Mit fog vizsgálni a hivatal és miért?

Alapvetésként elmondható, hogy egy jellemzően anyagi jogi jogszabályba ilyen részletes és elsősorban eljárásjogi kérdések beültetése rendhagyó jogalkotói megoldás, éppen ezek pontos gyakorlati értelmezése a hatóság és a tanácsadói oldal számára is kérdéses.

A jogalkotó azért illesztette be ezen rendelkezést az Szja törvénybe, hogy egyrészt elejét vegye a kizárólag adózási motivációból létrahozandó, tartalmában kiüresített vagyonkezeléseknek (kiemelten a 2026. augusztus 31-ig tartó átmeneti időszakan), továbbá a korábbiakban ilyen csalárd konstrukciók alapján történt kifizetéseket adózás alá vonhassa.

Arra, hogy mely vagyonkezelések minősülnek „kiüresítettnek”, vagy „nem rendeltetésszerűnek”, nehéz válaszolni gyakorlati tapasztalat híján, de határozott meglátásunk szerint azon konstrukciók minősülhetnek ilyennek, amelyek a bizalmi vagyonkezelés eredeti jogalkotói célkitűzéseit nem tudják betölteni és uralják a jogviszonyt az adókijátszási motivációk.

Vagyis a korábban részletesen tárgyalt élethelyzeteket nem képesek, nem is céljuk kezelni ezeknek a szerződéseknek (mert pl. nem tartalmaznak forgatókönyvet erre az esetre, vagy nincs olyan vagyonkezelő, aki pl. a vagyontranszfert lebonyolítsa), emellett már a vagyonkezelés megkezdése után röviddel kifizetések történnek a vagyonból véglegesen, vagy akár már meg is szűnt a konstrukció a kifizetés okán.

A törvény példálózó, de szokatlanul részletes vizsgálati szempontsort ad a fentiekhez. A NAV-nak mindenekelőtt a vagyonrendelés körülményeit kell feltárnia.