Érdekelheti, hogy ki kezdeményezte a kapcsolatot a tanácsadóval és az ellenjegyző ügyvéddel, milyen céllal indult az egyeztetés, milyen személyes vagy gazdasági helyzet állt a döntés mögött, és mit tartalmaztak a kezelt vagyonhoz kapcsolódó korai szövegtervezetek.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ellenőrzés nem áll meg a végleges bizalmi vagyonkezelési szerződésnél. Jelentősége lehet a korabeli e-maileknek, prezentációknak, feljegyzéseknek, ajánlatoknak, szerződéstervezeteknek és tanácsadói összefoglalóknak is. Külön figyelmet kaphat, ha a dokumentumokban a családi, öröklési, vagyonvédelmi vagy vállalatirányítási célok alig jelennek meg, miközben az adómegtakarítás részletesen kidolgozott, esetleg a tanácsadói díj is annak eredményéhez kötődik.

A NAV vizsgálhatja a kapcsolódó megbízási szerződések terjedelmét, részletezettségét és adóelőnnyel összefüggő rendelkezéseit, a vagyonkezelési jogviszony fennállásának időtartamát, valamint a vagyonkezelő kapcsolatát a vagyonrendelővel és a kedvezményezettekkel. Kiemelt szempont a vagyonrendelés és az első, tőkeként történt vagyonkiadás között eltelt idő, továbbá az, hogy mi váltotta ki a kifizetést vagy vagyonkiadást.

„Álláspontunk szerint az Szja tv. új 114. §-a önmagában nem mondja ki, hogy a korábbi bizalmi vagyonkezelések jogellenesek, nem állít fel automatikus adóelkerülési vélelmet, és nem teszi adókötelessé pusztán az ellenőrzés alá vont struktúrákat. A rendelkezés elsősorban ellenőrzési kötelezettséget és vizsgálati fókuszt ad a NAV-nak” – véli dr. Szarvák Jenő.