Magyarország továbbra is azon az úton megy előre, amin már sok fejlődő, latin-amerikai ország végigment: egy nagy összeomlás után van lehetőség valamilyen élénkítésre. Ez nálunk az uniós pénz volt. A kormány azt gondolja, megtalálta az utat, ami örök sikerre visz, közben nem érzékeli azt, hogy alapvetően nagy, strukturális változást nem tudott elérni.
Zsiday Viktor 4 évvel ezelőtti gondolatainak igazságát csak most érezzük igazán. Megérkezett, amit megjósolt, a nagy összeomlás, amikor mindaz eltűnik, amiért addig küzdöttünk, marad a félázsiai posvány. Hol vannak már a Fidesz tavaszi választási ígéretei az adók csökkentéséről, a rezsicsökkentés megvédéséről, a megszorítások nélküli életről, az előre megyünk nem hátra jövőképe. Ehhez képest megy 8 milliárd forintért a mellébeszélés a szankciók hatásáról, miközben a gázár ugyanott van, mint a szankciók előtt, az élelmiszerdrágulás pedig magasan első helyen Európában, annak ellenére, hogy másokat is érintenek a szankciók.
Zsiday Viktor már 4 évvel ezelőtt jelezte, hogy Orbán álma, mely szerint 2030-ra a régió húzóországa leszünk, nem teljesül majd és azt is elmondta, miért.
Ennek sajnos semmi alapját nem látom – bár nagyon örülnék, ha a miniszterelnöknek igaza lenne. Az elmúlt 10 év adatai alapján Magyarország a régión belül lemarad, nem mutat sem az innováció, sem a beruházások, sem az oktatás irányából arra, hogy Magyarország a régió éllovasává válhatna. El fogunk lébecolni, maradunk ebben a félázsiai posványban.
