Magyarországon 2012. július 1-től adóköteles tevékenység a távközlési szolgáltatás nyújtása. Az adó alanya a szolgáltató, az alapja pedig a szolgáltató előfizetőjének előfizetéséhez, annak hiányában a szolgáltatóhoz tartozó hívószámról indított hívások időtartama valamint küldött üzenetek – szolgáltatóval kötött szerződés szerint számított – száma.
Minden megkezdett perc és elküldött sms után két forintot kell a szolgáltatóknak leróniuk az adóhatóságnak, de a hívószámról indított hívások, küldött üzenetek utáni adó összege nem lehet több, mint magánszemély előfizető esetén 700 Ft/hó/hívószám, nem magánszemély és a szolgáltatóhoz tartozó hívószám esetén 2500 Ft/hó/hívószám.
Üzleti előfizetőnek nincs mentesség
Mentes az adó alól a segélyhívás, az adománygyűjtő szám hívása vagy arra üzenetküldése, a teszthívás, valamint magánszemély előfizető hívószámáról indított hívások időtartamából havonta 10 megkezdett perc. Az üzleti előfizetőre ez a kedvezmény nem vonatkozik.
A szolgáltatónak kell az adót minden hónap 20-áig megállapítania és az adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon bevallani és megfizetni. Kivétel a bevezetés hónapjában, júliusban indított hívások, küldött üzenetek, amelyek tekintetében a telekommunikációs szolgáltatók időt nyertek: 2012. szeptember 20-ig teljesíthetik az adófizetési kötelezettséget, hogy legyen idejük a rendszerek kiépítésére.
Év közben?
Bár a miniszterelnök több ízben is hangsúlyozta, hogy nem lesz év közben adómódosítás, most mégis újabb sarccal bővül a paletta a második félévre. A törvénytervezet indoklásában az áll: „Az adó évközi bevezetését az indokolja, hogy a 2012. évre tervezett költségvetési hiánycél biztonsággal teljesíthető legyen.”
Az ebből származó bevétel a központi költségvetést gazdagítja.
A törvénytervezet általános indoklása szerint – ahogyan ezt Matolcsy György múlt heti sajtótájékoztatóján is hangsúlyozta – a távközlési adó bevezetése szorosan illeszkedik ahhoz az adópolitikai célkitűzéshez, miszerint az adóstruktúra úgy alakuljon át, hogy abban a munkát terhelő közterhek aránya csökkenjen, a forgalmi-fogyasztási adók szerepe növekedjen, elősegítve ezáltal a munkavállalási hajlandóság és a foglalkoztatás növelését, de nem veszélyeztetve a költségvetési célok megvalósítását.
Pénzügyi tranzakciós illeték: minden után fizetni kell
A most benyújtott törvénytervezet szerint adóköteles a a pénzforgalmi szolgáltatásnak minősülő fizetési műveletek közül az átutalás, a beszedés, a fizető fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés, a készpénzbefizetés fizetési számlára, a készpénzkifizetés fizetési számláról, a készpénzátutalás, az okmányos meghitelezés (akkreditív) és a készpénzfizetésre szóló csekk beváltása. Továbbá minden olyan, a nevesített fizetési műveletekkel egy tekintet alá eső pénzforgalmi szolgáltatás, amely eredményeképpen a pénzforgalmi szolgáltató az általa a fizető fél részére vezetett fizetési számlán nyilvántartott követelést a fizetési megbízás szerinti összeggel csökkenti.
A hitelkeretből történő tranzakciók után is kell adózni.
Nem kell megfizetni a tranzakciós illetéket az ugyanazon pénzforgalmi szolgáltató által eltérő fizetési számlák között végrehajtott fizetési műveletek után, ha a fizető fél és a kedvezményezett személye megegyezik. Az értékpapírszámlával kapcsolatos fizetési számlán végrehajtott fizetési műveletek, és a fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés véglegességéről szóló törvény hatálya alá tartozó fizetési műveletek is mentességet élveznek.
Aki fizet
Átutalás, beszedés, készpénzkifizetés fizetési számláról, a fizető fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés esetén a fizetést teljesítő bankja fogja megfizetni a pénzügyi tranzakciós illetéket, készpénzbefizetés esetén a számlavezető pénzforgalmi szolgáltatója, postai csekk feladásakor a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény, készpénzátutalás esetén a készpénzátutalást teljesítő pénzforgalmi szolgáltató, míg akkreditíves fizetéskor a nyitó pénzforgalmi szolgáltató. Csekk beváltása esetén a kibocsátó számlatulajdonos pénzforgalmi szolgáltatója fizet.
A kormány elképzelése szerint a terhet a szolgáltatók nem hárítják át az ügyfeleikre.
Nincs plafon
A pénzügyi tranzakciós illeték mértéke a pénzügyi tranzakciós illeték alapjának 0,1 százaléka. Az illetéket meg kell fizetni a teljes összeg után, amely a kedvezményezett részére teljesül, illetve az átutalási megbízásban szerepel.
A szolgáltatók havonta, a teljesítési napot követő hónap 20. napjáig kell, hogy rendezzék a pénzügyi tranzakciós illetékfizetési kötelezettségüket.
A központi költségvetés bevételét képező illetékről szóló törvény 2013. január 1-től hatályos. A tervezet általános indoklása szerint a forgalmi-fogyasztási adóztatás alá eső termékkör, szolgáltatás-csoport behatárolása során az is nagy súllyal esett a latba, hogy az adóelkerülés lehetősége minél kisebb legyen. További előnye a pénzügyi tranzakciós illetéknek, hogy rendkívül széles adóalapot terhel, így igen alacsony mérték mellett is jelentős költségvetési bevételt eredményez, olvasható a törvénytervezetben.
Mások szerint viszont ez nem egészen igaz. Patai Mihály, a Bankszövetség elnöke például néhány napja az MTV Az este című műsorában egy nagyvállalat példáját idézte, amely rendszeresen helyez el akár 10 milliárd forintot néhány napra, majd kedvezőbb kamatért a másik pénzintézetbe viszi a betétet. Ebben az esetben tranzakciónként 10 millió forintot kell fizetni, és ha van évente 100 ilyen pénzmozgás, egymilliárd forint az illeték. „Ha így lesz, ez a vállalat ezután inkább elmegy Szlovákiába, és az ottani bankokban forgatja a pénzét”, vélekedett az UniCredit elnök-vezérigazgatója.
Angyal József okleveles adószakértő szerint is „hamis a kormány érvelése, amely szerint a javasolt új adók méltányosabbak, mintha a jövedelmeket terhelnék meg”. A szakember a Pénzcentrum.hu-nak azt mondta: „az adószétterítés azt jelenti, hogy a jövedelemmel nem rendelkezőknek, a gyermekeknek, a nyugdíjasoknak és a munkanélkülieknek is meg kell fizetniük az adót, ez kicsit sem nevezhető méltányosnak”.
