Gordon Brown, a vendéglátó brit kormányfő a legnagyobb fejlett és fejlődő országok, valamint az EU alkotta csoport válságkezelő célú londoni értekezlete után, nemzetközi sajtótájékoztatóján közölte: a találkozó eredményeként összesen 1100 milliárd dollár pótlólagos forrás áll az IMF és más hivatalos nemzetközi kölcsönző intézetek rendelkezésére. Brown bejelentése szerint ezen belül 500 milliárd dollárral növekszik a valutaalap közvetlenül mozgósítható tőkekészlete az eddig 250 milliárd dollárról, és a szervezet további 250 milliárd dollár saját "új pénzt" bocsáthat ki a súlyos finanszírozási problémákkal küszködő felzárkózó gazdaságok segítésére. Ezen felül legalább 100 milliárd dollár további forrást bocsátanak más nemzetközi fejlesztési bankok rendelkezésére, és 250 milliárd dollárral támogatják a nemzetközi kereskedelemfinanszírozást.
Amerikai nyomásra
Az IMF tartalékainak feltöltése már a G20-országok pénzügyminisztereinek múlt havi nagy-britanniai előkészítő értekezletéről kiadott zárónyilatkozatban is tényként szerepelt, mértéke azonban egészen a Húszak csütörtöki londoni csúcstalálkozójáig bizonytalan volt. A most elhatározott tőkepótlás a várakozási sáv legfelső széle, és egyben az amerikai kormány álláspontjának sikeres érvényesítésére is utal, mivel a valutaalap készleteinek megháromszorozását elsősorban az Egyesült Államok szorgalmazta.
Gordon Brown a csütörtöki záró sajtóértekezleten elmondta: az új SDR-kibocsátást az IMF összes tagja igénybe veheti. A londoni G20-csúcsértekezletről kiadott, 29 pontos közös közleményben a Húszak nem vállaltak kötelezettséget további közvetlen, költségvetésből fedezett gazdaságélénkítő lépésekre, de leszögezik, hogy 2010 végéig összesen ötezer milliárd dollár áll rendelkezésre a világgazdaság újjáélesztésére. A kommüniké ezt "példa nélküli és összehangolt költségvetési expanziónak" nevezi. A hosszú zárónyilatkozatban hangsúlyos helyet kapott a globális pénzügyi ellenőrzési és felügyeleti rendszer megerősítése. A G20-vezetők megállapodtak abban, hogy ezt kiterjesztik minden "rendszerszintű fontossággal bíró" pénzintézetre, befektetési konstrukcióra és piacra, valamint a fedezeti alapokra is.
A titkolózás vége
Külön kitér a nyilatkozat a nemzetközi hitelminősítőkre, leszögezve: a szabályozást és a felügyeletet ezekre is ki fogják terjeszteni, mert ki akarják küszöbölni az elfogadhatatlan érdek-összeegyeztethetetlenségeket. A Húszak közleménye szerint "vége a banki titkolózás korszakának", és a G20-csoport fellép az adómenedékek, illetve az ezek felszámolásában együttműködésre nem hajlandó országok ellen. Ez utóbbiakról a fejlett ipari gazdaságok alkotta OECD külön listát állított össze. Az ellenőrzés és a felügyelet erősítése a német-francia álláspont győzelme.
Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök már a csúcsértekezlet érdemi munkanapja előtt, kettejük külön londoni minicsúcsán közös és hajthatatlannak tűnő álláspontra jutott abban, hogy meg kell állapodni az adóparadicsomokkal szembeni fellépésről, valamint az utóbbi hónapok spekulációs rohamaiért felelősnek tartott fedezeti alapok és a hitelminősítők megregulázásáról. Sarkozy a csütörtöki G20-csúcs előtt még azzal is fenyegetőzött, hogy otthagyja a rendezvényt, ha nem teljesülnek az ellenőrzés szigorítását célzó francia követelések.
Elolvadhat, mint hó a napon
A G20-csoport kötelezettséget vállalt a bankrendszerek megtisztítására a pénzintézeteknél felgyűlt "mérgező" - vagyis nem teljesítő kötelezettségekre épülő, elértéktelenedett - portfolióktól, és az ennek érdekében már elkezdett nemzetgazdasági programok globális összehangolásáról. Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója csütörtökön több nyilatkozatában is felhívta a figyelmet, hogy a kilábalás előfeltétele a bankrendszerek megszabadítása e nem teljesítő portfolióktól. Strauss-Kahn a BBC-nek és a csütörtöki Financial Timesnak azt mondta: az IMF sok bankválságot látott már, és ezek rendre visszatérő eleme az, hogy nem kezdődik el a növekedés addig, amíg a bankrendszerek vissza nem nyerik egészségüket. A valutaalap vezetője szerint nincs értelme arról vitatkozni, hogy "egy kicsit több, vagy egy kicsit kevesebb gazdaságösztönzés kell-e", mert előbb azt kell biztosítani, hogy az erre szánt pénz "ne olvadjon el, mint a hó a napon". Ehhez azonban a bankok megtisztítása szükséges.
