A totálkáros autók határokon átnyúló kereskedelme – például Nyugat-Európából a kelet-európai országokba, ahol a javítási költségek alacsonyabbak – jelenleg szabályozási szürke zónában zajlik. Ez a gyakorlat az egyik oka annak, hogy sok olyan jármű, amelyet életciklusa végén kivont járműként (ELV) kellene nyilvántartani, végül az évente mintegy 3,5 millió „eltűnő” autó között bukkan fel az EU-ban. Ez nemcsak azt jelenti, hogy egyes autók továbbra is közlekednek más országokban, hanem azt is, hogy illegálisan szétszerelik őket, és kétes minőségű alkatrészeiket más autók olcsó javításához használják fel. A tagállamonként eltérő szabályozás – a forgalomból kivonás és a műszaki alkalmasság igazolásának különböző feltételei – lehetővé teszi, hogy ezek a gazdaságilag nem életképes autók átlagos használt járműként kerüljenek piacra. A kiskapu megszüntetése céljából az új uniós szabályozás összekapcsolja a nemzeti járműnyilvántartási rendszereket, így az útjuk jobban követhető lesz.
Európa országaiban eltérő a súlyosan sérült autók aránya
A súlyos sérülést szenvedett járművek aránya Európában országonként más-más képet mutat. A legmagasabb arányban Olaszországban fordultak elő olyan autók, amelyeknél a kárérték meghaladta a jármű értékének felét (7,8 százalék), ezt követte Németország (7,7 százalék), Svédország (5,8 százalék) és Spanyolország (4,5 százalék).
