A tavalyi év során hét országban élők voltak érintettek a súlyos éhínség és nélkülözés vagy a tartós éhezés katasztrofális szintje (az IPC/CH skála 5-ös szintje) által. Többségük szomáliai (57 százalék), de hasonlóan extrém körülmények előfordultak Afganisztánban, Burkina Fasoban, Jemenben, Nigériában, Dél-Szudánban és történetében először Haitin is.
Továbbá a 42 élelmezési válság közül 30-ban több mint 35 millió 5 év alatti gyermeket érint az elégtelen növekedés és a tartós alultápláltság, közülük 9,2 millióan krónikus sorvadásban – az alultápláltság legsúlyosabb, életveszélyes állapotában – szenvednek.
Míg a konfliktusok és az extrém időjárási jelenségek továbbra is az akut élelmezésbizonytalanság és alultápláltság legfőbb okai, a COVID-19 járvány okozta gazdasági visszaesés és az ukrajnai háború hatásai is jelentősen hozzájárultak az éhezés növekedéséhez, főleg a legszegényebb országokban, akik erősen függenek az import élelmiszerektől és mezőgazdasági termékektől, illetve kitettek a globális ársokkoknak.
A legfőbb okok
Számos élelmezési válsággócban a gazdasági sokkok váltak az éhezés és táplálkozási problémák fő okává. Az egymásra rakodó gazdasági nehézségek, mint az élelmiszerárak drágulása és a piacok súlyos zavarai, megtépázták egyes országok ellenálló képességét és a válaszkészségüket az élelmezési problémák idején.
