A bérek kapcsán alapvető nézetkülönbség van a szakértők és a politikai pártok között is. Az egyik irányzat azt mondja, hogy a bérek emelkedése a cégek számára olyan költségnövekedést jelent, amely súlyos versenyhátrányba hozza őket. A másik felfogás szerint a bérekre nem szabad egyszerű költségelemként tekinteni, mivel a dolgozók nem gépek, amelyek jobb és hatékonyabb technológiára cserélhetőek. Azaz, ha a dolgozó nem motivált, akkor elmegy, és korlátosan pótolható. Ezenkívül a keresetek növekedése akár fogyasztásnövekedést is eredményezhet, mivel nagyobb jövedelemből/fizetésből többet lehet vásárolni, ez pedig új munkahelyeket eredményezhet.
Meglátásunk szerint a számok azt mutatják, hogy bár érthető az a felfogás, ha drágulnak a bérek, akkor nő a vállalkozások költsége, de egyre inkább olyan lesz a helyzet, hogy nincs elegendő munkaerő Magyarországon. Az pedig a legdrágább költség egy vállalkozás életében, ha nem tud teljesíteni, mert nincs elegendő személyi kapacitása.
Kép: Pixabay
Bérfeszültség és munkaerőhiány
A Policy Agenda által múlt héten közzétett felmérés szerint a hazai kis- és középvállalkozások 10 vezetője közül 6 arról számolt be, hogy az elmúlt egy évben már voltak nehézségeik az új munkaerő megtalálásában. Azon cégek közül, ahol szükség volt/lett volna új munkatársra, 10 esetben 6 mondta, hogy általában nehezen sikerült a megfelelő embert megtalálni, egyharmaduk pedig úgy nyilatkozott, hogy volt olyan pozíció, amire egyáltalán nem találtak alkalmas, az elvárásaiknak megfelelő munkaerőt. A munkaerő (után)-pótlás nehézsége a vállalkozások többsége (59%) szerint azért alakult ki, mert külföldre mentek/mennek a képzett szakemberek. A cégek további 23 százaléka a nem megfelelő oktatási rendszert jelölte meg a munkaerőigények kielégítése legfőbb gátjának. A válaszadók 11 százaléka pedig úgy véli, hogy az „alacsony” bérek determinációja miatt nem tudnak jó ajánlatot tenni a kvalifikált, több szempontból is megfelelő jelentkezőknek, a potenciális álláskeresőknek. A megkérdezett cégek 7 százaléka figyelemre méltóan azt említette, hogy a megfelelő munkaerő megtalálásának igazi problémája, „hogy a munkát keresők valójában nem akarnak a lehetséges kondíciók (bérek, munkakörülmények stb.) mellett munkát vállalni”. (A magyar vállalatoknak harcba kell szállniuk európai versenytársaikkal a dolgozók megtartásáért.)
A kormány közzétette a hiányszakmák számát, és már látszik ebből, hogy nemcsak a képzettséget igénylő, hanem már a szakképzettséget nem igénylő szakmákban is munkaerőhiány van. (A magyarországi hiányszakmák tízes listáját már hatodik éve a szakmunkások vezetik, második helyen a sofőrök, a harmadik helyen pedig a mérnökök állnak.)
A kereskedelemben már nem csak a szakszervezetek panaszkodnak arról, hogy nem elég a létszám, és emiatt túlterheltek a dolgozók. Az Auchan nemrég bejelentett 10 százalékos béremelése is azt mutatja, hogy a cégek elkezdtek egyre jobb bérajánlatokkal munkaerőt keresni. Ma már nyilvánvaló, hogy van bérfeszültség az országban, amely munkaerőhiánnyal is társult.
A Policy Agenda közlése szerint miközben az ország 2008 és 2014 között jelentős bruttó minimálbér-emelést hajtott végre (47%), az átlag alatti jövedelműek nettó bérében ez nem jelent meg. Az elmúlt hét évben összesen 10 százalékkal nőtt az átlagjövedelem felét keresők fizetése, miközben az infláció 29 százalék volt. Az adatok azt mutatják, hogy Bulgária, Románia Lengyelország, Észtország az átlagjövedelem alatt kereső munkavállalóival jobban bánik, mint Magyarország. A kiskeresetűekre vonatkozóan hozzánk hasonló hátrányos átrendezést nem hajtott végre egyik ország sem.
Nyilvánvalóan az egyes országoknak nem azonos a kiindulási helyzete, de politikai értelemben vagy a társadalmi közérzetet tekintve sokkal jobban számít a fejlődés dinamikája, azaz a „mihez képest” kérdése. Ebben a tekintetben pedig Magyarországon a kiskeresetűek az elmúlt évek vesztesei, miközben látják, hogy a társadalom egy rétégének sokkal jobban javulnak a jövedelmi viszonyai az egykulcsos adórendszer miatt is.
És nincsenek kevesen a kiskeresetűek. Az állami szervezet által készített egyéni bér- és keresetstatisztika adatai alapján azt becsüljük, hogy a főállásban dolgozók mintegy 48 százaléka az átlagkereset 80 százalékánál kevesebbet keres. Számukra a válság utáni időszak politikája azt eredményezte, hogy a kereset talán csak arra elég, hogy a mindennapi létszükségleteket fedezze. A foglalkoztatottak e körének nincs lehetősége a megtakarításra, ezért növekszik számukra a bizonytalanság – mondja a Policy Agenda elemzése. Megítélésük szerint elkerülhetetlen, hogy a kiskeresetűek helyzetével valamit kezdjen a politika, mégsem látszik ebben a kérdésben az elszántság – teszi hozzá a közlemény.
