A képet némileg árnyalja, hogy Magyarországnak még van módja javítani, illetve hogy a büntetés "csak" jövőre lépne életbe (tehát most futó projekteket nem állítanak le), és csak akkor ha a bizottság határozatát a tagállamok is jóváhagyják. (A döntésről itt olvashat részletesebben.) Miközben a hiánycél tartásával több európai ország is nehezen vagy egyáltalán nem tud megbirkózni, érdemes feltenni a kérdést: megérdemeltük mi ezt a büntetést?
Megérdemeljük, mert...
Mindegy, hogy a számok mit mondanak?
1. A bizottsági kollégium akkor függesztheti fel egy ország kohéziós támogatásának egy részét vagy egészét, ha az adott tagállam ellen túlzott hiány miatt eljárás folyik, valamint ha nem tette meg a szükséges lépéseket a hiány lefaragása érdekében. A pénzügyminiszterek tanácsának (ECOFIN) januári határozata alapján Magyarország ellen érvényben maradt a túldzottdecifit-eljárás, ehhez ugyanis nemcsak a hiányszám teljesítése szükséges, hanem a tanács ajánlásainak részleges vagy teljes végrehajtása.
Az ECOFIN 2009 nyarán fogalmazta meg ajánlásait arra nézve, hogyan tudná Magyarország tartósan a hiánycél alá vinni a deficitet. Vagyis, ebből a szempontból nem sokat jelent, hogy a 2011-es hiánycél teljesült-e vagy sem, mert mind a Bizottságot, mind pedig az ECOFIN-t az érdekli, hogy azt miként értük el. Mivel Magyarország továbbra is - egyedüliként - túlzottdeficit-eljárás alatt áll és unortodox eszközökkel, vagyis jórészt egyedi tételekkel érte el, hogy a hiányszám teljesüljön, ezért azt mondhatjuk, a büntetés jogos.
Az ígéret szép szó - és az is maradt
2. Magyarország 2004 óta van eljárás alatt a túlzott hiány miatt. A 2004-es csatlakozás óta a csehek háromszor lépték át a maastrichti kritériumok közé tartozó 3%-os hiánycélt, 2005-ben valamint a válság kitörése után. A lengyelek először 2007-ben voltak a megengedett szint alatt, aztán a válság kitörésekor 7% fölé nőtt a deficit (2009, 2010), de Lengyelország az egyedüli, amely növekedni tudott válságban, és mivel Varsó megfogadta az ECOFIN ajánlásokat, így a Bizottság a túlzottdeficit-eljárás felfüggesztéséről döntött, holott 2011-ben a hiány a nemzeti össztermék 5,4%-a volt. Ez is megerősíti tehát, hogy az EB számára a hosszú távú eredmények a fontosak, a pénzügyminiszterek tanácsa szerint ugyanis a lengyel cél, miszerint 2015-ra a hiányt a GDP 1%-ra szorítják le, reális és elérhető. Az eurózóna tagjává vált Szlovákia a közös pénz bevezetéséig csak egyszer, 2006-ban lépte át 0,2 százalékponttal a deficitcélt. A válság próbára tette a szlovák államháztartást is, a hiány 2009-ban 8%, rá egy évre 7,7% volt - de ők már a valutaövezeten belül voltak ekkortájt.
Magyarország ezzel szemben az elmúlt 10 évet jóformán ígéretek gyártásával töltötte, miközben alig volt hajlandó valamit végrehajtani az ECOFIN ajánlásaiból. Egyetlen régiós társunk sem járt ehhez hasonló utat, Magyarországon a kormányok egy jó ideje még arra sem vállalkoznak, hogy eurócsatlakozási céldátumot mondjanak (az elemzők jelenleg 2020 környékére teszik ezt).
Jelentkeztünk a szamárpadért
3. Kivívtuk a piacok és az Európai bizottság haragját is, a december 9-ei EU-csúcson Magyarország zavarbaejtő magyarázkodásra kényszerült álláspontjával kapcsolatban. Ezek után az európai uniós politikai protokolltól eltérve, szokatlan módon egy személyes hangvételű levéllel fordult José Manuel Barroso bizottsági elnök a magyar kormányhoz, minek nem sok foganatja lett. A magyar Parlament két ünnep között, dacos módon mégis megszavazta a két, sokat bírált jogszabályt. A piacok azonban hamar nyomás alá helyezték a magyar eszközöket az év elején, 320 forintos euró és kétszámjegyű állampapírhozamok jelezték, hogy a befektetőknek elfogyott a türelme, megelégelték Magyarország különutasságát. A forint árfolyamában bekövetkezett javulás, az állampapírhozamok megnyugvása eleddig csupán a politikai kommunikációban bekövetkezett változásnak volt leginkább köszönhető.
Velünk példálózhat Európa
4. Magyarország továbbra is adós az ECOFIN-ajánlások végrehajtásával, bár tegnap újabb megszorításokra derült fény, a kormány nagyjából 100 milliárdot akar megspórolni idén. Európa megtanulta a válságban, hogy a szabályokat be kell tartani, Magyarország a tankönyvi gazdaságpolitikai megoldásoktól eltérő felfogásával szinte jelentkezett, hogy hadd ő üljön a szamárpadban. Ezek után nem is meglepő, hogy példát akarnak statuálni velünk.
A sokat emlegetett hiányadat
5. Hogy a 2011-es magyar hiányadattal nincs minden rendben azt jól mutatja, hogy az eredeti törvényi előirányzat 687 milliárd volt, ami év végére 1734,4 milliárd forint lett. A pénzforgalmi szemléletű hiánycél azonban így is teljesül a GDP 2,94%-ára az NGM szerint, ebben nincsen benne az önkormányzatok tartozása. Nehezen ment volna mindez a nyugdíjpénztári vagyon államosítása (ezt Argentína igen, de eleddig egyetlen uniós tagállam sem merte meglépni) és a különadók nélkül. A Bizottság joggal érvel amellett, hogy ezek tartósan nem javítják a magyar államháztartás szerkezetét: a nyugdíjvagyont feléltük, a különadók kifutnak előbb-utóbb.
Nem érdemeljük meg, mert...
A szálka és a gerenda
1. Nem lehet könnyű dolga azonban az európai unió vezetőinek sem, ugyanis miközben a "régi tagállamok" eleddig rendre egymás vétóival mentették ki magukat a szigorú szankciók alól a maastrichti kritériumok be nem tartása miatt, addig most pont emiatt kell szigorú fegyelmezőként fellépnie az EU-nak. A régi uniós tagok nemcsak a hiánycél betartásában nem jeleskedtek, Olaszország GDP-hez mért államadóssága már 2004-ben 105% volt, az Unió megregulázásán dolgozó németek és franciák is 60% fölötti rátával rendelkeztek ekkor, a görögök pedig 110% fölött jártak már a pénzügyi válság kitörése előtt 4 évvel... Az itt felsorolt országok egyike sem volt a hiánycél alatt 2004-ben, amikor Magyarország csatlakozott ez Európai Unióhoz. Ezek alapján úgy tűnik, a papír sok mindent elbír. Mi is a probléma tehát a 2011-ben - az igazi hungarikumoktól nem mentes módon - teljesített hiánycéllal?
A szabályok betartásában Brüsszel sem jeleskedett
2. Bár a kormány álláspontja szerint jogilag kifogásolható, hogy "jövőbeli és feltételezett események miatt büntethetik Magyarországot", valójában itt az ECOFIN ajánlásainak be nem tartásáról van szó. Bár az európai pénzügyminiszterek 2009 júliusában már harmadik csomagjukat küldték meg a túlzott deficiteljárás alatt álló Magyarországnak, abban a legkonkrétabb pont az volt, hogy 2011-re a hiányt a célszint alá kell szorítanunk (ez ugyebár sikerült). Az ECOFIN ráadásul meglehetősen megengedő volt korábban sok tagállammal szemben, amit a pénzügyi válság részben felülírt. Az euró olyan építmény, amely nem intézményekre, hanem szabályokra épül - ilyen az oda vezető út is. Csakhogy a szabályok betartatásában eddig Brüsszel sem jeleskedett. Az ECOFIN januári döntése után, miszerint Magyarországot a túlzott hiány miatt a következő eljárási szakaszba lépteti, Brüsszelben egyöntetű vélemény volt, hogy a magyaroknak ismét ajánlásokat kell adni, nem pedig büntetni, hiszen az ország gazdasága amúgy is nehéz helyzetben van.
Ebből a büntetésből nem sokat fogunk tanulni így...
3. Egyre több elemző és európai vezető gondolja úgy, hogy a német szigorra épülő, erős költségvetési kiigazításokat előirányzó, restriktív gazdaságpolitika visszafogja a növekedést, ami még nagyobb kihívások elé állítja a komoly adósságproblémával küzdő európai országokat, végső soron pedig növeli Európa hátrányát a globális versenyben. A kohéziós alapokból komoly összeget akar felfüggeszteni a bizottság, a korábban kiszivárgott összeg közel háromszorosát, ami a GDP fél százaléka. Az amúgy is növekedési gondokkal küszködő Magyarországnak ez nagy érvágás, már az idei állami beruházások szinte csak uniós pénzekből valósulnak meg, gazdaságélénkítésre egyszerűen nincs kapacitása jelenleg a magyar gazdaságnak. Az Európai Bizottság friss jelentése szerint már az idei GDP 0,1 százalékkal csökkenhet, a támogatás megvonásával Magyarország tovább távolodhat a kelet-európai régiótól is.
Minket nem az európai adófizetők tartanak el
4. Görögország rendezett csődbevitele helyett az EU folyamatosan lélegeztetőgépen tarja a súlyosan eladósodott déli államot, mely valószínűleg újabb mentőcsomagra szorul majd, miközben a görög kormány által tett vállalásokon már most látszik, nehezen tarthatóak. A görög állam eddig a 2011-es GDP-ének megfelelő nagyságú mentőcsomagot kapott - ez tulajdonképpen nagy részt az európai adófizetők ajándéka az eddig 100% fölötti államadósság mellett is 14 hónapra nyugdíjat adó görög államnak. Magyarország ezzel szemben, ha nehezen is, de valószínűleg tartani tudja azt a célkitűzését, hogy a piacokról finanszírozza magát, ráadásul úgy, hogy nincs mögötte ott az EKB, mely folyamatosan vásárolná a magyar állampapírokat. A két gazdaságot persze nehezen lehetne összehasonlítani, de joggal vetődik fel a kérdés: mi is velünk a probléma?
Hol vannak a gesztusok?
5. Végezetül talán itt lenne az ideje, hogy Brüsszel gesztusokkal válaszoljon a magyar kormány gesztusaira. Elnézve a magyar diplomácia elmúlt másfél évét, nem csoda, hogy Brüsszel elutasítóbb a szokásosnál. Ettől függetlenül nem lehet Magyarországot látványosan és nagyon megbüntetni, miközben a türelem szinte végtelennek látszik azokkal szemben, akik az egész eurózóna stabilitásának alapjait kezdték ki. A spanyolok, a hollandok, a britek és az olaszok éppen azért lobbiznak jelenleg Brüsszelnél, hogy a rossz növekedési kilátások miatt engedjen a deficitcélok tartásán, juttassa levegőhöz ezeket a gazdaságokat. Ha erre a Bizottság rábólint, akkor az nem azt jelenti, hogy Európa kétsebességes, hanem hogy igazságtalan.
Itt az ideje, hogy Brüsszelben eldöntsék, a növekedés vagy a szigor a fontosabb, a márciusi EU-csúcs erre kiváló alkalom lehet - meglehet, érdemesebb lett volna megvárni a "magyar döntést a csúccsal". De Brüsszel ki akart osztani egy pofont - olyan gyorsan, amilyen gyorsan a magyar kormány kikosarazta az Európai Bizottság elnökét. A dac dacot szült - írja a Privátbankár.
