„Marketingesként nehéz megértenem, hogyan juthat el idáig egy olyan vállalkozás, amelynek termékei nemcsak ismertek, hanem érzelmileg is kötődnek hozzájuk az emberek. Egy márka ennél értékesebb örökséget aligha kaphat” – ad hangot csodálkozásának Wolf Gábor kisvállalati marketing szakértő, a Marketing Commando vezető tanácsadója.

A szakértő rámutat, hogy a vállalatok többsége rengeteg pénzt és hosszú éveket áldoz arra, hogy ismertséget szerezzen, bizalmat építsen és érzelmi kapcsolatot alakítson ki a vásárlóival. A bonyhádi zománcáruk esetében mindez már adott volt. A piros lábast nem kell bemutatni a magyar közönségnek, ott élt a családi történetekben és a közös kulturális emlékezetünkben. Ezt pedig könnyen üzleti eredményekké lehetett volna fordítani.

A nosztalgia üzleti tőke

Wolf Gábor szerint a nosztalgia a marketing egyik legerősebb érzelmi eszköze. Felidézi az emlékeket és az azokhoz kapcsolódó érzéseket is: a biztonságot, az otthonosságot, a családot és a gyerekkort. Egy régi márka értékét ezért nem kizárólag a gyártóberendezésekben, az ingatlanokban vagy az aktuális készletekben kell keresni. Legalább ennyit érhet az a hely, amelyet a fogyasztók fejében és szívében elfoglal.

Magyarországon több olyan márka is van, amely sikeresen épít a múltjára. A Túró Rudi, az Unicum, a Tisza Cipő és a Traubi sikere azt mutatja, hogy egy ismert névhez és termékhez kapcsolódó nosztalgia évtizedekkel később is gazdasági értéket teremthet. Ezek a márkák különböző piacokon vannak jelen, mégis összeköti őket, hogy idővel a magyar kultúra részévé váltak: közös emlékeket, életérzéseket és generációs élményeket hordoznak, amelyeket korszerű formában képesek továbbadni. A bonyhádi piros lábasban ugyanez a lehetőség rejlett – és talán még ma is benne rejlik.