A toplistától eltekintve azért erőteljesen kirajzolódik egy kelet-nyugati különbség Magyarországon belül, az ország nyugati felében több lakást adnak át népességarányosan. Ez pedig arra utal, hogy lehet valamilyen összefüggés a gazdasági fejlettség, a munkaerőpiaci helyzet és a lakásépítések között. Nem csak a munkanélküliségi ráta, hanem az elérhető jövedelem is különbözik, ez is befolyásolhatja a lakásépítési kedvet. Az építkezésnek ugyanis vannak olyan költségei, jellemzően az alapanyagok ára, melyek nem mutatnak nagy eltérést országon belül. A havi nettó átlagkereset Budapesten volt a legmagasabb, 573 ezer forint, azt követte Győr-Moson-Sopron vármegye 496 ezerrel, Komárom-Esztergom vármegye 469 ezerrel, majd Fejér vármegye 460 ezerrel. Jogosan vetődhet fel a kérdés, miért marad el lakásépítésben ez a három vármegye az élmezőnytől. Komárom-Esztergom, illetve Győr-Moson-Sopron esetében erre talán lehetne magyarázat a szlovák határ közelsége, ami az átjárhatóság miatt „elszívhatja” a lakáspiaci kereslet egy részét, Fejér vármegye esetében azonban ezt sem lehet felhozni. Ugyanakkor Kelet-Magyarország vármegyéi azt támasztják alá, hogy kellene, hogy legyen összefüggés a jövedelem és a lakásépítések között, a legalacsonyabb havi nettó jövedelemmel rendelkező Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés és Nógrád vármegyékben ugyanis rendre az országos átlag alatt van a lakásépítések száma.
A tavalyi első három negyedévben megépült 7500 lakás mellett 968 szűnt meg kilenc hónap alatt a KSH statisztikája szerint, ez közel 10 százalékkal alacsonyabb volt az egy évvel korábbinál. Ebből csak Budapesten volt 115, ami viszont majdnem 40 százalékos növekedésnek felelt meg. Hajdú-Biharban ennél is több, 122 lakás tűnt el, de ez még mindig messze elmarad Pest vármegyétől, ahol 60 százalékkal több, 301 lakás szűnt meg az adatok szerint. Az ország keleti fele elnéptelenedik, erre utal, hogy Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod következnek a vármegyei rangsorban, miközben a Dunántúlon Fejérben regisztrálta a legmagasabb számot a KSH.
