Magyarországra településekor a legtöbb multinacionális nagyvállalat tisztában volt azzal – hangsúlyozzák a szakértők –, hogy különbséget kell tenni a rövid és a hosszú távú előnyök között. Ez utóbbiak pedig egyértelműen kedvezőek, hiszen az Európai Unióhoz való csatlakozással az ország felzárkózik, és előbb-utóbb nálunk is hasonló körülmények lesznek – piac és humánkultúra szempontjából –, mint a fejlett nyugati országokban.

Hátrányok és előnyök

Ez azonban nem minden itt lévő multinacionális vállalatnak kedvező. Egyáltalán nem kedvező például az olcsó betanított munkaerőből fakadó előnyökre építőnek. Ezek azok, amelyek igyekeznek keletebbre menni. Megtehetik, hiszen a – többnyire nem hazai alapanyagból készülő – termékeiket nem is az itteni piacon értékesítik, nem ruháztak be súlyos milliókat infrastruktúra építésére, és nem függnek a hazai beszállítóktól sem. Az ilyen cégek rentabilitását ráadásul a forint erősödése is veszélyezteti, illetve nekik a csatlakozás következtében megszűnő vámszabad területek is költségtényezőt jelentenek.

A magas élőmunka-igényes textilipar szereplői közül sokan már korábban kivonultak. A jövőben a Kenwood Kínában gyárt, és az IBM is oda telepíti merevlemezgyártó részlegét.

A műszakilag igényesebb ágazatokban azonban továbbra is megmarad Magyarország komparatív előnye. Képviselői számára az alacsony béreknél fontosabb a megfelelő pénzügyi és logisztikai szolgáltatói környezet, a megfelelő humánkultúra. Ha például nem tudnak „just-in-time” rendszerben dolgozni, a készletgazdálkodás költsége máris elviszi a munkabéreken elérhető megtakarításokat. Az ország ilyen típusú versenyelőnyét pedig az EU-csatlakozás egyáltalán nem érinti.

Az összefonódások súlya

A magyar gazdaság tulajdonosi szerkezete mára gyökeresen átalakult a külföldi beruházások hatására. Az ipar sok ágában, valamint a szolgáltató ágazatokban is külföldi tulajdonba kerültek a kibocsátások zömét adó nagyvállalatok. Örök kérdés, hogy a globális termelési rendszerekben működő leányvállalatok milyen mértékben képesek integrálódni a magyar gazdaságba. Tény, hogy a legnagyobb termelési értéket produkáló cégek üzleti szintű kapcsolatai minimálisak a hazai partnerekkel. Hagyományos beszállítóik többnyire követték őket Magyarországra – hangsúlyozza Szanyi Miklós, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa. – Pedig – teszi hozzá – a hazai beszállítói kör fejlődése lényeges költségmegtakarítást jelenthetne a multinacionális vállalatoknak.

A foglalkoztatottak száma, a kifizetett bér, az elért exporttöbblet, valamint a kedvezmények ellenére is fennmaradó adóbevételek azonban fontos elemei a hazai gazdaságnak. Éppen ezért egy-egy vállalat kivonulása azon túl, hogy közvetlenül munkahelyeket érint, hat a gazdaság egészére is. A HP számára például a Philips magyarországi gyárában készülnek monitorok, a Flextronics pedig printereket és tárolóeszközöket készít a számukra. Mezriczky László, a HP marketingkommunikációs igazgatója elmondta, hogy az összeszerelésre ma már talán nem feltétlenül Magyarországon keresnének terepet, ám komolyabban veszik az országot, hogysem „filléres” kérdések miatt egyáltalában gondolnának a kivonulásra. Még akkor sem, ha annak idején, a befektetés helyének megválasztásakor sokat számítottak a felajánlott kedvezmények. Ma már azonban a kereskedelmi és marketingtevékenységük eredményeképpen 200 millió dolláros forgalmat produkálnak a magyar piacon.

Ugyanígy a Flextronics is igyekszik az alacsony költségek helyett az ország egyéb előnyeit kihasználni. Hosszú távú terveit mutatja, hogy komoly beruházásokat tervez, belefolyik az oktatásba.

Az IT-cégek jól érzik magukat

A multinacionális vállalat kivonulásával a beszállítói köre is bajba kerülhet? Magával ránthatja a hazai piac több stabil szereplőjét is? A veszély fennáll, ám az okosan építkező cég nem köti a sorsát egy megrendelőhöz.

És ezzel többnyire így vannak azok a multinacionális vállalatok, amelyek 5–10 éves szerződésekkel kötelezték el magukat a hazai piacon, illetve ma regionális központok, K+F részlegek kialakítását tervezik, vagy már létre is hozták azokat. Az ilyen tevékenységek végzéséhez pedig tőlünk keletebbre nem találnak megfelelő környezetet. És tegyük hozzá: a fehérgalléros munkaerőpiacon itt még mindig – és ez a csatlakozás után hosszú évekig így marad – olcsóbban jutnak jól képzett munkaerőhöz. Ma Magyarországon az átlag diplomás kereset havi 160 dollár. Ugyanez Ausztriában 500, míg Belgiumban például 900 dollár körül van. És amíg az egy főre eső GDP-különbség megvan, a bérkülönbségek is maradnak.

Az ország csatlakozása és elsősorban az oda vezető folyamat komoly előnyökkel is kecsegtet. Elsősorban az IT-cégek, az outsourcing szolgáltatók számítanak jelentős forgalomnövekedésre, igaz, ezzel párhuzamosan a verseny erősödésére is. Hiszen sok külföldi befektető, aki eddig nem gondolkozott a hazai piacunkban, a csatlakozást követően esetleg szolgáltatóként érdekeltté válhat az itteni megjelenésben. A verseny élénkülése azonban magával hozza a piac élénkülését is, ez pedig a hatékonyság serpenyőjét nyomja, vagyis a gazdaságosabb működés felé mutat.

Átrendeződő tőkeállomány

Ma még nehéz megjósolni, hogy milyen további mozgások várhatók, kik lesznek, akik mennek, és milyen újabb beruházók találják meg nálunk számításaikat. Egy biztos: a befektetések növekedésére kevésbé lehet számítani, mint inkább az átrendeződésre.

A külföldi tulajdonú tőkeállomány korszerűsödik, illetve eltolódik a nagyobb jövedelemtermelő képességű tevékenységek felé. Akik csupán gyártókapacitást alakítottak ki Magyarországon, azokat a csatlakozás, illetve a már zajló gazdasági folyamatok negatívan érintik. Hosszabb távon azonban az unió tagállamaként kialakuló stabil árfolyam- és inflációs politika előnyös a gazdaság összes szereplője számára, a megnyíló pénzügyi források pedig nagyobb fejlesztési projektek kivitelezését teszik lehetővé, amelyekben az idetelepült multinacionális cégeknek is jelentős szerep juthat.

Megjelent a Piac és Profit üzleti magazin 2003. jaunári számában.