– A cégfluktuáció sokat elárul. Minél keletebbre megyünk az országban, annál magasabb a tönkremenő cégek száma. Vannak nehezebb ágazatok: az építőipar és a vendéglátás a két legnagyobb vesztes, a nagyobb szellemi munkabefektetést igénylő ágazatok stabilabbak. Nem elég hatékony a törvényi szabályozás sem. Még mindig élnek abból cégek, hogy adósságot halmoznak fel, majd megszűnnek, és újat alakítanak ugyanazok a személyek. Hiába vannak a cégvezetéstől eltiltott személyek, és alkalmazható szankciók, az állami apparátus ezeket nem kezeli. Emiatt fejlesztette ki az Opten a kapcsolati hálót, amely megmutatja, hogy egy-egy személy melyik cégben érdekelt most, vagy volt az korábban. A múltbeli viselkedésből következtethetünk a jövőre. Ha a cégek óvatosabbak lennének, kevesebben kerülnének nehéz helyzetbe. Még nem elég magyar kkv használja a szolgáltatásunkat. Ezen is spórolnak, míg a külföldi vállalatok – a nálunk lévő multik is – profin élnek az ilyen eszközökkel. Sok kkv felszámolásához járul hozzá a rengeteg kifizetetlen számla, holott a kinnlevőségek felhalmozódásáért gyakran azok a cégek is felelősek, amelyeknél felhalmozódik.
Van esélyünk arra, hogy kialakuljon az egészséges cégstruktúra?– Esély van rá, de több időre van szükség. Korábban azt hittem, hogy a cégek számossága javítani fogja a vállalkozói kultúrát, hiszen majd minden családban van, aki érintett cégvezetőként, tulajként, egyéni vállalkozóként, és a saját bőrén tapasztalja, hogy mit jelent vállalkozni. Ez azonban nem így történt, ami megint csak azt bizonyítja, hogy a vállalkozások többsége nem igazi cég, hanem csupán egy konkrét vállalat kiszolgálására vagy az alkalmazotti lét kiszervezésére jöttek létre.
