A statisztika együtt kezeli a gázzal és a villannyal fűtött lakásokat. Ezek aránya az időszak elejétől sokáig együtt mozgott a gázhálózatba bekapcsoltak arányával, bár általában egy-két százalékponttal elmaradt azoktól. A fordulat 2016 körül következett be, onnantól kezdve egyértelműen több otthont fűtöttek „gázzal vagy villannyal”, mint amennyibe bekötötték a vezetékes gázt. 2023-ra ebbe a fűtési kategóriába tartozik már az új lakások 96 százaléka, miközben a vezetékes gázt már csak alig több mint felükbe kötötték be.
A villanyfűtés mellett ugyancsak teret nyert a „központi egyedi kazános és termálfűtéses” fűtési mód. 2000-ben még 21 százalék volt az ilyen megoldások aránya, ami, ha bukdácsolva is, de egyre nőtt, s 2023-ban 40 százalékkal érte el eddigi legnagyobb értékét. Az etázsfűtés és a központi távfűtés lényegében megőrizte korábbi pozícióját. Az előbbi még mindig domináns az összes épített lakáson belül (2000: 58 százalék, 2023: 55 százalék), míg az utóbbi változatlanul periférikus (2000: 1,5 százalék, 2023: 2,4 százalék). Az egyedi helyiségfűtés részesedése viszont 23 év alatt 20-ról 3 százalékra esett.
Számon tart a statisztika olyan építészeti megoldásokat is, amelyek felemelkedése és hanyatlása egyaránt belefért e majdnem kereken negyed századba. Ilyennek látszik a „dupla komfort” (azok az összkomfortos lakások, melyekhez kettő vagy több fürdőhelyiség is tartozik), ami elég vonzó megoldásnak tűnt ahhoz, hogy az évezred elején így építsék az új lakások mintegy negyedét. Ez az arány a tízes évek közepére még nőni is tudott, 2017-ben érte el a csúcsot 34 százalékkal. Ám innen gyors esés következett: 2021-ben már csak feleakkora igénnyel kalkulálhattak az építők. Fordulat azóta sem látszik, 2023-ban sem érte el a 20 százalékot a plusz fürdővel, WC-vel épült lakások aránya.
