A termék helyett a nagyi tyúkhúslevesének emléke

„Az olcsó tömegtermékek korában egy magyar zománclábas valószínűleg nem tud az árával versenyezni, nem azzal kell eladni, hogy húsz százalékkal olcsóbb a másiknál. Azzal lehetett volna megkülönböztetni, hogy már a dédi, majd a nagymama is ebben a piros lábasban készítette a családnak a paprikás krumplit, a vasárnapi tyúkhúslevest és a karácsonyi töltött káposztát generációkon át” – magyarázza Wolf Gábor.

A Marketing Commando vezető tanácsadója szerint a piros lábashoz kötődő nosztalgia ugyanis olyan nehezen másolható versenyelőny, amely még az árakkal hódító szereplőkkel, például a Temuval szemben is hatékony lehet. Árban nem lehet legyőzni őket, de történetben, érzelmi kötődésben, hitelességben és kulturális jelentésben igen.

A gyár bezárhat, a márka még megmenthető

A bajba került gyártó esetében a gépek és a készletek gyorsan veszíthetnek az értékükből, de a márkához kapcsolódó emlékek nem tűnnek el egyik napról a másikra. Ha a név, a jellegzetes formavilág és a mögötte álló történet megfelelő kezekbe kerül, ezekből akár egy új vállalkozás is épülhet, mint a Tisza Cipő vagy a Traubi esetében. Ehhez persze nem elég egyszerűen újraindítani a régi gyártást.

A bonyhádi piros lábas története arra is figyelmeztet, hogy milyen következményekkel járhat a marketing hiánya. A nosztalgia ugyanis komoly üzleti tőke és kiváló alap, ám megfelelő üzleti modell és tudatos kommunikáció nélkül önmagában nem garantálja egy márka sikerét.