Európa lakás-gazdagságára jellemző, hogy a bentlakók szükségleteit meghaladóan tágas lakásban kétszer annyian (34 százalék) élnek az Unióban, mint túl szűkösben. E tekintetben Magyarország (27 százalék) a középmezőny alsó felében helyezkedik el. A tagországok negyedében a lakosok több mint fele „túlméretes” lakásban él: Málta (72 százalék), Ciprus (71 százalék), Írország (67 százalék), Hollandia (61 százalék), Belgium (60 százalék), Luxemburg (59 százalék), Spanyolország (58 százalék). Velük szemben a másik végletet Románia (7 százalék), Lettország (9 százalék) és Görögország (11 százalék) képviseli.
E két mutatót összevetve az is látszik, hogy hol mennyien élnek a szükségletüknek valóban megfelelő lakásban. Az Unió átlagában e megfelelési arány éppen 50 százalék. Magyarország a maga 56 százalékával e szempontból a legjobbak között van. Ám e mutató az elemző szerint képes elfedni a helyi lakásrendszerek egyes minőségi problémáit. A szintén átlag felett (52 százalék) teljesítő Románia esetében, ahol igen kevés a tágas lakásban élő, például azt, hogy az emberek döntő részének, 41 százalékának túlzsúfolt az otthona. Míg egy, a szükségletekhez nagyon gyenge illeszkedést mutató ország, például Málta esetében a 25 százalék azt fedheti, hogy csupán 3 százalék szűkölködik, míg a lakók majd háromnegyede helybőségben él. Azaz e számok rejthetnek szélsőségeket – egyszerűen: jellemzően térben szegény, illetve gazdag lakásrendszereket –, valamint olyanokat is, amelyekben a szűkösség és a tágasság hasonló arányban van jelen. Utóbbiak közé tartozik a magyar is, amely a 17 százaléknyi zsúfoltság mellett mutat 27 százaléknyi kihasználatlanságot.
