A világ olajforgalmának egyik legkritikusabb ütőere záródott el. A globális napi folyékony szénhidrogén-kereskedelem mintegy 20–21 millió hordója halad át a Hormuzi-szoroson, emellett a világ LNG-forgalmának nagyjából ötöde – döntően katari export – is ezen az útvonalon jut el a piacokra. Ha ez az áramlás akár csak néhány napra megszakad, az már százmillió hordós nagyságrendű fizikai hiányt jelent. Ez nem elméleti fenyegetés, hanem azonnali kínálati sokk.
A stratégiai készletek – az Egyesült Államokban és Kínában összesen több százmillió hordó – ideiglenes puffert biztosíthatnak, de ezek nem oldják meg a problémát. A későbbi visszatöltés újabb keresletet generál, és a bizalom helyreállása időigényes. A mostani helyzet így jóval túlmutat egy rövid életű „félelem-spike”-on: tényleges hordók hiányoznak a rendszerből.
Az utóbbi 25 év olaj kínálatát az USA mentette meg
Az elmúlt húsz évben a globális olajpiac szerkezete alapvetően átalakult. A 2000-es évek közepén az Egyesült Államok napi mintegy 8 millió hordó olajat termelt. A palaolaj-forradalom – a hidraulikus repesztés és a horizontális fúrás technológiájának tömeges elterjedése – a kőolaj termelést mára 13–14 millió hordóra emelte, a gázcsapadékokkal (NGL) egyéb szénhidrogén folyadékokkal együtt pedig 22–23 millió hordó körüli szintre.
Ez a fordulat rendszerszintű változást hozott:„ az USA nettó importfüggősége csökkent, geopolitikai mozgástere nőtt, a globális kínálati csúcs pedig évekkel kitolódott. A palaolaj nélkül a világ már a 2000-es évek közepén komoly kínálati plafonba ütközött volna” – emeli ki Gajda Mihály, Concorde értékpapír Zrt. részvényelemzője.