Ha a román gazdaság teljesítményét nézzük, csakis szuperlatívuszokban tudunk beszélni róla; a közelmúltban például többször is „gazdasági tigrisként" jellemezték. Románia gazdasági szempontból jelenleg az egyik leggyorsabban növekvő Európai Uniós tagország, hiszen 2016-ban a belföldi GDP 4,8 százalékkal nőtt, míg az EU GDP-je 1,9 százalékkal alacsonyabb mértékben gyarapodott, amely a román belföldi GDP fele volt. Hasonló a helyzet az első félév eredményeit tekintve is, ahol a román gazdaság növekedése 5,7 százalékot tett ki, míg ez az érték az EU-ban kicsivel 2 százalék fölött volt. (A magyar kilátások is egyre szebbek!)
Az erős GDP-növekedés miatt nem meglepő, hogy még az időszakos román statisztikák is nagyon pozitívak. A romániai kiskereskedelmi értékesítés gyors növekedése a háztartások erőteljes fogyasztását mutatja és az ipar is jól működik, így a munkanélküliségi ráta az EU-ban itt a legalacsonyabb. Vajon Románia a mutatók alapján valóban kelet-európai tigrisnek tekinthető, amely gyorsan utoléri a gazdaságilag fejlettebb Nyugat-Európát? Vagy a román gazdaság gyors növekedése csak átmenetinek tekinthető?
„A valóság az, hogy Románia gazdaságilag jelenleg jól teljesít, de a vásárlóerő-paritáson (purchasing power parity - PPP) számított egy főre jutó GDP az EU átlagának csak 59 százalékát teszi ki. Feltételes módon Románia 27 év alatt gazdaságilag felzárkózhatna az Európai Unióhoz, ha a GDP növekedése átlagosan 4 százalék lenne, míg az unióban csak 2 százalékkal növekedne ez az érték. De vajon mennyire reális az, hogy Románia GDP-je éves szinten 4 százalékkal fog növekedni, amikor 1997 és 2012 között az átlagos GDP-növekedés csupán 2,5 százalék volt?” – vélekedik az AKCENTA CZ szakértője, František Kovacs.
A román gazdaságot – mint sok más közép- és kelet-európai országot – négy, többé-kevésbé ideiglenes tényező kombinációja támogatja. Először is az Európai Központi Bank (EKB) rendkívül laza monetáris politikájáról beszélhetünk, valamint az európai gazdaság jelenlegi erőteljes növekedéséről, amely azonban nem tart örökké. Másodszor, az uniós pénz beáramlása támogatás formájában történik, tehát Románia az európai támogatások nettó kedvezményezettje. A harmadik tényező a nagyon olcsó munkaerő: 2016-ban Romániában elért átlagos bérköltség 5,5 euró volt, szemben az Európai Unió 25,5 eurós átlagával. Negyedszer, a jelenlegi gazdasági növekedést nagyrészt a háztartások fogyasztása és a jelenlegi kormány fiskális expanziós politikája vezérli. Nem kétséges, hogy a jelenlegi költségvetési terjeszkedés pozitív hatással van a GDP növekedésére, de nem az állami költségvetésre. A GDP 5 százalékos növekedésének ellenére Romániában az államháztartási hiány és az államadósság növekedése tapasztalható.
Az állami beruházásokat Romániában erősen befolyásolják az európai támogatások. A kutatási-fejlesztési befektetések tekintetében (R&D expenditure) az EU-ban Románia és Ciprus a GDP 0,5 százalékval azok az országok, amelyek a legkevesebbet fektetnek ebbe a fontos területbe. Az uniós átlag a GDP 2 százaléknak felel meg. Dél-Koreában például a kutatásra és fejlesztésre a GDP több mint 4 százaléka, Németországban kevesebb mint 3 százaléka jut.
A román gazdaság gyors növekedése miatt már egyre gyakrabban elmélkedtek szakértők az ország euróövezetbe való belépésén. Fontos azonban, hogy az euró bevezetése elsősorban politikai döntés, ha a belépés legfontosabb paraméterei az úgynevezett Maastrichti konvergencia-kritériumok. Csak ezután válik Románia euróövezetbe való belépése meglehetősen reálissá. Azonban ha a többi paramétert vesszük alapul - mint például Románia gazdasági ciklusának euróövezettel való koherenciáját, vagy Románia gazdasági fejlettségét - felmerül a kérdés, hogy a gazdasági különbségek az euróövezet és Románia között nem túl nagyok-e? Az egy főre jutó GDP vagy az órabérek alapján elmondható, hogy a különbségek még mindig túl nagyok, ezért ahelyett, hogy megoldásokat keresnének az euró bevezetésére, hatékonyabb lenne összpontosítani Románia és az euróövezet erősebb reálkonvergenciájára, akár a lej az euróval szembeni megerősítésével. Csak ezt követően kellene foglalkozni az euró lehetséges befogadásával vagy elutasításával. (Ez a kérdés nekünk is aktuális.)
